A harmadik boldogságórán beszélgettünk társas kapcsolatainkról, legfőképpen a baráti viszonyokról. Barátságszirmokból barátságvirág készült az igaz barátoknak. Barátságok „szövődtek” és egymás szövetségesei lettünk.
Társas kapcsolatok ápolása
A társas kapcsolatok egyik legfontosabb szerepe, feladata a segítségadás és a támasznyújtás.
Plakátot készítettünk „Vigyázzunk egymásra” címmel. A gyerekek megjelenítették: időseknek, kisebb társaiknak, az egymásnak nyújtott segítséget, valamint a fogyatékkal élő emberek megsegítését is.
A foglalkozás zárásaként mindenki kapott két szívecskét, amire fel kellett írnia, miért fontos számára a társas kapcsolatok ápolása.
A társas kapcsolatok ápolása reflexió
A Boldogságóra program 3. témája „A társas kapcsolatok ápolása” volt. Motivációként elolvastam „A róka és a farkas a lakodalomban”. A mesét követően beszélgettünk a barátságról, hogy milyen egy igaz barát, és családon belül kire számíthatunk. Megoldottuk a rejtvényt, felsoroltuk, hogy kik állnak közelebb és távolabb hozzánk, barátságláncot készítettünk szívből. Majd két csoportban építőkockából építettünk, és felsoroltuk, hogy mi tetszik az építményen. Az órát a „Ha boldog vagy” dal meghallgatásával fejeztük be.
„Jobb együtt, mint egyedül!”
A hónap során törekedtünk arra, hogy minél több olyan tevékenységet tervezzünk a gyermekek számára, ahol közösen, összedolgozva tudtak játszani. Az együtt töltött vidám percek még jobban megerősítették a gyermekeket abban, hogy mennyire fontosak a barátok, társak mindenki életében.
Novemberi témánk a társas kapcsolatok ápolása volt. A gyerekeket nagyon foglalkoztatja ez a témakör, mivel a kiskamaszkorban erőteljes hatással van mindennapjaikra, különleges jelentőséggel bír életükben.
Kapcsolataik ápolása ráadásul más-más jellegű törődést igényel részükről a felnőttekkel – szülőkkel, pedagógusokkal -, a barátokkal, és megjelentek az órán már az ellenkező nem iránti érdeklődés számukra bonyolult kérdései is.
Egyet értettek abban, hogy mindenkiben lehet jót és értékeset találni, és ha erre összpontosítunk, akkor meg tudjuk találni a közös hangot, közös nevezőt is. Ez és az egymás iránti tisztelet lehet az alapja a kiegyensúlyozott kapcsolatoknak.
Összeszedtük valamennyi számunkra fontos ember értékes tulajdonságait, így a pozitív személyiségfejlesztő kártyákkal egymást is erősítettük játék közben.
Sokat beszélgettünk, meditáltunk, énekeltük Bagdi Bella dalát, a faliújságra pedig kikerültek a „Jobb veled a világ” színezők is.
Porthné Tölgyesi Dóra
osztályfőnök
Már az egész heti munkánk tematikája e téma köré csoportosult.Ábrázolás foglalkozáson mindenki elkészítette saját kicsinyített mását síkbábként.
Meghallgatták a gyermekek Bezzeg Andrea Tavaszi ébresztő című meséjét. A mese kapcsán már sokat beszélgettünk a barátságról. A boldogságóra napján reggel megbeszéltem egy talpraesett kislánnyal, hogy ma ő lesz a csoport angyalkája. Kivágott szívet tűztem a ruhájára, s megbeszéltem vele, hogy mi lesz a feladata. Arra kértem, hogy figyelje meg, kinek van szüksége segítségre, segítsen neki, s vegye észre azt is, hogy társai közül ki nyújt segítséget a másiknak. Anna egész délelőtt ügyesen végezte feladatát. Szorgalmasan tájékoztatott megfigyeléseiről, amiket én feljegyeztem. Az óra elején elhangzott a hívódal, s meghallgattuk Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát. Felelevenítettük a Tavaszi ébresztő c. mesét, s megbeszéltük, hogy miért fontos, hogy az embereknek legyenek társaik, barátaik.A gyermekek jól megfogalmazták gondolataikat, elmondták, hogy számukra miért fontos a barátság.
Élő barátság láncot alkottunk, majd a kis figuráinkat felragasztottuk egy nagy szívre, melyet a csoportszobában jól látható helyre kitettünk. A délelőtti kis angyalkánk felfedte kilétét, beszámolt tapasztalatairól. Minden kis gyerekről tudott pozitívat mondani, s szívecskével jutalmazta őket. Kolléganőm is nagyon meglepődött, mikor Annától szívecskét kapott, mert a kislány előtte is megőrizte titkunkat. A foglalkozás végén még egyszer meghallgattuk a motivációs dalt, s a gyerekekkel eljátszottuk.
3.hónapja járunk óvodába. A gyermekek már viszonylag összeszoktak, megszokták az óvodai légkört és egymást. Barátságkarkötőt készítettünk, melyet saját maguk kezdtek el hordani. Megkérdeztük tőlük, hogy kinek adnák oda szívesen, ha választani kellene. Pár kisgyermek már talált magának „barátot” és elmondta, hogy szívesen cserélne vele. Persze az óhajok nem mindig találtak viszonzásra. Kezdetleges társas kapcsolatok lelhetőek fel már a csoportban. A másik látásának öröme, az együtt játszás mind megjelenik a mindennapjaikba, ha rövid időre is. A tevékenység azonban lekötötte őket és szívesen hordják a karkötőket.
