Két órán foglalkoztunk a témával. November elején megbeszéltük, hogy mit is jelent számunkra az, hogy nem vagyunk egyedül, fontosak-e a körülöttünk lévő emberek. A gyerekek elmondták, hogy miért fontosak a kapcsolatok a boldogság szempontjából. Összegyűjtöttük, felírtuk a táblára azokat a kapcsolatokat, melyek a boldogságunk szempontjából nagyon fontosak: pl. szülők, barátok, orvosok, ápolók, tűzoltók, mezőgazdászok, testvérek, nagyszülők…stb. Nagyon sok mindenre, mindenkire kitértek a gyerekek. Öröm volt érezni, hogy fontosnak tartják nemcsak a hozzájuk legközelebb álló embereket, hanem másokat is. Megindokolták, ki miért fontos az életünkben. Majd egyenként kiválasztottak egyet-egyet, mely kapcsolatról egy „fotót” készítettek, rajzoltak. A következő órán a hónap dalával kezdtük a téma megbeszélését, ötletbörzével átismételtük a múlt órai gondolatokat. A bizalomjátékkal erősítettük meg a gyerekek egymás iránt érzett felelősségvállalását és egymásba vetett bizalmát. A gyerekek megfogalmazták a számukra legfontosabb dolgot a barátságban, és lerajzolták a kezüket, beleírták, amit megfogalmaztak. A fotókból elkészítették a tablót. A hónap dalával zártuk az órát, mely ismét tartalomban, érzelmekben gazdagra sikerült.
Társas kapcsolatok ápolása
Debreceni Benedek Elek Általános Iskola
A legutóbbi osztályfőnöki óránkon szülinapot is ünnepeltünk. Attila lett 13 éves. Bella Jobb veled a világ … dalát választottuk neki a köszöntéshez.
Lehetett érezni, amikor a refrént énekeltük, hogy a gyerekek lelke, szíve, gondolata összeér egy jókívánsággá.
Egy pillanatot kaptam el. Dávid, aki egyébként visszahúzódó, befelé forduló, inkább a magányosságot választó fiú, odanyújtotta Atillának a kezét, s együtt énekelték: „Gyere és fogd a kezem, szükség van Rád! Történjék bármi, jobb veled a világ!”
Nagyon felemelő pillanat volt látni a két kéz összefonódását, szeretetszállá alakulását.
(A félhomályban a meghatódottságtól még a könnyem is megeredt.)
Kádas György EGYMI Tagintézmény
A foglalkozáson először arról beszélgettünk,hogy mit jelent az,hogy társ. Ebből a beszélgetést a barátság felé irányítottam. Kértem a gyerekeket,hogy mondják el miért választották azt a gyermeket barátjaként. Milyen egy jó barát? A gondolatokat leírtam a táblára. Ezután felolvastam a mesét, de én még egyet választottam mellé ugyanis szerettem volna összehasonlítani a jó és a rossz példát. A mesék után beszélgettünk arról,hogy milyen volt a farkas és a róka illetve a másik mese alapján (Milyen jók a barátok!)megismert állatok barátsága. Melyik áll közelebb hozzájuk?Voltak-e már hasonló helyzetben?Szerintük milyen tulajdonságok teljesültek és nem teljesültek a táblára felírtakból? A foglalkozás további részében elkészítették a barátság virágot, sziámi ikerként próbálták végrehajtani a feladatokat, végül bemutatták, hogy hogyan fejeznék ki a szeretetüket a barátjuk iránt.
Szükségünk van egymásra!
November a társas kapcsolatok hónapja
A hónap témájaként megjelölt: TÁRSAS KAPCSOLATOK a mindennapjaink része, mivel az óvodai nevelés általános feladatai között szerepel az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés.
A mindennapokban arra törekszem, hogy az élményekkel teli közös tevékenységek során az egymáshoz tartozás érzését erősítsem a gyerekekben. Szociális érzékenységük fejlődését változatos élethelyzetekben támogatom, amelyekbe jól illeszthetők a boldogságovis mesék, közösségépítő játékok és beszélgetések, kézműves feladatok, mozgással illusztrálható vidám dalok.
