Sokat törtük a fejünket, hogy melyik havi feladatot válasszuk. Végül a plakát mellet döntöttünk. „Vigyázzunk egymásra!” – egymás kezét fogva.Ha néha elevenek is vagyunk, azért az a „betyárbecsület” összetart bennünket. 🙂
Társas kapcsolatok ápolása
” A barát az a személy az életedben, aki melletted áll, és nem számít, mit mondasz, mit teszel, ő szeret téged, bármi történjék is.”
A hónap témája nagyon közel állt a gyerekekhez. Rengeteg ötletük volt a téma megvalósításához, mégis egy közös plakát elkészítése mellett döntöttünk, ahol nemcsak kifejezésekkel, de színekkel is próbáltuk érzékeltetni, hogy egy jó barát milyen pozitív hatással van életünkre. A dal meghallgatása és eljátszása után szívecskéken keresztül fejeztük ki gondolatainkat legkedvesebb barátunkról vagy éppen arról, milyennek képzeljük el az igaz barátságot.
A gyerekekkel novemberben a társas kapcsolatok témájával foglalkoztunk. Ebben az osztályfőnökkel közösen megragadtuk az alkalmat, és elkészítettük az osztálytükröt. A diákok egy szociometriai kérdőívet töltöttek ki, amelynek a feldolgozása folyamatban van. Nagy érdeklődéssel várjuk, hogy milyen szociogram születik majd az osztályról. Emellett kitöltöttünk egy szeretetnyelv-tesztet, és arról beszélgettünk, hogyan tudjuk kifejezni egymás iránt érzett szeretetünket. Egy Youtube-on elérhető videót is megnéztünk az ölelés fontosságáról és gyógyító erejéről (https://www.youtube.com/watch?v=beF7ayuKx1w). A tankönyvi feladatok közül megoldottuk B rész, 4. feladatát. A gyerekek a hozzájuk legközelebb ülő társukkal nézték egymást figyelmesen 4 percen át. Először mindenkin látszott a zavar, még azokon is, akik egyébként közel állnak egymáshoz. Nem sokkal a kezdés után azonban megjelentek az első mosolyok, összenézések, nevetések. A feladat végén megnéztük a javasolt videót (https://www.youtube.com/watch?v=Xm-T3HCa618), és megbeszéltük a tapasztalatokat.
A további órákat a projektfeladatok megtervezésének és elkészítésének szenteltük. Az osztály minden tanulója megírta az anekdotát, ezek közül választottunk ki néhányat, és töltöttünk fel a felületre. A gyerekek közül sokan a nagyszülők megismerkedésének történetét választották témául, míg mások családi sztorikat osztottak meg. A műfaj megragadása volt az, ami leginkább nehézséget okozott számukra.
A Fontos emberek című videofelvételek és a plakátok elkészítésében szintén részt vett mindenki. A diákok szabadon választott módon rendeződtek csoportokba, és maguk tervezték meg a saját projektjeiket. A feladatokat igyekeztek a gyerekek a lehető legjobban megoldani, voltak, akik a filmes, míg mások a rajzos projektbe fektettek több energiát. A csupa lány csoportokban kreatívan, jelmezekkel, álbajusszal, mélyített hangon előadott kis színészi produkciókkal oldották meg a férfiszerepek megjelenítését. A Vigyázzunk egymásra feladat plakátjai egy tanítási órán készültek el. A gyerekek maguk választották ki és biztosították a szükséges alapanyagokat, és ők tervezték meg munkáik tartalmát is. Több ügyes megoldás született ennél a feladatnál is.
Ahogy haladunk előre a Boldogságóra feladataival, egyre inkább azt érzem, hogy ez a program nagyon jó hatással van az osztályra. Többször tanítottam már 9. évfolyamon, de azt hiszem, ezzel a mostani osztállyal sikerült leghamarabb megtalálni a közös hangot. Mivel magyart is tanítok a gyerekeknek, viszonylag sok időt töltünk együtt egy-egy hét során. Az órák fesztelen, kellemes hangulatban telnek, és bár – mint minden más csoportban – itt is szükség van alkalmanként fegyelmezésre, a köztünk lévő viszony valahogy mégis egészen más. Tanulnak, igyekeznek, dolgoznak. Jó látni ezt 🙂
Most először körbe raktuk a székeket. Elmondtam a relaxációs gyakorlat szövegét. Először idegen volt a gyerekeknek a helyzet, el-elnevették magukat, végül belejöttek és tudták élvezni. Nagyon tetszett nekik a hónap dala. Többször is meghallgattuk, énekeltük. Végül sokat beszéltünk a társas kapcsolatokról a munkafüzeti feladatok segítségével. Én is nagyon élvezzem az órát. Szeretik a plakát készítését is.
A társas kapcsolatokról szóló foglalkozáson baráti páros pacsival köszöntöttük egymást, elénekeltük Bellával a Pozitív mondókát, majd felültünk a vonatra, és együtt indultunk el a Boldogság várába. Miközben az alagúton áthaladtunk mindenki elmondta, ma miért hálás.
