Üdv újra, Naftalin!
Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Legalábbis ő így gondolta. Szóval, amint így körbejárta , locsolgatta növényeit, és azon gondolkodott, miért van ez. Az első gondolata az volt, hogy biztos túl zsémbes. A második az, hogy a többiek a hibásak, hisz ők nem keresik. E két variáció között töprengett. Befejezte a viráglocsolást, és bement kávézni. Amint leült, meghallotta egy csemete hangját:
– Naftalin bácsi! Naftalin bácsi!Elnézést szeretnék kérni, de átment a labda a kertjébe! Vissza tetszik adni?
„Hej, kölykök…”-gondolta magában Naftalin. Amint visszaadta, megeresztett egy halvány mosolyt. A kis törpe nagyon döbbent arcot vágott, amikor megköszönte. Naftalin visszabicegett a házába meginni a kávéját. Épphogy végzett, meghallotta a szomszédasszony, Margaréta néni hangját:
-Szép reggelünk van, ugye Naftalin? Átjön egy teára? Csipkebogyós, a kedvence.
Érződött rajta a vidámság, amely a vele egykorú idős hölgyben mindig megtalálható volt.
„Miért ne”-gondolta Naftalin. Változni akart. Tényleg zsémbesnek érezte magát. A változás felé az első lépés, hogy ezt beismerjük.
-Persze, Margaréta! Megyek! Jól esne egy tea!-dörmögte. Bár most itta meg a kávéját, így nem volt annyira szomjas, de érezte, ha nem fogadja most el a meghívást, talán soha többet nem lesz ilyen alkalom. Így botjára támaszkodva átbicegett. Margaréta néni piros pöttyös szoknyát és fehér kötényt viselt, ősz haja fel volt tűzve. Orrán egy szemüveg csücsült.
-Mostanában alig látom magát, Naftalin. Mondja, mi a gond!
-Az, hogy zsémbes vénember lett belőlem-nevetett halkan a kérdezett, miközben végigmutatott magán.
-Nem, nem az, csak nincs hozzászokva a törpetársasághoz.
-Változtatni akarok. Túl magányos vagyok.
-Jól teszi! A változás első lépése a beismerés. Amúgy, én szinte minden nap áthívtam magát teázni, de maga nem adott választ. Egyébként jól emlékszem, hogy holnap lesz a szülinapja?
-Igen.- Naftalin furcsállta a kérdést.
-Jól emlékeztem. Akkor ha holnap újra áthívom magát, akkor eljön? Várom magát mondjuk 4-re!
-Felőlem…
-Igazán köszönöm, hogy meglátogatott. Ne feledje: maga soha nem volt magányos, csak nem vette észre a szeretetet! – kiáltott utána az idős hölgy.
Naftalin elgondolkodott a bölcs szavakon. Mi az, hogy nem vette észre a szeretetet?
Másnap a napirendje ugyanaz volt, mint tegnap. Azzal az eltéréssel, hogy születésnapja volt. Átment Margarétához pontban 4-kor. Aznap feltűnt neki, hogy a szomszédból elég furcsa zajok hallattszódtak, de Naftalin nem törődött vele. Az ajtóra a következő felirat volt kitűzve: „Menjen oda, ahol az étel készül!” Ezt olvasva a törpe elment a konyhába.
„Margaréta, te a bolondját járatod velem?”- kezdte magában a zsörtölődést megint, amikor a konyhában meglátta a következő cetlit: „A következő nyomot ott találod, hol a ruhákat tisztázom!”
„Akkor irány a mosókonyha”- dörmögte magának. Annak az ajtaján állt a 3. cetli: „Jó nyomon jársz, ne feledd, hogy megtaláld, mi elveszett! Gyere a hátsó kertbe, hogy megleld végre!”
Kibillegett, mire egy svédasztalt látott maga előtt.
-Meglepetés!- a falucska lakói ugrottak elő Margaréta bokrai mögül. – Boldog születésnapot, Naftalin!
-Te jó ég! Ezt mind értem?- Naftalin szemébe könnyek szöktek.
-Olvasd el a feliratot!