Ebben a hónapban is volt négy nap, amikor koncentráltan a társas kapcsolatok téma feldolgozására fókuszáltunk. De nap-nap után azon vettem észre magam, hogy oly gyakran, újra a témához szervesen kapcsolódó tevékenységekkel találjuk szembe magunkat. Következzen néhány példa a teljesség igénye nélkül:
• Több ízben ünnepeltünk név- és születésnapokat a hónap során. Ezeket az alkalmakat kihasználtam a gyerekek énképének, pozitív önértékelésének erősítésére. A szülők kezdeményezése alapján szoktuk a gyerekeket köszönteni, s ilyenkor az ünnepelt meg is kínálja a társait édességgel. Most viszont az egyik kislány almát hozott, amiből a csoporttal közösen vitaminsalátát készítettünk. A dajka nénink megpucolta a gyümölcsöket és egy kézidaráló segítségével, a gyerekek közreműködésével, pillanatok alatt feldolgozásra került az alma. Fahéjjal és kis mézzel ízesítve fogyasztottunk közös munkánk eredményét, Szilvia nevű kislányunk egészségére.
• Vegyes csoport révén a kicsik segítése a nagyobb társak részéről. /pl.: öltözködés/.
• Az udvari játék során a biciklik, motorok felváltva való használata /a barátok megbíznak egymásban és betartva az általuk megfogalmazott közös szabályt, játszanak/.
• A magabiztos nagyok szívesen gardírozzák a félénkebb kicsiket az udvari játékok során. Szívesen bevonják őket szerepjátékaikba.
• A szabadjáték során a barátok szívesen konstruálnak együtt, gyakran keresik egymás társaságát szerepjátékok alkalmával.
• Apróbb figyelmességeket hoznak egymásnak, majd viszonozzák a kedvességet.
• Páros és mikro csoportos munkaformák alkalmazásakor.
• A havi téma feldolgozása során megismert játékok újra játszását igényelték. /pl.: Pizzamasszázs, Levélírás egymás tenyerébe stb./
• Gyógytea főzés és kóstolás, közös teázás. /hárs, fodormenta/
• Gyümölcsnap alkalmával egymás kínálása, testvéries elosztás.
• Naposok munkája, társak kiszolgálása.
A hónap témáját az első foglalkozás alkalmával, Bartos Erika: Barátság c. történetével indítottam. A gyerekek ismerik a mese szereplőit, szeretik Bogyó és Babóca kedves történeteit. Céllal választottam ezt az epizódot, mert itt indul a két főszereplő barátsága. Bemutattam azt, hogy egy konfliktusos kezdet után is van esély a kapcsolat rendezésre és egy mély barátság kialakulására. A mese után elkészítettük a csoport „barátság térképét” a következő játékos módon. Minden gyereknek saját óvodai jele van és ezt már mindenki megtanulta szeptember óta. A kinyomtatott jeleket, szétszórtan a szőnyegre helyeztem. Minden gyermeknek 3 papír szívet adtam a következő instrukciót követően: „Tedd a szívet a barátaid jeléhez!” A gyerekek kinyilváníthatták saját véleményüket. Sok érdekeset megtudhattam a csoporton belüli kapcsolatokról a gyerekek választásai nyomán. Örömmel láttam, hogy minden jel mellé került legalább egy piros szívecske. Egy kisfiú és egy kislány került többszörösen kiválasztásra, akik valóban központi szerepet töltenek be a csoport életében. Pozitív, segítőkész, barátságos személyiségükkel jó példák a többiek számára. Az elkészült „barátság térképet” felhelyeztük egy paravánra, hogy szemünk előtt legyen: „Nem vagyunk egyedül”.
A második foglalkozásra mesehívó furulyámmal hívogattam a gyerekeket. A Boldogságórás kézikönyvben felkínált, Ferenczi Éva: Süni irigy lesz c. bábjáték szolgáltatta az alapot. Bevonva az óvónő kolléganőmet, mi nem báboztunk, hanem egy interaktív dramatizálást kezdeményeztünk, melybe bevontunk a gyerekeket is. Szívesen kapcsolódtak a felkínált szerepekbe és jól látták az általunk bemutatott két szereplő viselkedésének különbözőségét. A játék végén, a katarzist átélve, szívesen énekeltük a hónap dalát. Ezt követően kínáltam fel a barátságkarkötő készítésének lehetőségét. A gyerekek szívesen vettek részt a manuális tevékenységben. Több színű fonal sodrásával készíthették el a karkötőket páros munkával. Mivel a sodrás műveletéhez 2 gyermekre volt szükség, egymást követően készítették el az „ékszert”, majd felkötötték egymás csuklójára a barátságuk jelképét. Kedves pillanatoknak lehettünk tanúi.
