A társas kapcsolatok ápolása témára a hála zenéjével hangolódtunk. A süni irigy lesz mese meghallgatása után beszélgettünk a helyes viselkedésről, arról, hogyan kell jó barátnak lenni. Labda gurításával elmondhatták egymásnak, hogy mit szeretnek a másikban. A gyerekek lerajzolhatták magukat a barátaikkal, amit elhelyeztünk a folyosón és együtt örülhettünk a munkákba.

A társas kapcsolatok ápolását a gyerekekkel, a Szutyejev: A gomba alatt című mese elbábozásával mélyítettem el. A mese végén barátságot kötött állatok megölelték egymást, így mi is ölelőkörrel zártuk a napot, ezáltal az érzelmi intelligenciájukat is fejlesztettem. A meghitt hangulatot, a Hahó Együttes- Barátság című zenéjével tartottam fent.

A társas kapcsolatok témakör tervezése során egyértelmű volt a számomra, hogy óvodánk másik csoportjával együtt fogunk tevékenykedni és játszani. Melyik másik téma ad erre ennél több lehetőséget? Ennek tükrében kolléganőmet megkeresvén elmondtam neki a terveimet, ötleteimet a téma feldolgozását illetően. Személyisége azonos az enyémmel, ezért könnyen egymásra hangolódtunk, ami úgy gondolom a siker egyik kulcsa volt.
A foglalkozásunkat az előző napon már megalapoztuk, érzelmileg ráhangoltuk a gyermekeket. Egy üdvözlő lapot készítettünk, mely elejére szívecskét színeztek. A szív több, apró szívből állt, mely jelképezte azt, hogy a saját szívünkbe több jó ember is belefér. A képeslap hátuljára egy kedves idézetet ragasztottam a barátságról, valamint egy köszönetüzenetet.
A foglalkozás reggelén pár kisgyermekkel meghívót adtunk át óvodánk másik két csoportjának, melyben az állt, hogy szeretettel várjuk őket 10:30 – kor egy közös táncra az udvaron. Minden gyermek nagy lelkesedéssel fogadta az invitálásunkat.
Tízórai után termet rendeztünk, majd a Bogyó és Babóca csoporttal közösen kezdődhetett a móka. A foglalkozást közös relaxációval indítottuk. A különböző testrészeinket bemelegítettük, közben jókat nevettünk, hiszen arcot fújtunk, törpékké és óriásokká változtunk, mind ezt a varázspálca szerinti kérés alapján. Mivel nagy hangsúlyt fektetünk a hagyományőrzésre és hagyományápolásra, ezért adott volt, hogy a Márton napot és a Boldogságórát fogjuk ötvözni. A gyerekeket elvarázsoltam kislibákká. Az „Egyél libám egyél már” és a „Száz liba egy sorban” kezdetű dalokra ritmikusan lépdeltünk, táncoltunk, totyogtunk. A közös tánc megalapozta jó

kedvünket. A fő tevékenységünk a „Hatan vannak a mi ludaink” című dal énekes eljátszása volt. A csoportommal már a korábbi időszakban játszottuk, de akkor csak három libát tudtunk választani, hiszen a létszámunk ennyit „engedélyezett”. Megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy közösen játszunk a másik csoporttal, hiszen a dal szerint három fekete és három szürke liba van, és most lehetőségünk van szám szerint ennyi ludat középre állítani. Mivel ez egy párválasztós játék, ezért felhívtuk a gyermekek figyelmét, hogy olyat válasszanak, aki még nem volt és a másik csoportba jár. A gyermekek empatikusak voltak és mindig olyat választottak, akinek még nem volt lehetősége középen eljátszani a szerepet.
A tevékenységünk koronázásaképp átadtuk egymásnak az általunk készített szeretet lapokat és egy öleléssel köszöntük meg az együtt játszást. Az ajándék átadása során a hónap dalát kapcsoltam be a gyermekeknek, akiknek már ismerős volt Bagdi Bella boldogságról szóló dala, hiszen a héten többször is hallgattuk. Gyermeki kérésnek eleget téve együtt, közösen elénekeltük a Boldog vagyok dalt, majd egy szeretet öleléssel és simogatással zártuk a benti tevékenységet.
A fél tizenegy is hamar elérkezett, ezért átöltöztünk és a többi csoporttal gyorsan táncra perdültünk a „Ramsamsam” dalra. A nagyobb gyerekek segítették a kisebbeket, vigyáztak rájuk. Megható volt látni, hogy egy Boldogság foglalkozást követően mennyivel empatikusabbak és érzékenyebbek a gyermekek, mint más alkalmakkor.

Készítettünk videót a napunkról, melynek a linkjét itt tudom csatolni: