„Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak”

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két jó barátnő, Lili és Juli. Óvodás koruk óta ismerték egymást, s az évek során barátságuk egyre csak mélyült. Osztoztak egymás örömeiben, támogatták egymást a rosszabb napokon. Ha néha össze is zörrentek valami miatt, alig telt el egy óra, valamelyikük vidáman a másikra kacsintott, vagy a másik táskájába csempészett egy tréfás üzenetet, és ezzel a dolog el volt intézve.
Így élték meg életük nagy eseményeit, a ballagást, az első szerelmet, az elválást, amikor középiskolát kellett választaniuk. Lili művészeti iskolába jelentkezett, majd porcelánfestő lett. Julit pedig egészen kislány kora óta a divat érdekelte. Az évek során úgy alakult, hogy lehetőséget kapott egy párizsi divatcégnél. Lilit szomorúsággal töltötte el barátnője elutazása, pedig tudta, hogy örülnie kellene a sikerének. Juli családja sem örült a hírnek, azt szerették volna, ha lányuk mindig a közelükben marad. Lilit kérték, hátha ő meg tudná győzni barátnőjét az itthon maradásról. Lili tett is egy óvatos kísérletet, de ez inkább viszályt szított kettejük között. Így Juli búcsú nélkül utazott el a távoli országba. Mindketten érezték, hogy valami hiányzik az életükből, így interneten hamarosan újra felvették a kapcsolatot, sőt a következő nyáron Lili meglátogatta Julit Párizsban.
Mindketten belátták, hogy a barát dolga támogatni a másikat és nem visszahúzni őt. Bizony, az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak.