A társas kapcsolatok hónapjában igyekeztünk még jobban megismerni egymást. Próbáltunk újabb barátságokat kötni, közösen sokat játszani, beszélgetni. Egy szeptemberben megalakult kiscsoportban azért ez nem mindig egyszerű. Még az ismerkedés, befogadás időszakában tartunk és ahány gyermek, annyiféle egyéniség. Vannak a nagyon vicces, barátkozó, folyamatosan beszélgetni akarók és akadnak köztünk olyanok is, akik inkább csak közelről/távolról szemlélik társaikat. A beszéd is okoz néhány gyermeknél problémát, az érzelmeik, érzéseik, véleményük kifejezése pedig sokaknak nehézkes még.

A hónapunk meséje Bartos Erika Bogyó és Babóca – A barátság című meséje volt. A mese meghallgatása után bábok segítségével próbáltuk felidézni, hogy mi is történt a történetben, mi minden kellett ahhoz, hogy ezek az apró állatkák végül elválaszthatatlan barátokká váljanak. Ebben segítségünkre volt Boldog Dóra, aki elmesélte nekünk, hogy a Boldogság várunknak is van egy elveszett lakója, aki mindig szívesen szerez új barátokat magának. A hetünk végére csatlakozott is hozzánk Barát Berci, a vár kutyusa.

A hét során játszottunk az ejtőernyővel, megtanultuk, hogy együtt szebben lebben fel az ernyő, nem csak egyesével lehet rángatni fel és le, hanem egymásra odafigyelve is tudjuk mozgatni. Utána a gyerekek egy-egy választott társsal be is bújhattak és a fel-le repkedő ernyő alatt a félősebbek is mosolyogva bújtak társukhoz. A bátrak pedig kacagva pörögtek, forogtak a színes lepel alatt. Ezután pihenés képen kipróbáltuk közösen a relaxációt is.

Közösen készítettünk papírsárkányt, aminek oldalát és farkincáját szívecskékkel díszítettük. A szívecskéken a gyerekek jeleit helyeztük el és közösen alakítottuk ki, hogy ki-kivel szeret/szokott játszani. Eszerint tettük a szíveket egymás mellé.

A hét lezárásaként „barát-varázspálcákat” festettek a gyerekek. Megbeszéltük, hogy ezt most nem maguknak készítik, hanem egy csoporttársuknak adják majd ajándékba. Azt, hogy ki-kinek ajándékozza, a jelek kihúzásával döntöttük el. Mindenki nagyon boldog volt, hogy kapott egy színes, csillámló pálcát valamelyik kis társától.

Hosszú és rögös út vezet odáig, hogy egy kiscsoportból igazi közösséggé alakuljunk, de a megkezdett úton haladva, közösen elérjük ezt és segítjük a gyerekeket, hogy minél több és tartósabb barátságra tegyenek szert óvodás éveik alatt. Ezen kívül célunk, hogy egy segítőkész, összetartó társasággá válhassunk, akik mindig számíthatnak egymásra.

Novemberben a társas kapcsolatokra fókuszáltunk a Süni csoportban is, melynek során sok hasznos tapasztalattal gazdagodtunk mindannyian. Boldog Dóra ezúttal is velünk tartott, a gyerekek boldogan ölelték magukhoz. A „Totyog a liba, nagy a galiba relaxációt követően vidám táncolásba kezdtünk Bagdy Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalára. Majd a témára a „Kis barátom hogy vagy? játékkal hangolódtunk és Bezzeg Andrea meséjén (Tavaszi ébresztő) keresztül ismerkedtünk meg a társakkal való kapcsolatok lényegével. Kis beszélgetés után felidéztünk néhány érzést és kopogós játékot játszottunk. Boldog Dóra kihívását elfogadva barátság karkötőt kötöttünk egymás kezére, majd megismerkedtünk az öt szeretetnyelvvel is, mellyel kedveskedni tudunk egymásnak és kimutatni, hogyha valaki fontos számunkra. Végezetül felrajzoltuk a várunk harmadik lépcsőfokára a barátság jelét és egy vidám dallal, tánccal, párcserélős játékkal zártuk a boldogságórát. Reméljük, hogy a boldogságóra során felismert érzelmek valamint az öt szeretetnyelvbéli viselkedés minták még a hónap többi napján is velünk maradnak.

