Nagyon élveztük a feladatokat. A csapat érezhetően összébb kovácsolódott! Köszönjük!
Társas kapcsolatok ápolása
Kisvárda Egyesített Óvoda Tompos úti tagintézménye
Csoportunkban 18 fú és 6 kislány van, mindez embert próbáló konfliktus helyzeteket teremt.
A befogadási idő végére már ténylegesen képesek kimutatni az egymás iránt érzett szeretetüket és odafigyelésüket.
Felső-mátrai Zakupszky László Általános Iskola
A mese írása közben ismét átbeszéltük a témát. A gyerekek boldogan olvasták a kész mesét.
A magányos törpe
Naftalin a törpe magányosan sétált birtokán, mert mostanában senki sem látogatta meg.Egy napon, mikor az erdőt járta, sírásra lett figyelmes. A hang forrása egy törpelány volt. Naftalin megszólította.
-MIért sírsz itt a fa tövében ilyen keservesen? A törpelány felnézett és így válaszolt:
-Elvesztettem a szüleimet. Kirándulni jöttünk ide Törpefalváról, de vihar támadt és a következő pillanatban elsodort az anyukámtól és az apukámtl.
-Ne sírj!-szólt Naftalin-segítek neked megtalálni őket.Úgy ismerem az erdőt, mint a teyeremet.
-Jaj de jó! Köszönöm szépen!De nem fogalkzavarni valamiben?
-Nem.Sajnos nagyon kevés barátom van, családom sincs, egyedül vagyok.Örömmel segítek neked.
-Igazán szomorú, ha valaki egyedül van, de köszönöm a segítséget.
Elindultak és hamarosan meg is találták a törpelány szüleit, akik már kétségbeesve keresték egyetlen lányukat.Hatalmas volt az örömük, mikor elveszett leányuk épségben előkerült Naftalin oldalán.Nem győztek hálálkodni a segítségért. Meghívták magukhoz Naftalint és amikor kiderült, hogy a törpének senkije sincs, befogadták a családjukba és már sosem kellett egyedül lenni a törpécskének. Itt a vége, fuss el véle!
Beszámoló
A Mesevár Óvoda és Bölcsőde Mende, Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, melynek témája:
A társas kapcsolatok ápolása
A tevékenység során, a gyerekek figyelmét arra szerettem volna irányítani, hogy mennyire fontosak számunkra a társas kapcsolatok, és azok fenntartása, ápolása.
Többféle kapcsolatrendszer működését körbejártuk, a barátság és a családi kapcsolatokat is, hiszen számunkra ezek a leghangsúlyosabbak.
A bábozással, a választott játékokkal szerettem volna a gyerekek számára érzékeltetni a társas kapcsolatokban rejlő boldogító erőt.
A tevékenység tervezésénél figyelembe vettem a gyerekek egyéni képességeit, a már kialakult kis baráti kapcsolatokat is.
Szem előtt tartottam a csoport jó együttműködési képességét, erre alapoztam, amikor az eszközök és tevékenységek differenciált biztosítását, valamint a segítségnyújtás módját és az önállóság optimális biztosítását valósítottam meg.
A motiválás során olyan együttes élményre kívántam alapozni, amely jó alkalmat ad a hangulati elemek felidézésére és a gyerekek képzeletének megmozgatására.
A csoport tagjai örömmel vettek részt a közös tevékenységekben, sikerült érdeklődésüket felkelteni és mindvégi fenntartani.
Ehhez hozzájárult a daléneklés nyújtotta többlet is.
A bábozásban valamennyien kipróbálhatták magukat, kiélhették szereplési vágyukat, bővíthették szókincsüket, alakíthatták kifejezőkészségüket.
Örömmel nyugtáztam, hogy beleélték magukat a gyerekek a mese történetébe és szívesen bábozták újra a történetet.
Nagyon jól meg tudták fogalmazni a szereplők tulajdonságait, jellemzőit, bátran elmesélték, hogy ők melyik állattal kötnének szívesen barátságot.
Elismerő szavaim hatására, mindenki nagy örömmel mesélt, beszélt saját barátjáról, barátairól, valamint testvéreiről és a szüleiről.
A beszélgetés alatt végig jelen volt a kellemes, baráti légkör, a másokra való figyelés, az érdeklődés.
A legnagyobb sikere a barátság karkötő elkészítésének volt, mindenki egyformát szeretet volna a legjobb barátjával, napokig hordták a gyerekek, és büszkén mutatták egymásnak.
Az előre kivágott emberke figurák színezésénél, nagyon jó megfigyelők voltak a gyerekek, szinte minden egyezett barátjuk jellemzőivel.
Az alkotásokat fali újságunkra tettük fel.
Az egész tevékenység nagyon jó hangulatban telt el, mindenki nagyon jól érezte magát.
A befejező éneket nagy lelkesedéssel, boldogan énekelték a gyerekek.
Gennaro Verolino Általános Iskola Szakiskola és Kollégium
Iskolánkban felnőtt értelmi fogyatékos fiatalokkal foglalkozunk. Számukra különösen fontos a társas kapcsolatok megértése, egymás elfogadása, segítése.
Az órán egymás jó tulajdonságait soroltuk fel, majd kitértünk arra, hogy ki milyen tulajdonságával tudja segíteni az osztályközösséget.
A második részben történetet olvastunk, keresztrelytvényt fejtettünk, színeztünk.
Elkészítettük a Barátságláncot,sokat beszélgettünk a különböző kapcsolatokról,társakról,barátságokról. Sok szituációs játékon keresztül öröm,bánat, boldogság megosztásával, átadásával próbálkoztunk.Sikerült megfogalmazni mindenkinek,hogy mik a legfontosabb dolgok egy barátságban.Sokat tanultak,tapasztaltak egymástól.
Közös emlék:
A csoporttal november 18 -n moziban voltunk a szülőkkel együtt. A mozi kezdése előtti időt a játszótéren töltöttük el, ami szintén élménydús volt a gyerekeknek.
Felidéztük az emlékeinket:
– Mitől volt különleges ez a nap
„Mert a barátaimmal moziztunk ” – /Amina/
„Mert a barátaimmal voltunk és nem az oviban” /Marci/
„Mert az óvodások és az Anya is velem volt” /Krisztián/
„Ott voltak a barátaim és Anya is” /Benedek/
-Mi tetszett a legjobban?
„A film, a zene, együtt játszóterezni, a barátaim ültek mellettem /Amina/
– Mitől érzeted jól magad azon a napon?
„Ott voltak a barátaim” /Amina/
„Szeretem a mozit /Sanyika/
„Örültem, hogy együtt mentünk” /Csilla/
„Rubináékkal játszottunk a játszótéren” /Petra/
A gyerekek boldogan mesélték a közös élményeiket, ami a legfontosabb volt számukra, hogy együtt a barátaikkal és az anyukájukkal tölthették el ezt az eseménydús, örömteli délelőttöt és nem „az oviban”.