Lerajzoltuk a barátainkat, legyen osztályon belül, vagy azon kívül.
Társas kapcsolatok ápolása
Lerajzoltuk a barátainkat, legyen osztályon belül, vagy azon kívül.
Egymásnak adtuk a szeretetlángot, arra figyelni kellett, hogy senki nem kaphatta meg kétszer és hogy mindenkihez eljusson. Jó kívánságokat mondtak a gyerekek egymásnak. Erősítette a baráti, társas kapcsolatokat, figyeltek egymásra, a pozitív tulajdonságok kiemelésére, amely már nemcsak külső jegyekben nyilvánultak meg . A játék erősítette a közösségi kapcsolatokat. Egyre nyíltabban beszélnek a gyerekek érzelmeikről és szólnak társaiknak is , ha nem tartják be a szokásokat-szabályokat, vagy ha nem megfelelően beszélnek egymással.
Egymás elfogadása, a pozitív megerősítések mindenkit jó érzéssel töltött el.
A gyerekek a legjobb barátjukat rajzolták le. Amikor elkészült rajz megbeszéltük, hogy miért őt választották, miért jó vele lenni. A társ elfogadása, a jó tulajdonságok kiemelése, erősítette a közösségi kapcsolatokat és csökkent a csoportban az egymás közötti konfliktusok száma. Sokkal figyelmesebbek, megértőbbek lettek ebben a hónapban a gyerekek egymást iránt.
Gondolatok a barátságról
Barát mindenkinek kell.
Barát nélkül az ember magányos, és azt érzi, hiányzik valami. akkor is, ha látszólag mindene megvan, és nem is felelt aznap.
Ha történik valami, és van barátod, vagy vannak barátaid, ők rád mosolyognak, hátba vernek és azt mondják „ ne törődj, nem ez a legfontosabb”. Valójában, azt hiszem, nem is tudják mi a legfontosabb, de azt, hogy nem ez, olyan biztosan állítják, hogy könnyebb elhinni, mint amikor én mondom magamnak. Meggyőznek, egységben az erő.
Jöhet a játék, jöhet a móka
Néha azonban megváltoznak. Olyankor minden érthetetlen. Csak jövök-megyek, mint máskor, mégis szürkeség borítja be az arcokat, és eltűnik a mosoly a közöny mögött.
Olyankor kétségbeesem. Lehet mégsem a barátom, mégsem a barátaim? Csak azt hittem? Mi lehet a bizonyíték, egyikre, vagy a másikra?
Tanítani kéne a barátságot, mint a főnevet, vagy a sebességet, hogy értsem a jeleket.
Az arcok jelét, a szavak jelét, a mosoly és a mosolytalanság jelét.
És a közöny jelét.
Lehet a barátság egy olyan nagy zsák, amibe minden belefér?
Az ember néha olyan nehezen jön rá, hogy mi a dolga, egy jó barátnak.
Erkölcstan órán meg is jelenítettük a történetet, majd megbeszéltük, hogyan segíthetnénk a gyerekeknek újra egymásra találni.
HA MAJD EGYSZER FELNÖVÜNK
A Bartók Béla Elméleti líceum VII. A osztálya, ösztályfőnökével együtt a kapcsolatokról beszélgetett.
A hivatalos tanterv keretén belül van lehetőségünk, hetente egyszer neveléssel, önismerettel kapcsolatos tevékenységekkel foglalkozni. Ezen az órán, a Boldogságóra program segítségével és útmutatásával a társas kapcsolatokról beszélgettünk.
Az óra ráhangolással kezdődött. Elbeszélgettünk arról, hogy melyek voltak a múlt hét fontos eseményei, illetve a közelgő nagy eseményről, a mikulásbuliról. Erre az eseményre felvetődött a kérdés, hogy meghívjuk a tesvérosztályunkat is. Egyesek megkérdőjelezték, hogy ez miért fontos. Ez tökéletes ugródeszka volt az általam eltervezett beszélgetéshez. Miért fontos egy teszvérosztályi kapcsola, miért fontosak egyáltalán a barátok? Kik vesznek bennünket körül? Kivel milyen kapcsolatban vagyunk? Hányféle kapcsolatban élünk, milyen mélységű és minőségű kapcsolatok ezek? Elkészítettük közösen a kapcsolati hálónkat. Különböző színnel és különböző távolságra ábrázoltuk, fontossági sorrend szerin a kapcsolati csoportokat.
A második feladat az volt, hogy képzeljék el, milyen személyes kapcsolataik lesznek 3O éves korukban. Készítsék el az akkori kapcsolati hálójukat. A diákok nagyon élvezték a feladatot. Jókedvvel dolgoztak, élvezték egymás jövőképét. Én megígértem nekik, hogy megőrzöm a munkáikat és majd az érettségi találkozón, mikor majd ennyi évesek lesznek, összevetjük a valósággal.
Egy kellemes, feszültségmentes órát töltöttünk , mely kihatott az egész napunkra. Köszönöm a program vezetőinek.
Tisztelettel Fodor Enikő, a VII.A osztály osztályfőnöke
Bartók Béla Elméleti Líceum, Temesvár