Novemberi Boldogságóránkon ismét Dóra köszöntötte a gyermekeket. Egy rövidke beszélgetés után felajánlotta a „Meglengetem a karom…” relaxációs gyakorlat végzését, ő is szükségét érezte a lazulásnak. Az elcsendesedést követően A kő és a kocsisok mesét hallgatták meg Dórával közösen a gyermekek, interaktívan, bevonva őket a közös megoldáskeresésbe. Mivel a csoportom nagy része iskolába készül, ily módon is igyekeztem problémamegoldó és közösségformáló, egymást segítő gondolataik megfogalmaztatását. A felvetett probléma megoldását többen is érzékelték: össze kell fogni! A kötetlen beszélgetést ezután erre építettem, hogy kiknek célszerű összefogni, kik segítik egymást. Szinte minden gyermek meg tudott osztani gondolatokat, maguk beleszőve, hogy a barátok is össze szoktak fogni, segítik egymást. Nagyon hosszas beszélgetés kerekedett ki az élményeikből, saját, szüleik és nagyszüleik baráti összefogásairól, kapcsolatairól meséltek. Mindannyian próbálták megfogalmazni, hogy miért is fontos, hogy legyenek barátaink: unalmas lenne nélkülük az életünk, jókat lehet olyankor játszani, nevetni, együtt kirándulunk a barátokkal, a nagyi barátnője jó meséket tud.
A hosszas beszélgetés után jól esett Bagdi Bella: Ha boldog vagy…dalára táncolni.
Másnap a gyermekek önként folytatták a beszélgetést, amikor az egyik kisfiú megkérdezte, mit tehetne, hogy a barátja ne legyen beteg. Azt javasoltam, hogy szedjük elő a varázsecseteinket és mártogassuk őket betegségűző gyógynövényekbe, majd ezzel átmasszírozgatták egymást, miközben Bella Szép nap, ölelj most át engem zenéjére relaxáltunk.

A mi csoportunk már három éve alkot egy közösséget. Óvodába kerülésük előtt a gyermekek többsége már bölcsődében is együtt volt, csupán 2 kisgyermek érkezett családból. Könnyű feladat volt kiscsoportban a beszoktatás, hiszen már jól ismerték egymást. A társas kapcsolatok nagyon nagy szerepet játszanak mindennapi életünkben, a gyermekek között egyre mélyebb kötődések alakultak ki. Várják egymást reggelente, érdeklődnek társaik iránt. A közösségi életünket úgy alakítottuk ki, hogy a csoportban lévő nyugalom, odafigyelés, szeretet az elsődleges. A társas kapcsolatok ápolása téma a héten még jobban elmélyítette ezeket az érzéseket. Reggel a kialakított szokásainkat követve Boldog Dórát a varázsládára ültettem. Érkezéskor már nem volt olyan kisgyermek, aki ne tudta volna, hogy ma Boldogságóra lesz. Örömmel fogadták, kérdezősködtek a nap eseményeiről. Kezdetét is vette hamarosan egy kis beszélgetős bábozás, ami a családi viszonyokról szólt. Többen bekapcsolódtak, szívesen osztották meg gondolataikat Boldog Dórával. Örömmel tapasztaltam, hogy figyelmesen hallgatták meg társaikat, metakommunikációs jelzésekkel segítettem őket a társalgásban. Kezdő relaxáció: ”Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” gyakorlatot választottam, ahol szabadon mozoghattak a szőnyegen, akár együtt is összekapaszkodva, ahogy a kismadarak is rajokban szállnak. Néhányan párba rendeződtek, a baráti kötődések megmutatkoztak, mert keresni kezdték egymást. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalát, melyre vidám mozdulatokkal táncoltak. A társas kapcsolatok alakulását nagyon jól megmutatja a postás játék. A gyermekek közül mindenki három levelet küldött el, melyet egy postaládába kellett bedobniuk. Az öltözőben helyeztem el a ládikát, ahol megrajzolhatták óvodai jelek segítségével, kinek szeretnének levelet adni. Itt az öltözőben nagyon jól láthatták mindenkinek a jelét, helyét, ami megkönnyítette őket a barátok keresésében. A gyermekek közül akadt olyan, akinek nagyon könnyedén ment a „levélírás”, de volt, akinek gondolkozni kellett. A szociometriai mérés eredménye megelégedéssel töltött el, valós elemeket tükrözött, ahogy azt én is látom a játékuk során. Egy központi gyermek van a csoportunkban, aki több levelet is kapott. Legtöbben 3 vagy 2 levelet kaptak, kevesen kaptak csak 1-et. A kölcsönös választás gyakori volt. Ez a játék számomra is tanulságos megfigyelés volt, kinek van még szüksége támogatásra a baráti kapcsolatok ápolásában. Tavasszal újra tervezem ezt a játékot, hogy lássam hogyan fejlődtek a gyermekek társas kapcsolatai. A mesét figyelmesen hallgatták, bátran nyilvánították ki saját véleményüket, érzésüket. Boldog Dóra mindenkihez odament egy baráti simogatásra. Nagyon tetszett nekik a mese, amit maguktól is megpróbáltak bábokkal improvizálni. Barátságláncot készítettünk hosszú láncfüzérrel, amely összeköti csoportunk valamennyi tagját, melybe mindenki beletartozik. Az óra végén ismét a Boldogság dalát kérték, melyet már nagyon szépen énekelnek. A munkafüzet feladatát: hogyan lehetsz jó barát?- mindenki kedve szerint választhatta. A Boldogság várára közösen feltettük a barátság jelét. A Harangvirág csoportunkról elmondható, hogy egy jó közösség alakult ki a 3 év alatt, ahol a gyermekek szeretik egymást, figyelnek egymásra, a baráti kapcsolatok is egyre mélyebbek. Megelégedéssel tölt el, hogy nemcsak egymásra figyelnek, de a felnőttekre is. Minden nap kapok ölelést, gyűlik a rajzocska, amit szeretettel készítenek és adnak át. A szülőktől pozitív visszajelzéseket kapok, milyen jó, hogy ebben az óvodában van Boldogságóra, otthon már ők is éneklik a Boldogság dalát.

