Társas kapcsolatok ápolása
A novemberi boldogságórát is kíváncsian várták a 2.a osztályos gyerekek. „Valakinek szüksége van arra, amit én tudok.”- hangzott el pozitív megerősítésként az óra elején. A társas kapcsolatokról beszélgettünk, majd a barátságot választottuk ki. A tulajdonságok közül a gyerekek a táblára rakták azokat, amelyeket fontosnak tartanak a barátságban. Elkészítették a „barátságkarkötőt”, amit barátaiknak adhattak át. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Ha november hónap, akkor a téma a társas kapcsolatok ápolása. Mindig is nagyon fontosnak tartottam ezt a területet, de talán napjainkban a lehető legégetőbb problémát jelenti az életünkben.
Családok hullanak szét, barátságok szakadnak meg, sokan egyre inkább elszigetelten élnek, s azok, akik ilyen történéseken mennek keresztül, mind-mind boldogtalanok.
A boldogságórákon ennek fontosságára, a kapcsolataink ápolására fókuszáltuk a figyelmünket ebben a hónapban.
Az első órán Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalával hangolódtunk rá a témára, majd beszélgetni kezdtünk. Indításként megismertünk és megbeszéltünk egy görög mesét a barátságról. A mese kapcsán a gyerekek szájából elhangzó saját élmények, tapasztalatok megfogalmazása után megállapítottuk, hogy a társas kapcsolataink jelentik az egyik legfontosabb boldogságforrást számunkra. Ezeket azonban senki sem kapja ajándékba, és ha nem teszünk értük, nem is lesznek tartósak, mert kölcsönösség nélkül nem működnek sokáig.
A jó kapcsolatok megteremtésében, megtartásában mindannyiunknak fontos szerepünk van.
Egy életszerű feladatban igyekeztek is erről csoportokban együtt gondolkodni a gyerekek, amikor is egy fiktív csoportos együttéléshez megalkották, lefektették az együttélés általuk fontosnak ítélt szabályait.
Jó volt visszahallani, s a szülők is pozitív visszajelzést kaptak volna a nevelésükről, ha hallották volna azokat az elvárásokat, kívánalmakat, melyeket érezhetően otthonról hoztak a tarsolyukban magukkal.
Az órák további részében – érdeklődési körüknek megfelelően – ismét csoportokra különülve dolgoztak a feladatokon a gyerekek. Az egyik csoport Vigyázzunk egymásra! címmel plakátot készített, különböző társas kapcsolatokhoz tartozó, azok ápolásáért végzett cselekedetekre utaló emberi kezek képeinek fölhasználásával.
A másik csoport, az állandó fogalmazók alkotta lelkes kis csapat, szeretettel fűzte össze gondolatait a megadott témában. Vidám történetet írtak egy képről, melynek címe: Anekdota lett.
Az osztály harmadik harmada kisfilm készítéséhez látott. Forgatókönyvet írtak, és három jelenetben mutatták be azt, hogy kik azok az emberek pillanatnyilag az életükben, akik fontosak számukra és miért.
Úgy gondolom, kiemelten fontos, s nem lehet eleget hangsúlyozni az egyéni felelősség kérdését az emberi kapcsolatok alakulásában már gyerekkorban, s különösen így kamaszkor idején.
A legjobb beszélgetések a családról születtek, a legérdekesebbek pedig a barátságról. Újra és újra rájöttünk, milyen fontosak vagyunk egymásnak! És hogy milyen értékesek vagyunk magunk is… A szeretet-zuhanyban boldogan fürödtünk… Persze, nem maradhatott el a relaxáció, a a dal, a tánc sem! Aztán kis szívecskékre rajzoltuk, hogyan vigyázunk egymásra, hogyan segítünk egymásnak; ki a családból, ki a suliból vette a témáját – s a végén összekapcsoltuk rajzainkat. Már alig van helyünk kitenni… de Optimista Miska szívesen fogadta a közös tablónkat:))
A család, a társas kapcsolatok középpontjában.
