Barátság fánk

Ez a téma most igazán aktuális a mi kis közösségünkben, mert bár vannak igazi, komoly barátságok az osztályban, most kezdenek leginkább nyitni egymás felé a gyerekek. Nagyon örültek a mostani feladatnak, mivel minden évben van valamilyen óriás fa a termünkben, de ez a Barátságfa most igazán jól hangzott:). Ők határozták meg a falevelek színét, mert nekik a barátságról a kék és a zöld árnyalatai jutottak eszükbe. A falevelek feliratozóit is ők találták ki, az alapján, hogy kikkel van Társas kapcsolatuk. Így 4 részre osztották a falevelet. Egy részbe írt az osztályban a legjobb barátjuk valami pozitívat, a másikba egy osztálytársa, akivel nincs szorosabb kapcsolata, harmadikba a kiválasztott tanító nénije és a negyedikbe a családból valaki. Idézeteket is ők gyűjtöttek és a nekik leginkább tetszőt kiválasztottuk, majd úgy helyezték el a saját csillagaikat, ahogy a társas kapcsolataikat érzik az osztályban. Köszönjük ezt a feladatot, nagyon nagy szeretettel foglalkoztunk vele!

Az első osztályosokkal leveleket készítettünk, majd elhelyeztük egy nagy lapon. Látható, hogy itt még nincs egy kialakult közösség; még mindenki keresi a helyét, keresi a barátját. Azon tevékenykedünk, hogy egy összeszokott, egymást segítő közösséggé váljunk. Addig pedig az mondható el rólunk, ami a mottónk is lett:
Mindannyian mások vagyunk, de egyben-másban hasonlítunk.

Ennek a feladatnak nagyon megörültem, mert ebben az évben három osztályba járnak olyan gyerekek, akiknek a tanító nénijük voltam/vagyok. Mivel a nyolcadikosok el vannak foglalva a továbbtanulással, így két osztállyal készítettem el a feladatot. A negyedikesekkel hamar kitaláltuk, mit akarunk és hogyan valósítjuk meg azt. Igazán könnyű feladat volt ez egy olyan közösségnek, ahol a kölcsönös szeretet uralkodik. Mindenki levele mellé hamar odagyűltek a pozitív tulajdonságok. Köztünk egy olyan szeretet-háló alakult ki, amely egész életünket elkíséri. Öröm volt a közös munka.

Ismét kinyílt a meseláda. Ezen az órán szerepeket ajánlottam a gyerekeknek. Három főszereplő volt (király, királynő, Pajtitusz) és sok-sok mellékszereplő (a falu gyermekei). Ahogyan haladtunk előre a mesében, úgy szólalt /szólaltak meg a szereplők, úgy keltek életre a bábok. Hogy mi baja lehet Pajtitusznak a következő ötleteket kaptam:
– Biztosan unatkozik egyedül.
– Biztosan nincsenek barátai.
– Szerintem meghasadt a szíve.
Ezekből a mondatokból is látszik, mindent értettek a gyerekek. A mese hatására kinyíltak és befogadóak lettek. Az óra végéig vidáman rajzolták le Pajtituszt, amint játszik a falubali gyerekekkel. Nagy élmény volt ez mindenki számára.

A fa elkészítése előtt megkérdeztem a gyerekeket ki a 3 legjobb barátja. A legtöbb jelölést kapott gyerekek rakták fel először a levelüket a fára. Érdekes volt, ki hova rakta a levelét. A színek is magukért beszélnek.

A gyerekek nagyon várták ezt a foglalkozást is. Állandóan kérdezgették, mikor lesz boldogság óra. Több gyerek hiányzott ezért csak három csoportot alakítottunk. A csapatalakítás Keveredj! Csoportosulj! Állj meg! játékkal történt. A titkos kódot ügyesen megfejtették a csoportok. Beszélgettünk ezekről a szavakról. A mese nagyon tetszett a gyerekeknek. A dramatizálás a B- csoportnak tetszett a legjobban. A mondatok folytatása is jól sikerült. Én is elgondolkodtam azon, hogy valójában ki is az én legjobb barátom. Valójában 3 ember van, akire mindig számíthatok és ők is számíthatnak rám, habár nem vagyunk napi kapcsolatban. Eszembe jutott az édesanyám, aki 88 éves és a barátnője, aki 89 éves. Ők gyerekkoruk óta jó barátnők ma is úgy szeretik egymást, amikor meglátogatják a másikat. A gyerekek lerajzolták a legkedvesebb barátjukat. Ilyenkor még érdek barátságok szövődnek. A foglalkozás végén együtt énekeltük Bagdi Bellával. Jól éreztük magunkat!