A hátsó kerítésen ott függött az írás: „Soha nem voltál magányos, csak nem vetted észre a szeretetet!”
-Ha-ha-ha! Ez nagyon találó! Köszönöm szépen!
Naftalinnak meg kellett tanulnia tisztelni, és észrevenni az őt körülvevő szeretetet, és rájönni arra, hogy soha nem volt egyedül.
Társas kapcsolatok ápolása
Megtartottuk az e havi Boldogságóránkat, amelynek témája a társas kapcsolatok voltak. Mesét olvastunk a barátságról, megbeszéltük milyen társas kapcsolataink léteznek, lerajzoltuk a számukra legtöbbet jelentő öt személyt. Barátságpókhálót szőttünk, majd a foglalkozás végén mindenkik megajándékozta a legjobb barátját egy saját maguk által készített barátságkarkötővel.
Azzal kezdtük a hónapot, hogy csoportokat alakítottunk a padtársak helyett, hogy jobban ápolhassuk a társas kapcsolatokat. Máskor is szoktunk csoportban dolgozni… Röviden megbeszéltük az ötleteket, s mindenki végezte a dolgát…
Boldogságórán minden csoport beszámolt a tevékenységekről, élményekről.
Idézetek a beszámolókból:
„Beszélgetésünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a tisztelet, a bizalom és az empátia, illetve ezek hiánya határozza meg társas kapcsolatainkat.”
„Nagyon jó érzés volt, hogy többen oldhatunk meg egy feladatot. Most már én is megértettem a matek feladatot.
Köszönöm a társaimnak a sok segítséget!”
„Társaimnak köszönhetem, hogy befejeztem a kocka éleinek összeragasztását. Végre nekem is sikerült időben kész lenni!”
„Történelemből sokkal többet tudtam meg a társaimtól, mint amennyit tanultam az órára.”
„Pont jól jöttek ezek a gyűjtési akciók, mert így rászoruló társainknak is segíthettünk. Boldogságot érzek, hogy annyi mindent összegyűjtöttünk… Nem is gondoltam volna, hogy képesek vagyunk erre!”
„Holnap nem jövök iskolába, mert…, de elhoztam a kellékeket az adventi koszorú elkészítéséhez, hogy ne legyen nehezebb a csoportomnak az elkészítése.”
„Ötödik éve már, hogy osztálytársak lettünk, s érdekes módon ebben a hónapban jöttünk rá, hogy egyetlen társunktól sem szeretnénk elválni.”
Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete
Mese a magányos törpéről 1,2,3. fogalmazás
Azzal kezdtük a hónapot, hogy csoportokat alakítottunk a padtársak helyett, hogy jobban ápolhassuk a társas kapcsolatokat. Máskor is szoktunk csoportban dolgozni… Röviden megbeszéltük az ötleteket, s mindenki végezte a dolgát…
Boldogságórán minden csoport beszámolt a tevékenységekről, élményekről.
Idézetek a beszámolókból:
„Beszélgetésünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a tisztelet, a bizalom és az empátia, illetve ezek hiánya határozza meg társas kapcsolatainkat.”
„Nagyon jó érzés volt, hogy többen oldhatunk meg egy feladatot. Most már én is megértettem a matek feladatot.
Köszönöm a társaimnak a sok segítséget!”
„Társaimnak köszönhetem, hogy befejeztem a kocka éleinek összeragasztását. Végre nekem is sikerült időben kész lenni!”
„Történelemből sokkal többet tudtam meg a társaimtól, mint amennyit tanultam az órára.”
„Pont jól jöttek ezek a gyűjtési akciók, mert így rászoruló társainknak is segíthettünk. Boldogságot érzek, hogy annyi mindent összegyűjtöttünk… Nem is gondoltam volna, hogy képesek vagyunk erre!”
„Holnap nem jövök iskolába, mert…, de elhoztam a kellékeket az adventi koszorú elkészítéséhez, hogy ne legyen nehezebb a csoportomnak az elkészítése.”
„Ötödik éve már, hogy osztálytársak lettünk, s érdekes módon ebben a hónapban jöttünk rá, hogy egyetlen társunktól sem szeretnénk elválni.”
Kassai Úti Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Ált. Isk.
