A barátság a legkedvesebb témánk! Kedves, barátságos osztályom lelkesen készítette a barátságfát. Ötleteltünk, közmondásokat gyűjtöttünk. A legjobbakat a fa törzsére írtuk. A barátok szív levelecskéket alkottak, majd középre helyezték a barátság virágát. Ebbe beleírták ami számukra legfontosabb. Így készült el a télen is virágzó barátság-fánk!

A mese félig kész, de az optimista szemlélet megfogant a kis csapat lelkében.

Szerettem volna seperni (jót cselekedni Anyával), de már felsepert, így elszomorodtam, végül fel tudtam mosni, úgyhogy minden jóra fordult.

El szerettünk volna menni sétálni, de szakadt az eső, viszont odabenn körjátékoztunk, így minden jóra fordult. 🙂

„Nem tudtam kimenni focizni, mert eleredt az eső, de végül kisütött a Nap, és minden jóra fordult.”

A BoldogságProgram meséihez kitaláltam a Királykék Pokrócot, amire leheveredünk, összehúzva magunkat, mondván „sok jó ember, kis helyen is elfér”, és ez a Csend és a Boldogság királykékje. Miközben a múltkor meséltem az aktuális mesét, az egyik kisgyerek szólt, hogy a kisfiú, aki korábban mindig csúnyát mutogatott, most szívet mutatott neki, és erre fel, mindenki elkezdett szivecskéket mutogatni. Nagyon megmelengette a szívem a dolog, úgyhogy megörökítettem nektek a pillanatot. 🙂

Laura az egyik legkedvesebb és legsegítőkészebb kislány a csoportban.

Köszönjük Erzsi néninek a szemüveget, igaz nem volt rá sok időnk, de többen nagy örömmel elkészítették, és mosolyogva viselték is. 🙂

Adrián egy csendes gyerek. Ma odajött hozzám és azt mondta: Rajzoltam a szünetben. Jó lesz? Boldog voltam, hogy még a szünetben is foglakozott az optimista gondolkodással, mert alapjában nem éppen jellemző rá!!! Hálás vagyok érte, mert ez engem arra inspirál, hogy ezt tényleg csinálni kell. Szívvel és lélekkel!