Novemberi boldogságóránk témája a társas kapcsolatok volt. Párban megbeszéltük, hogy kik és miért fontosak számunkra. Egyértelműen kiderült, hogy ez nekünk a családot, a barátokat és az osztálytársakat jelenti. Példákat kerestünk arra, hogy milyen figyelmességgel lehet a már meglévő kapcsolatainkat ápolni. Ezután mindenki körberajzolta a kezét, majd az ujjakba beírta azt az 5 legfontosabb dolgot, ami a jó barátságot jelenti számára.
Óránkat a hónap dalának eléneklésével zártuk.
8.a
Meixner Ildikó EGYMI, Mohács
Mindannyian tudtak példát mondani arra, hogy hogyan figyeltek, vigyáztak egy társukra, illetve arra is, rajtuk segített-e már a barátjuk.
Kézműveskedni gyűltünk össze a helyi Levendula Idősek Otthonában. A gyerekek nagyon várták már, hogy elérkezzen a nap, amikor találkozhatnak az idősekkel. Egész délelőtt együtt tevékenykedtek, az asztaldíszek elkészítésében, örömmel segítettek egymásnak. Nagy élmény volt számukra ez a jól szervezett foglalkozás.
Rendszeresen meglátogatjuk az otthon lakóit, ezzel közelebb hozzuk egymáshoz a két generációt és boldogabbá tesszük gyermekeink és az idősek napjait.
BARÁTOKKAL LENNI JÓ!
A novemberi témánk a ,,Társas kapcsolatok ápolása” volt.
Ez a fogalom könnyen megfogalmazható volt a gyerekek számára, hiszen a barátság jelen van a gyermek mindennapjaiban.
Bevezetésként a ,,Szervusz, kedves barátom,gyere vélem táncba!” című népi gyermekjátékkal igyekeztünk ráhangolódni a barátságról szóló beszélgetésekre. A beszélgetések során igyekeztünk megtudni gyermekeinktől, hogy mit jelent számukra a barátság, milyen jó ha az embernek van barátja.
Ezt követően előadtuk Micimackó főszereplésében az ,,Igaz barátok” című bábjátékot.
A mese után beszélgettünk a mese szereplőiről, azok tulajdonságairól, a mese tanulságát is megfogalmaztuk: ,,AZ IGAZ BARÁTSÁG KINCSET ÉR.”
,,AZ IGAZ BARÁTSÁG KIÁLLJA AZ IDŐ PRÓBÁJÁT!”
A továbbiakban elkészítettük csoportunk „Barátságláncát”. E tevékenység keretén belül minden gyermek kiszínezte a saját ,,emberfiguráját” olyannak,amilyennek látja saját magát. Az óvodai jelét a figura hasára ragasztotta. Ezután egy folyamatos láncot alkottunk, amely jelképezi a csoport összetartozását. Ezt követően olyan sorrendben, ahogy a gyerekek megfogták egymás kezét, ráragasztottuk egy kartonlapra szívformába a kis figurákat.
Ezt követően ,,Fogjunk össze! Építsük meg együtt!” címmel baráti csoportok közös építésére került sor építőkockákból. A játék során a gyerekek rendelkezésükre álló építőkockákból egy ,,Barátság-hajlékot”kellett építsenek. A végén a csoportok elmondták, hogy mi tetszett a másik csapat alkotásában.
,,Mindenkinek van barátja” címmel barátságháló szövésére került a sor.
A ,,Záró-kör” keretén belül a gyerekek elmondták,hogy hogyan érezték magukat a mai foglalkozásokon.
Az első könyvszállítmányunk útrakelt! A gyerekekkel közösen ürítettük ki a könyvgyűjtő óriás ajándékdobozunkat. Átválogattuk és adagonként közösen csomagoltuk készre a szállításhoz . A gyerekek rakodták be a könyveket szállító óvónénink autójába. A folyamat összeállt a gyerekek fejében és szívében …jó érzés volt adni, akár ismeretlenül is örömet szerezni valakinek!