A mi csoportunkban is alakultak ki szoros, igazi barátságok. Érdekes volt egy-egy játéknál megtapasztalni, hogy kinek mennyi barátja van és persze azt is, hogy viszont barátnak tekinti e minden gyermek a másikat. A munkafüzetből másolt feladatoknál megbeszéltük, hogy nem mindig barát az, akivel jót játszunk. Sok társa, játszópajtása lehet egy-egy gyermeknek, de igaz barátja kevés van még a felnőtteknek is. Ez a barátság karkötő készítésénél is meglátszott, volt aki egész héten le sem vette a karjáról, nagy kincsnek tartotta, hiszen a barátjától kapta. Volt olyan páros , aki a nap folyamán összeveszett, és az egyik szerint szétszakadt magától a karkötő, és megsemmisült (amit a szemetesben találtam meg később) Nagyon élvezték a bábozást, maguk is életre keltették a süni, a maci, és nyuszi bábokat. Örültem, amikor az egyik kisfiú azt mondta, hogy ő hálás szívvel gondol mindig a barátjára, ha jót játszanak, és otthon is vágyik rá, hogy együtt lehessenek. Remélem még nagyon sok jó és igaz barátra lelnek nemcsak az oviban, hanem az egész életük során.

Zene,tánc és közös mozgást relaxáció követte. Majd a mese után tartamas beszélgetések kezdődtek a barátságról,. Öröm volt hallgatni a kis csapat gondolatait,véleményét ,kölcsönös egymás iránti szeretetét. Ki mit tesz a barátságért,hámy barátja van,mit szeretnek együtt játszani,hogy ápolják a kapcsolatot ,könnyen megbocsátanak-e egymásnak és még rengeteg szebbnél szebb gondolat. A kedvenc barátos játék az lett ahol az általam megnevezett barátot gyorsan érinteni kellett. A mindig más párok voltak.: ujj-barátok, buksi-párok,ölelő-barátok,pocak-barátok. Nagyon jó hangulatú játékot azóta is gyakran kérik a gyerekek,hogy játszuk.
Másik napon saját magukat rajzolták le ,majd ragasztottuk fel baráti-körbe. De a kör közepe üres volt,ezért ezen a problémán addig agyaltunk,beszélgettünk ,míg fantaszikus megoldás nem született. Középre ragasztott fenyőfát,az eddig megismert szimbolumokkal díszítettük ,lelkes,közös munkával.,a gyerekek nagy-nagy örömére. 🙂