Szükségünk van egymásra!
November a társas kapcsolatok hónapja

A hónap témájaként megjelölt: TÁRSAS KAPCSOLATOK a mindennapjaink része, mivel az óvodai nevelés általános feladatai között szerepel az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés.
A mindennapokban arra törekszem, hogy az élményekkel teli közös tevékenységek során az egymáshoz tartozás érzését erősítsem a gyerekekben. Szociális érzékenységük fejlődését változatos élethelyzetekben támogatom, amelyekbe jól illeszthetők a boldogságovis mesék, közösségépítő játékok és beszélgetések, kézműves feladatok, mozgással illusztrálható vidám dalok.
Ebben a hónapban is volt négy nap, amikor koncentráltan a társas kapcsolatok téma feldolgozására fókuszáltunk. De nap-nap után azon vettem észre magam, hogy oly gyakran, újra a témához szervesen kapcsolódó tevékenységekkel találjuk szembe magunkat. Következzen néhány példa a teljesség igénye nélkül:
• Több ízben ünnepeltünk név- és születésnapokat a hónap során. Ezeket az alkalmakat kihasználtam a gyerekek énképének, pozitív önértékelésének erősítésére. A szülők kezdeményezése alapján szoktuk a gyerekeket köszönteni, s ilyenkor az ünnepelt meg is kínálja a társait édességgel. Most viszont az egyik kislány almát hozott, amiből a csoporttal közösen vitaminsalátát készítettünk. A dajka nénink megpucolta a gyümölcsöket és egy kézidaráló segítségével, a gyerekek közreműködésével, pillanatok alatt feldolgozásra került az alma. Fahéjjal és kis mézzel ízesítve fogyasztottunk közös munkánk eredményét, Szilvia nevű kislányunk egészségére.
• Vegyes csoport révén a kicsik segítése a nagyobb társak részéről. /pl.: öltözködés/.
• Az udvari játék során a biciklik, motorok felváltva való használata /a barátok megbíznak egymásban és betartva az általuk megfogalmazott közös szabályt, játszanak/.
• A magabiztos nagyok szívesen gardírozzák a félénkebb kicsiket az udvari játékok során. Szívesen bevonják őket szerepjátékaikba.
• A szabadjáték során a barátok szívesen konstruálnak együtt, gyakran keresik egymás társaságát szerepjátékok alkalmával.
• Apróbb figyelmességeket hoznak egymásnak, majd viszonozzák a kedvességet.
• Páros és mikro csoportos munkaformák alkalmazásakor.
• A havi téma feldolgozása során megismert játékok újra játszását igényelték. /pl.: Pizzamasszázs, Levélírás egymás tenyerébe stb./
• Gyógytea főzés és kóstolás, közös teázás. /hárs, fodormenta/
• Gyümölcsnap alkalmával egymás kínálása, testvéries elosztás.
• Naposok munkája, társak kiszolgálása.

A hónap témáját az első foglalkozás alkalmával, Bartos Erika: Barátság c. történetével indítottam. A gyerekek ismerik a mese szereplőit, szeretik Bogyó és Babóca kedves történeteit. Céllal választottam ezt az epizódot, mert itt indul a két főszereplő barátsága. Bemutattam azt, hogy egy konfliktusos kezdet után is van esély a kapcsolat rendezésre és egy mély barátság kialakulására. A mese után elkészítettük a csoport „barátság térképét” a következő játékos módon. Minden gyereknek saját óvodai jele van és ezt már mindenki megtanulta szeptember óta. A kinyomtatott jeleket, szétszórtan a szőnyegre helyeztem. Minden gyermeknek 3 papír szívet adtam a következő instrukciót követően: „Tedd a szívet a barátaid jeléhez!” A gyerekek kinyilváníthatták saját véleményüket. Sok érdekeset megtudhattam a csoporton belüli kapcsolatokról a gyerekek választásai nyomán. Örömmel láttam, hogy minden jel mellé került legalább egy piros szívecske. Egy kisfiú és egy kislány került többszörösen kiválasztásra, akik valóban központi szerepet töltenek be a csoport életében. Pozitív, segítőkész, barátságos személyiségükkel jó példák a többiek számára. Az elkészült „barátság térképet” felhelyeztük egy paravánra, hogy szemünk előtt legyen: „Nem vagyunk egyedül”.

A második foglalkozásra mesehívó furulyámmal hívogattam a gyerekeket. A Boldogságórás kézikönyvben felkínált, Ferenczi Éva: Süni irigy lesz c. bábjáték szolgáltatta az alapot. Bevonva az óvónő kolléganőmet, mi nem báboztunk, hanem egy interaktív dramatizálást kezdeményeztünk, melybe bevontunk a gyerekeket is. Szívesen kapcsolódtak a felkínált szerepekbe és jól látták az általunk bemutatott két szereplő viselkedésének különbözőségét. A játék végén, a katarzist átélve, szívesen énekeltük a hónap dalát. Ezt követően kínáltam fel a barátságkarkötő készítésének lehetőségét. A gyerekek szívesen vettek részt a manuális tevékenységben. Több színű fonal sodrásával készíthették el a karkötőket páros munkával. Mivel a sodrás műveletéhez 2 gyermekre volt szükség, egymást követően készítették el az „ékszert”, majd felkötötték egymás csuklójára a barátságuk jelképét. Kedves pillanatoknak lehettünk tanúi.

Harmadik foglalkozásunk, egy nyüzsgősebb napunkat csendesítette le. A szőnyegen körbe ülve a „Kis barátom, hogy vagy?” c. játékot kezdeményeztem a kézikönyv leírása alapján. Magam is elcsodálkoztam, milyen csendet és egymásra figyelést teremtett ez a játék. De itt nem álltunk meg, fűztem a játékot tovább a tenyérbe rajzolt üzenet átadással. Szinte tapintható lett a csend, a gyerekek koncentrációja. Ezt követően, egy fonal segítségével, megvalósítottuk „A mindenkinek van barátja” c., kézikönyv által felkínált ötletet. A nagyok ügyesen tartották a fonalat és a gombolyag gurítás is jól ment nekik, a kicsik segítséggel tudták megoldani a játékos feladatot. Ebben a játékban is voltak olyanok, akiket többször is választottak, míg a végére itt is mindenki megkaphatta legalább egyszer a gombolyagot.

A negyedik foglalkozásunk gerincét egy látogatás adta. Arra gondoltam, ha már társas kapcsolatok ápolását célozza ez a hónap, kicsit ki is lépünk a megszokott keretek közül. Gyerekeinkkel ellátogattunk a szomszédos csoportba és egy általunk készített, kedves mikulásos asztali díszt vittünk ajándékba. S mivel mindkét csoport jól ismeri a Bagi Bella által írt hónap dalát, közös éneklésbe kezdtünk. A vidám mozgással kísért éneklés után szörpöt ittunk, mellyel a vendéglátóink kínáltak meg felfrissülés képpen. Visszatérvén csoportunkba a Boldogság várunk harmadik lépcsőfokára kitűztük a barátság jelét és a gyerekek megjegyezték, már megint közelebb kerültünk a várkapuhoz. Meg is számoltuk, mennyit kell még lépnünk, hogy felérjünk a várba.