Megbeszéltük, miért fontos, hogy mindenkinek legyen barátja, és ujjlenyomatainkból barátságvirágot készítettünk. Elmondtuk egymásnak, hogy ki miért szerethető. Borcsa boszi üstjébe beledobtuk a jó barát tulajdonságait, és a Keverem, kavarom játékkal megfőztük a barátság eszenciáját, amit el is fogyasztottunk. A tündérek új mesét is hoztak, amiből kiderült, hogy milyen jó érzés egy közösséghez tartozni. Elmondtuk, hogy miért jó, hogy mi egész nap együtt lehetünk, mire vigyázzunk, hogy mindenki jól érezhesse magát. Elénekeltük, és eljátszottuk a Ha boldog vagy című dalt is. A barátság jelét közösen feltettük a vár 3. lépcsőjére, és rajz órán elkészítettük a plakátot.
Megállapítottuk, hogy vigyáznunk kell magunkra, és egymásra, mert felbecsülhetetlen értékek vagyunk.
A bardoci Csodabogarak csapatával a BARÁTSÁG témájában mélyen elmerültünk, több órában beszéltük meg. Meghallgattuk A farkas és a róka a lakodalomban című mesét, közmondásokat kerestünk a meséhez, a barátságról.
Összegyűjtöttük a barátság nélkülözhetetlen elemeit: kedvesség, öröm,jószívűség, játék, megbocsátás, szeretet,elfogadás, megértés, béke,őszinteség, vidámság, elfogadás ( a gyerekek véleménye szerint.) Majd megfürdettük egymást a jó tulajdonságainkban. ( Meleg zuhany játék) . Olyan helyzeteket is elmeséltünk, amikor egy-egy barát nem úgy viselkedett, mint ahogy elvártuk. ,,Titkokat ,,fedeztünk fel a barátságról: a barátok segítségével a nehézségek könnyebben legyőzhetőek, az élet teljesebb barátokkal, minden kapcsolat alapja a szeretet, a baráti kapcsolatok jót tesznek az egészségünknek, stb.. Elkészítettük a barátság plakátunkat, és mindenki rajzolt egy képet a barátságról.A tevékenységek alatt Bagdi Bella dalait hallgattuk, amit a gyerekek szeretnek és ismernek. Öröm számomra, hogy összetartó, szeretetreméltó, barátságos gyerekeket taníthatok, akik néha felnőtteket megszégyenítő magatartással kezelik a konfliktushelyzeteket, fogadnak el másokat.
A nagyszülők házassági évfordulóra készültek, s szűk családi körben a lányukkal, a vejükkel és a két unokájukkal arról egyeztettek, kiket hívjanak meg a hétvégi nagy „bulira”, hiszen immár 40 éve vannak együtt jóban, rosszban. Lívia a kis unokájuk egyszer csak így kiáltott:
– Mama! Én még nem is tudom, hogy hogyan ismerkedtetek meg?
Mama hangosan felnevetett.
– No, annak története van. Te meséled el öreg, vagy én?
– Majd én elmesélem- válaszolta nagyapa. – Az én esetemben ez sokkal kínosabb volt… Vágjunk is bele!
Úgy kezdődött az egész, hogy mindketten ugyanarra az egyetemre jártunk, nem egy csoportba, ezért nem ismertük egymást. Fiatal voltam, jóképű és szerettem szédíteni a lányokat. Sűrűn váltogattam a barátnőimet, szinte minden hónapban volt újabb és újabb, lassan alig maradt valaki, aki kimaradt a sorból. Egyszer épp az egyik barátnőmet hívtam meg a moziba egy új filmre, de szerencsétlenségemre közbejött egy kis akadály és késve érkeztem, már ment a film. Szép óvatosan benyitottam a terembe, ahol elég sötét volt, és igyekeztem megtalálni a helyemet. A jegyszedő nénike már valószínű a filmet nézte, nem vett észre. A sötétben számolva a sorokat, lehuppantam a –szerintem – saját székembe, és odahajolva a barátnőmhöz halk puszit adtam az arcára. Nagyon meglepődtem, amikor válaszul egy kisebb pofon csattant az arcomon, és kikérte valaki magának ezt a viselkedést. Akkor vettem észre, hogy bizony rossz helyen ülök, eggyel elszámoltam a sorokat. Halkan bocsánatot kértem, átültem a helyemre és a film végén, amikor kigyulladtak a fények egy ismerősnek tűnő szép lány állt fel előttem. Mintha valahol már láttam volna! Még egyszer bocsánatot kértem, ekkor azonban már ő is mosolygott!
-Aztán mi történt? – kérdezte Robi. – Hogyan lett ebből házasság?
-Másnap az egyetem ki jött velem szembe? Bizony az én „verekedős” partnerem. Megszólítottam, beszélgetni kezdtünk, aztán egyre sűrűbben találkoztunk. Most már nem váltogattam a lányokat s még az egyetem befejezése előtt megkértem a kezét. Azt felelte nagymamátok, hogy akkor jön hozzám, ha soha többet nem kések el a moziból és ez így is van!
Egészségedre kedvesem!