Társas kapcsolatok ápolása
Az 1. a osztályos gyerekek a beszélgetések és a játékok után közösen lerajzolták azt, hogy hogyan tudják egymást segíteni.
A gyerekek aktívan bekapcsolódtak az óra témájába. Korukat meghazudtoló komolysággal beszéltek a barátságról, családi kapcsolatokról. Mindannyian fontosnak tartják, hogy legyenek barátaik, akikkel megoszthatják a titkaikat és segítik őket a mindennapjaikban. Akinek sok barátja van az sosem szomorú, mert mindig támaszkodhat valakire.
A csoportban minden tanulónak van barátja, több is. Akik összetartanak, együtt tanulnak, játszanak. Sajnos olyan is van, akivel nem barátkoznak, mert nem engedi. Próbálják a gyerekek bevonni a közös dolgokba, de kevés sikerrel.
A távíróoszlop és a sziámi játék nagyon tetszett nekik.
A boldogságprogram keretén belül a harmadik foglalkozás témájaként, a társas kapcsolatokat érintettük második osztályosainkkal. A foglalkozás során elemzésre és értelmezésre került a barátság fogalma,valamint beszélgettünk a társas kapcsolatok jelentőségéről is. A gyerekek szívesen meséltek a családon kívüli társas kapcsolataikról. Mindenki megnevezte a számára legfontosabb barát személyét, valamint azokat a tulajdonságokat,ami miatt szereti a társaságát, majd ezt követően készítettünk kettejük tulajdonságairól egy halmazábrát. A gyerekek kifejezetten élvezettel meséltek a közös tulajdonságokról,és meglepődve fogadták,hogy milyen sok közös vonást fedeztek fel pajtásaikkal.
„A legjobb barátok” képekben.
A Zuglói Narancs Óvoda Ormi vegyes csoportja a társas kapcsolatok ápolása témakört dolgozta fel novemberben.
A téma előkészítéseként zászlós memóriakártyával játszottunk párkeresőt. A kártyát összekeverve osztottam ki, majd meg kellett keresni a párjukat. Utána csoportokat alkottak, ahol egy szín egyezett. Itt több halmaz is kialakult és kapcsolódások is a halmazok között.
Ez jól érzékeltette, hogy a kapcsolatok milyen sokfélék.
Beszélgető körben megkérdeztem, hogy mi alapján választunk barátot, társat magunknak. A válaszok között első helyen szerepelt a „kedves velem”, de a jót tudunk játszani együtt, és a nekem adja a játékát is megjelent. Nem veszekedünk, nem bánt is szóba került.
A következő feladatként kértem, hogy rajzolják le a barátaikat. A rajz címe „Én és a barátom (-aim)” A téma érdekelte őket, lelkesen rajzoltak. A rajzokon megjelöltem a barátokat, hogy a gyerekek is értelmezhessék a kapcsolataikat. Kiraktuk a faliújságra, hogy ők is nézegethessék. Érdekes összefüggések derültek ki számomra is.
Másnap kértem, hogy üzeneteket „írjanak”, rajzoljanak barátaiknak, mit kívánnak nekik, mit ajánlanak számukra és a jeles-dobozukba rakják be. Több barátnak is lehetett „írni” (ebben segítettem, a gyerek diktált, én írtam, majd felolvastam a címzettnek.) Ezek az üzenetek egyéni beszélgetésre adtak lehetőséget. (Például a „hozok neked…, ha játszol velem” szituáció megbeszélése.)
