November, A Kapcsolatok hónapja

A kapcsolatok, a barátok hónapja ez, ami kicsit könnyebb az óvodás korosztály számára, hiszen ez az alapja a jó óvodás együttlétnek. A relaxáció most zenére történt, ami tulajdonképpen bevezette őket a témába. A zene Hahó együttes Barátság című dala. A mese Egy barátság története, mely mackó Lackóról, és Mézlopó Ferkóról szól. A történet több barátságot is felölel, melyben a barátok segítik egymást, és nem haragszanak egymásra, megbocsájtanak. A mese elhangzása után beszélgettünk arról, hogy barátság kik, és milyen körülmények között jöhet létre. Elég könnyen kiderítettük, hogy a szülők is, felnőttek is, pedagógusok is lehetnek a gyerekek legjobb barátja. Bagdi Bella Tükördala, és a Jobb veled a világ szinte minden nap elhangzik, nagyon szeretik a gyerekek. Olyan játékot játszottunk, amit Gőbel Orsolya könyvéből szedtem, vagyis, hogy a gyerekeknek, miután „ragasztót” kaptak a kezükbe, különböző testrészeiknél össze kellett tapadni a társukkal, és így kellett helyet változtatniuk. A térdüknél, homlokuknál, mellkasuknál, talpuknál, csípőjüknél. Utána megbeszéltük, hogyan érezték magukat a feladatban. Milyen színű volt a ragasztójuk, és mi volt a legnehezebb feladat. A feladatlap színezője jól összefoglalta a barátság lényegét, és mivel mindet fontosnak találtuk, mindet kiszíneztük. Szerdán bábelőadást nézhettek meg a gyerekek, az Aranyszóló Pintyőkét, ahol pont arról hallhattak mesét, hogy csak a mások segítsége, jóindulata által lehet nyerni, illetve sikerülhet küldetésünk. A legjobb az volt, hogy ezt el is mondták. A szerdai nap szomorú is volt számunkra, mert el kellett búcsúztatnunk egy kedves csoporttársunkat, másik óvodába ment. Így a jó barátság negatív oldalát is megtapasztalták, vagyis milyen nehéz elveszíteni valaki barátságát. Egy kis Tulipán babát kapott ajándékba, hogy ne felejtsen el minket, és jöjjön el hozzánk vendégségbe máskor is. A búcsúzáson közös játékokat játszottunk, párválasztóst, ahol persze, hogy mindenki a barátját választotta (Kacsa-liba. Ajtó-ablak nyitva áll…). Hajtogattunk szívecskét, amit oda lehetett adni valakinek, és barátság karkötőt is készítettünk, de ezt a picik nem akarták másnak adni, megtartották maguknak. A Barátság körhöz szinte mindenki színezett babát, ezt az öltözőben raktuk ki, mert ezt a szülők is láthatják. A szülők felé a feladat az volt, hogy mindenki hozza el otthonról a kedvenc meséjét szóban, vagy nyomtatott könyv formájában, amiről anya, vagy apa mesél otthon. A feladat népszerű volt, így minden nap volt mese a gyerekek részéről, vagy úgy, hogy a könyvéből meséltünk, vagy belelapoztunk. Sajnos derült ki konkrétan olyan is, hogy nem mesélnek mindenkinek vagy ritkán, vagy egyáltalán nem.
A jövő héten kirakjuk a lépcsőre a jelzést, hogy a kapcsolatokról beszéltünk, és mindenki vihet is haza egy ilyen emblémát, csak ki kell színezze magának. Erre már nem volt idő a héten.
A nagy tanulsága a hétnek az volt, hogy a gyerekek a barátságot az óvodára redukálták le, ezt nekem kellett rávezetéssel kibővíteni, és hogy a gyerekek egy része nem tud megnevezni barátot, vagy olyat nevez meg, aki éppen a közelében ül. (Ezt sajnos tudtuk, de most valahogy ebben a tanévben 6-7 kisgyerekről van szó, ami sok egy csoportban.) Ja, és hogy mi, pedagógusok is a gyerekek barátai vagyunk!!

Ebben a hónapban sokat beszélgettünk a gyerekekkel a társas kapcsolatokról, a barátságról. Megfogalmaztuk, milyen egy jó barát, miben tud segíteni nekünk, hogyan teheti szebbé az életünket. A gyerekek lerajzolták a legjobb barátjukat és barátság nyakláncot készítettünk egymásnak.