Novemberben a társas kapcsolataink fontosságáról és fajtáiról beszélgettünk nagyon sok megközelítésben. Sok szituációs játék és zene is színesítette a foglalkozásokat. Több gyermek megpróbálkozott feltárni, hogy vajon miért lehet magányos a törpe. A sok jó írás közül egyet meg is osztunk.
Gabriella Eszter Janicsné Fekete
Az osztály egy vidám, és „kellemesen fárasztó” délutánt töltött együtt, egy nagy közös játék keretében a játszóházban.
Senki sem láthatta a saját jelzését.
Alakítsatok csoportokat! Erre az utasításra csoportok alakultak. Nem lehetett beszélni.
Nem rekesztettek ki senkit sem.
Elérkezett a ,,Társas kapcsolatok”-hónapja a Kisvakond csoportba. Kiemelt feladatunknak tartjuk a társas kontaktusok pozitív alakulását.
E témát resztoratív-körben készítettük elő. Beszélgettünk a barátság fogalmáról a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve. A hiányzókat felelevenítettük, megfogalmaztuk az érzéseinket velük kapcsolatban. Emocionális kártyák által beszélgettünk az aktuális lelki állapotunkról, mely igen nagy segítséget jelentett a gyermekek számára a kifejezés terén. Akinek a hangulata szomorkás volt, igyekeztünk adekvát légkört teremteni, így választhatott az egyén egy részéről kedves, vidám dalt, mondókát. Egyéb kérés is volt, ilyen pl.: az ölelés- kör. ,,A kisbarátom hogy vagy ?” –játék után beszélgettünk a számunkra fontos emberekről, így kértem meg a gyermekeket arra, hogy családtagjaik megnevezése után, vetítsék át mindezt a csoportra. Egyéni beszélgetések által, létrejött egy szociometriai – vizsgálat is, mellyel a csoport kohézióját, a társas kontaktusok alakulását elemezhettük, tudhattuk meg. A feladatok közül, így egyértelmű volt számunkra, hogy az ,,Aki fontos nekem” –rajzpályázatot valósítjuk meg, melynek a gyermekek nagyon örültek, s igen aktívak voltak ebben is. Öröm és megható volt nekünk felnőtteknek, hogy a gyermekek családtagjaik és barátaik mellett, minket is megemlítettek.
Törekszünk sűrűn játszani szociális készségfejlesztő játékokat, teremtünk kollégámmal spontán és tervezett helyzeteket, mellyel az egymáshoz való alkalmazkodást, így a csoportkohéziót, társas kapcsolatokat is erősíteni tudjuk.
A héten megvalósult még a közös ,, Fogjunk össze! Építsük meg együtt! ” -játéktevékenység is. Csapatok alakultak spontán, akik saját maguk határoztak meg célokat, s feladatokat. Így valósult meg pl.: ,,Kié lesz a hosszabb híd?”-építése is.
Szívesen hallgatták meg, többször kérték az e hónap ajánlott dalát, s meséjét.
Nem csak a gyermekek kapcsolatainak pozitív alakulását tartjuk fontosnak. November végén, az adventi időszak kezdetén, a szülőkkel kooperálva karácsonyi ajándék-készítős munka-délutánt tartottunk. Együttes összefogással készítettük el, szeretetteljes, örömteli hangulatban az ,,ovis” karácsonyfánkra díszeket ,,Hópihéket”, illetve az ajándékokat, zokniból készült Hóemberkéket, melyet hazavihetnek a gyermekek Karácsony előtt, ajándékként. Ez az alkalom pozitívan formálta a szülő-pedagógusok, dajka néni közötti kontaktusokat, segítette ebben a rohanó világban a szülők ráhangolódását is a szeretet ünnepére. Ezúton is köszönjük a szülők aktív, támogató munkáját, megmozdulását, segítő felajánlását!
A gyerekekkel baratsag fat keszitettunk, melyekre felkerultek azok a tulajdonsagok, jellemvonasok, amik a legfontosabbak szamukra a barataikban. Megbeszeltuk az emberi kapcsolatok negy elemet is, illetve rajzok is keszultek hozza.