Harmadik foglalkozásunk, egy nyüzsgősebb napunkat csendesítette le. A szőnyegen körbe ülve a „Kis barátom, hogy vagy?” c. játékot kezdeményeztem a kézikönyv leírása alapján. Magam is elcsodálkoztam, milyen csendet és egymásra figyelést teremtett ez a játék. De itt nem álltunk meg, fűztem a játékot tovább a tenyérbe rajzolt üzenet átadással. Szinte tapintható lett a csend, a gyerekek koncentrációja. Ezt követően, egy fonal segítségével, megvalósítottuk „A mindenkinek van barátja” c., kézikönyv által felkínált ötletet. A nagyok ügyesen tartották a fonalat és a gombolyag gurítás is jól ment nekik, a kicsik segítséggel tudták megoldani a játékos feladatot. Ebben a játékban is voltak olyanok, akiket többször is választottak, míg a végére itt is mindenki megkaphatta legalább egyszer a gombolyagot.
A negyedik foglalkozásunk gerincét egy látogatás adta. Arra gondoltam, ha már társas kapcsolatok ápolását célozza ez a hónap, kicsit ki is lépünk a megszokott keretek közül. Gyerekeinkkel ellátogattunk a szomszédos csoportba és egy általunk készített, kedves mikulásos asztali díszt vittünk ajándékba. S mivel mindkét csoport jól ismeri a Bagi Bella által írt hónap dalát, közös éneklésbe kezdtünk. A vidám mozgással kísért éneklés után szörpöt ittunk, mellyel a vendéglátóink kínáltak meg felfrissülés képpen. Visszatérvén csoportunkba a Boldogság várunk harmadik lépcsőfokára kitűztük a barátság jelét és a gyerekek megjegyezték, már megint közelebb kerültünk a várkapuhoz. Meg is számoltuk, mennyit kell még lépnünk, hogy felérjünk a várba.
Barátság? Boldogság?
Megannyi kérdést tettek fel a gyerekek ezzel a témával kapcsolatban, amelyekre közösen kerestük, adtuk meg a választ. Reggel, amikor megérkeznek az iskolába ,próbálunk ráhangolódni a tevékenységekre, ezért mindig beszélgetéssel kezdjük a napot. Leülünk a szőnyegre, és elmondjuk egymásnak milyen ma a hangulatunk. Aztán minden nap megbeszéltünk egy kérdést a kapcsolatokról, majd lezártam a témát egy rövid játékkal. A gyerekek nagyon aktívan vettek részt a beszélgetésben, a játékban. Mindig levontuk a következtetést, tanulságot. Ezen kommunikációs helyzetek által sokkal jobban figyeltek egymásra a gyerekek a nap során. Figyelmeztették egymást, ha valaki bántani akarta volna a másikat. Elfogadták, hogy mindenki egyedi, más, és pont ettől olyan érdekes a barátság. Az érdekes számomra az volt, hogy mindig visszatértek a korábbi hónapok témájához a beszélgetések során: „Hálás vagyok, mert…”Nyugi, sikerülni fog, optimisták vagyunk…”
Számomra ennél nagyobb sikerélmény nem is kell. A munkámnak látszik az eredménye, szeretettel tanulunk, elfogadjuk, segítjük egymást, és ezáltal a tanulás is egyszerűbb.
Az iskolai napot ugyancsak beszélgetéssel zárjuk. Egy kis relaxálás halk zenével a háttérben, elcsendesedünk, majd megvitatjuk a nap történéseit. Mindenki elmondhatja pozitív vagy negatív élményeit, tapasztalatait, és azt is természetesen, hogyan tudunk javítani az esetleges felmerülő problémákon, feszültségeken a jövőben. Igyekszem úgy irányítani a beszélgetést, hogy mindig ők mondják ki a megoldást. A gyerekek tüskék nélkül, boldogan várják szüleiket. Levontuk a következtetést: „Jobb Veled a Világ!”
A barátságról beszélgettünk a Gyerekekkel. A jó barát legfontosabb tulajdinságait írtuk össze. Bizalom játékkal zártuk az órát.
Ebben a hónapban nagyon sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok jelentőségéről, a barátságról.
Ebben a hónapban nagyon sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok jelentőségéről, a barátságról.