A téma címe: Mese a magányos törpéről!
Boldogságóra, Társas kapcsolatok 2.
2019. november 13.

Csoport: A tanulásban akadályozott csoport 8 tagú. A csoport tagjai 2., 3., 4. és 5. osztályosok. Közülük 3-an autisták.
Feladat: Írjon a csoportod mesét, melynek az első mondata ez: „Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.”
Cél: a) minél jobban megismertetni a boldogság fogalmát a tanulók értelmi szintjéhez képest; b) és tudatosítani ebben a társas kapcsolatok szerepét.
Fejlesztési terület: a szubjektív benső örömérzet proszociális megteremtése, növelése, fenntartása.
Módszer: frontális irányítású kooperatív tevékenység.
Eszközök: papírlap, toll, laptop hangszóró (zenehallgatáshoz)
Helyszín és időtartam: elsőként a csoportszoba majd a tanulószoba, 45 perc.

1. ÓRAKEZDÉS (5 perc): Mozgásos relaxáció. A csoport hangulatához igazodva igazodva zenehallgatás, szabad mozgás a zenére (barokk lantjáték) – ugrabugrálhatnak, táncolhatnak, utánozhatják az állatok mozgását. Ezután „Lendül a karom, ha akarom, ha nem akarom.” (Csoportszoba.)

2. A TÉMA BEVEZETÉSE (5 perc): Ismételten mrgbrdzéljük, hogy jó társas kapcsolatok nélkül semmivé válunk. Csakis jó társas kapcsolatokkal értékes az életünk. Előveszem az előző órán készült fotóalbumot példaként. Majd elmondom, hogy ma közösen írunk egy mesét.

3. A TÉMA FELDOLGOZÁSA I. (25 perc): „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy törpe, akit Naftalinnak hívtak. Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.” Megkérdem, hogy van-e valakinek ötlete a folytatáshoz. Ha nincs, gondolatindítást végzek olyan elemekkel, amelyek tapasztalhatóan társas élményt jelentenek a csoportban: „Senki sem focizott vele, senki sem pingpongozott vele, senki sem csocsózott vele, senki sem beszélgetett vele és senki sem sétált vele.” El is játsszuk, ha van megfelelő önként jelentkező.

4. A TÉMA FELDOLGOZÁSA (5 perc): Összefoglaljuk a közös felvetésekből összeállított mesét, majd legépelem.

5. AZ ÓRA LEZÁRÁSA (5 perc): Kellemes, nyugodt zene kíséretében rövid meditáció. „Ellazulok, becsukom a szemem, lassan és mélyen lélegzem – be… és… ki. Arra gondolok, milyen jó, hogy szeretnek a barátaim!

Baranyai Mihály

A foglalkozást a 3-4. és az 5. osztályban is megtartottuk Nagy-Bognár Dóra kollégám közreműködésével. Először beszélgettünk, tisztáztuk, hogy kinek, milyen kapcsolatok fontosak az életében; mi kell egy kapcsolat ápolásához. Beszéltünk a szeretet, a tisztelet, a türelem és a figyelem fontosságáról és arról, hogy ezeket a kapcsolatban állóknak egyaránt és folyamatosan tanúsítaniuk kell egymás felé. Ez után jött a „Kis barátom, hogy vagy?” kör, amikor mindenki megkérdezte a balján ülőtől, hogy hogy van. Kicsit zavarban voltak, de a kör végére megnyugodtak és mindenki komolyan vette a feladatot. A jókedvnek is köszönhetően mindenki válasza az volt, hogy jól van, jól érzi magát. A következő körben egy lapra írták annak a három személynek a nevét, aki fontos számukra és akikkel jó a kapcsolatuk, illetve leírták a tulajdonságaikat. Megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy mindenki pozitív tulajdonságokat írt és, hogy mennyire fontos, hogy meglássuk egymásban a jót. Következett az „Azt szeretem benned, hogy….” kör, amikor mindenki a bal oldali szomszédjának elmondta, hogy mit szeret benne és közben elkészítettük a kapcsolatunkat és összetartozásunkat jelképező „pókhálót”. Jó érzés volt mindenki számára a pozitívumokat hallani. A következő körben jobbra haladva a másik szomszédról mondtunk egy-egy jó tulajdonságot. Derűsen és a sok pozitív visszajelzéstől feltöltődve visszarendeztük a termet és elkészítették a kapcsolatokat ábrázoló „fotókat” , rajzos formában. Szülő-gyermek, házaspár, szerelmespár, barátok, tanár-diák kapcsolat ábrázolása volt a legjellemzőbb.
Nagyon fontos foglalkozás volt, örömmel szántam rá az órákat, mert a haszna felbecsülhetetlen. Sokkal többet kellene foglalkozni azzal, hogy tudatosítjuk a gyermekekben a kapcsolatok és az ápolásuk fontosságát.