A barátság fontos tényezői a közös élményszerzés, a közösségi érzés megalapozása, az összetartozás, a másikkal szembeni empátia, figyelem és segítségnyújtás gyakorlása. Érdemes kihangsúlyozni, hogy a barátság akkor igazán jó és tartós, ha a közös adok-kapok megvalósul. Mindkét fél számára fontos a pozitív visszacsatolás és érzelem kifejeződés.
Feladatunk, hogy megtanítsuk a gyermekeknek érzelmeik kifejezésének megfelelő módjait. Sajátítsák el azokat a számukra is kellemes szeretet kifejezési technikákat, amiket örömmel adnak, és örömmel be is tudnak fogadni. Gátlásosabb, szorongásra hajlamos gyermekek esetében figyeljünk oda, mi az, ami számukra örömteli, és mi az, ami inkább kellemetlen érzetet ad. Megtalálni a hozzájuk vezető érzelmi kapcsot olyan eszköz lehet, amivel ők is felszabadultabbak lehetnek, ők is megnyílhatnak felénk és társaik felé.

Olyan játékokat, témákat válogattam össze a barátsághoz, ami erősíti a gyermekek közötti köteléket, ami megmutatja, milyen módon kedveskedhetnek a számunkra fontos társainknak.
A páros feladatok között voltak testkontaktusos játékok, amiket dalokkal, mondókákkal színesítettünk. Egymás megérintése, a másikhoz való finoman közeledést sok gyermeknek tanulnia kell. Ezek pont a kedveskedő, kellemes mozdulatokat adják át a gyermekek eszköztárához. A másik megsimogatása, ölelése nagy mosolyokat eredményezett. De ilyen kezdeményezés lehet a másik felé egy kézfogás, pacsi, vállveregetés is. Ezeket igyekeztünk variálni a játékokban.
Egyetlen gyermektől sem volt idegen, vagy szorongást keltő. Egyre jobban várták naponta ezeket a játékokat. A párválasztó játékok kapcsán számunkra is jó visszaigazolás volt, hogy a gyermekek szívesen választanak több, számukra kedves társat maguk mellé (nem mindig ugyanazokat).
A munka jellegű feladatokkal, a kooperáció gyakorlása és erősítése a gyermekek között szintén célom volt. Olyan tevékenységeket kitalálni, ami az aktuális témához illeszkedik, mégis az egymással szembeni türelmet, a másikra való odafigyelést, közös feladat és problémamegoldást helyezi fókuszba.
– Márton nap hetében közös liba formájú linzer sütése, tészta gyúrása és kinyomkodása együtt. Libamentő akadálypálya- társ irányítása az akadályok között, hangos szurkolás a másiknak. Egymás sikerélményhez juttatása.
– Háziállatok, farm témájú héten közös „gazdálkodás”, tojások begyűjtése, állatok etetése, széna hordása, takarítás és söprés.
Mivel barátaink az állatok, és kik lehetnének a barátság hűséges jelképei, ha nem a kutyák, így erre a hétre állatasszisztált foglalkozást is szerveztünk. A foglalkozás keretén belül csapatfeladatok és egy cél érdekében végzett játékok keretein belül mutattuk meg az együttműködés és a társnak való segítségnyújtás fontosságát. Köszönjük szépen az Élethíd Segítőkutya Alapítványnak, hogy színesítették a heti projektet.
– Mikulás várásakor nagymosás, rendrakás, zokni és kesztyűpárosítás közösen.
Minden gyermek kidíszíthette saját szeretetkönyvét, ami egy hétig, jól látható, központi helyen volt kirakva a csoportban. A szeretetkönyvek körül is díszítettünk, kihangsúlyozva ezek fontosságát. A gyermekek nyomdázhattak társaik könyvébe, kifejezve ezzel is szeretetüket. A hét során sokat fejlődött a gyermekek kifejezőképessége érzelmeik megfogalmazása terén. Volt, aki el tudta mondani, miért adja a társának a nyomdát/matricát.
Pl. Azért neki adom, mert jó volt vele ma játszani./ Azért adom, mert segített tésztát gyúrni.
Legszebb pillanataink talán azok voltak, mikor a gyermekek a hiányzó társaik füzetébe is akartak nyomdázni, hogy nekik se maradjon üres. Illetve mi óvó nénik is kaptunk a gyerekektől, minket sem felejtettek el.
Márton nap kapcsán a lámpások, mint dekor és játékelemek is szerepet kaptak. A lámpásba a fény jelképezte a barátságot, amit táplálni kell. Az üvegbe minden gyermek beledobott egy apró szívecskét, amivel megtartjuk benne a szeretetet.
Mindig öröm megélni, ha a gyermekek szeretettel fordulnak egymáshoz és felénk. Úgy érzem, mindenki számára pozitív élményeket nyújtott a novemberi barátság hónap és sikerült mélyíteni a gyermekek közötti kapcsolatot.