Meg írtuk mesénket Naftalin törpéről. Kaptunk egyik társunk szüleitől egy mézeskalács házat. Kitaláltuk itt is élhetne a törpe. A mi ki házikónk nagyon próbára tesz bennünket. Az a finom illat, ami jön belőle. Nehéz ellen állni. Utolsó nap megesszük, addig gyertyát gyújtunk péntekenként. Mesénk így sikerült:
Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Elgondolkodott azon, vajon miért nem keresi senki? Rájött, hogy kiabált másokkal. Úgy gondolta megkeresi társait és bocsánatot kér. Felkereste egyenként az összes törpe barátját, bocsánatot kért tőlük, és megígérte, hogy többet nem csinál ilyet. Azt mondta, megpróbál legközelebb türelmesebb lenni. Ennek mindenki örült és megbocsátottak neki. Elmondták a béke mondókát : Béke, béke, barátság, összeveszni szamárság, ha még egyszer összeveszünk azon nyomban kibékülünk.
Ezután boldogan indult haza legjobb barátja, Levendula törpe kíséretében.
Társas kapcsolatok ápolása
Az előzetes beszélgetés után a gyerekek szívesen rajzolták le társas kapcsolataikat, melynek ápolását nagyon fontosnak tartják. Ez náluk, életkorukból adódóan, a baráti kapcsolataikat jelenti, melyet családjuk mellett, élménybe ágyazottan rajzoltak le.
Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola
Ebben a hónapban a társas kapcsolatok témát jártuk körbe a gyerekekkel. A gyerekek egy csoportja mesét fogalmazott Naftalinról, a magányos törpéről.
A többi tanuló rajzokat készített ebben a témában.
November a társas kapcsolatok jegyében telt el. Intézményünkben, a pétfürdői Horváth István Általános Iskolában új kezdeményezésként üzenőládát nyitottunk, ahova bárki bedobhatta névre szóló üzenetét. A címzetteket naponta beolvastuk, akik átvették azokat. Az iskola megtelt hangos felolvasásokkal, nevetésekkel, ugratásokkal. A legérdekesebb az volt, hogy egy idő után a pedagógusok is kaptak, sőt írtak üzeneteket. A hónap végén sokan sajnálták, hogy véget ért a kezdeményezés, és szeretnék, ha folytatódhatna.
Mindennapi életünk legnagyobb részét társas közegben töltjük, adott esetben, az óvodában, ami a gyerekek második otthona. Alapvetően fontosak a hétköznapi tevékenységeink, hisz ez által ismerjük, szeretjük meg egymást. Fontos, hogy odafigyeljünk egymásra hisz apró rezdüléseinkből, gondolatainkból, érzéseinkből születnek a barátságok, a kapcsolatok. Fontos és szükséges ezekről beszélni, hogy még jobban elmélyítsük a gyerekekben és általuk a felnőttekben is. Az e havi téma feldolgozását is beszélgetőkörrel kezdtük, melyben elmondtuk egymásnak miért is fontos a család, a családon belül a szerepekről beszélgettünk. Majd mindenki elmondhatta neki ki a fontos, kihez kötődik. Természetesen nem hiányozhatót a beszélgető körről Bodri a csoport „szeretet gombóca” sem. Feladat az volt ad oda annak a gyereknek, akit a legjobban szeretsz, aki fontos neked. Persze indokolni is kellett a választásukat és a gyerekek egészen meglepő dolgokat mondtak el, amire én sem számítottam, így én is tanultam, még jobban megismertem a csoportomba járó gyerekeket. Következő nap folytattuk a játékos téma feldolgozást, a „szeretet kekszet” kellett eltörni, annyi felé ahány gyermeknek, csoporttársadnak adni akarsz. Egész héten és azóta is sokszor hallgatjuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát, mely könnyű szövegével, dallamával hamar nagy kedvenc lett a csoportban. Akiknek kedvük volt rajzolhatót „Aki fontos nekem „témában. A barátság volt a fókuszban egész héten és örömmel tölt el, hogy ismét egy tartalmas, kitűnő hetet tudunk magunk mögött, mely még jobban erősítette a csoportban a kohézióerőt.
– Az első foglalkozáson Boldogság fát készítettünk. A gyerekek egy fehér lapon körberajzolták a tenyerüket, és az ujjaikba, tenyerükbe a barátságra jellemző dolgokat, a barátokra jellemző tulajdonságokat gyűjtötték össze, és írták be. Ezekből a tenyérlenyomatokból lett a fa lombkoronája, amit fehéren hagytunk, jelképezve a közelgő telet.
– A második órában az alábbi szókártyákból 2-2 db-ot osztottam ki az osztályban, így véletlenszerűen párok alakultak, akiknek szoborjátékkal meg kellett jeleníteni a szókártyájukon álló szituációt. Mivel páratlanul voltak a gyerekek, én is szerepbe kerültem. A gyerekek nagyon ügyesen megragadták a lényeget, és a fényképeken is látható barátság fa előtt megalkották szobraikat. A feladat megoldása közben nem foglalkoztak azzal, hogy ki kivel került párba. Nem volt probléma, ha fiú-lánnyal, vagy éppen nem a legkedvesebb osztálytársával kellett a kimerevített képen dolgoznia. Mindenki lelkesen igyekezett szerepét eljátszani.
• szeretet
• haragban vagyunk
• kibékültünk
• számíthatsz rám
• gondoskodás
• köszönöm
• összetartozunk
– A harmadik órán a tanítványaim a hónap dala hallgatása közben készítették el a fotóalbumhoz a „fényképeket”, amit egy-egy tortacsipke „képkeret” közepére ragasztottak fel. Paravánunkhoz kihozva, feltűzés közben mondták el, kit „fényképeztek” le, milyen érzelmek kapcsolják össze őket. A képeken barátok, testvérek szülők mellett aranyos kutyák és cicák is szerepelnek. A szeretet emlékképei, mint a hópihék, és a barátság fa fehér lombjával egyben az osztályunk téli dekorációja lett.
Sári Gusztáv Általános Iskola és Alpfokú Művészeti Iskola
A társas kapcsolatok hónapjában a Fotóalbum elkészítése mellett döntöttünk. Az ujjainkra szedett barátaink, tulajdonságaik minden napunkat elkísérték. Együtt játszottunk , beszélgettünk, kiálltunk egymásért…. sorolhatnám a gyermekek által összeszedett, kigondolt legfontosabb kapcsolati jellemzőket.
Azt, hogy milyen boldogok vagyunk jól hallhatták a szomszéd termekben tanuló társaink, a hónap dala éneklése közben. Minden szomorúságunk elpárolgott, mikor egyik kis társunk a „Szép napot” kissé szabadon értelmezve „Szép vagyok” felkiáltással helyettesítette. És valóban szép, gyönyörű, angyali volt mindenki!
A IV. C. osztály tanulói rajzokat készítettek, ki hogyan képzelte el a társas kapcsolatokat.
Boldogság tevékenységünk során megbeszéltük, hogy miért vagyunk fontosak egymásnak, miért jó, hogy nem vagyunk egyedül. Az egyik kislány arról mesélt, amit aztán le is rajzolt, hogy a táncórán a barátnőivel nagyon szeret együtt táncolni, mert segítenek egymásnak a lépések gyakorlásában, és együtt örülnek a sikereknek. Boldog az az ember, aki segítőkész társra talál.