Tanítványaim örömmel és lelkesedéssel készítették el a tablót. Szerették volna a csoportos kapcsolataikat is lerajzolni, de a kép mérete miatt erre most nem volt lehetőségük. Sokan járnak néptáncra, társas táncra, sakkpalota és rajz szakkörre, a Kicsinyek kórusába, kézilabda edzésekre. A „Ha boldog vagy…” című dalt már első osztályos koruk óta ismerik. Tanítási óra közben is gyakran elénekeljük, hogy átmozgassam őket, ha jelentkeznek a fáradtság nyomai.

Egész hónapban az emberi kapcsolatokra irányítottuk a figyelmet. Ezekből is kiemelten foglalkoztunk a barátsággal. Nagyon élveztük a Barátsághőmérő mozgásait. Hónap végére örömmel alkottuk meg a Naftalinról szóló mesét.

A társas kapcsolatok témakört beszélgetéssel indítottuk, ahol a gyerekek elmondhatták, hogy milyen jó tartozni egy csoporthoz, ki milyen közösségnek a tagja, s ez mit jelent számukra. Elkészítették a barátságötös rajzaikat, ahol saját tenyerüket körberajzolva leírták a számukra legfontosabb öt tulajdonságot, amely egy jól működő barátság fenntartásához szükséges. Végül tablót készítettek, melyre olyan csoportról készíthettek rajzokat, mely számukra valamiért nagyon kedves, esetleg a vágyott közösséget is megjeleníthették, ahová tartozni szeretnének. Kedves rajzok születtek a barátság, a család témakörében, illetve olyan tevékenységekről, amelyet társakkal sokkal jobb átélni, mint egyedül. Pl.: elmenni a moziba, kutyát sétáltatni, együtt játszani a pajtásokkal… Végezetül 5 általuk választott társukhoz egyenként olyan tulajdonságokat rendeltek hozzá, mely leginkább kifejezte az illető személyiségét. A gyerekek jól érezték magukat az órán, meg tudtak nyílni egymás előtt, s el tudták mondani gondolataikat, érzéseiket a témával kapcsolatosan.

A hónapban a társas kapcsolatokról beszélgettünk. A gyerekek főleg az otthoni kapcsolatokat emelték ki a rajzaikon. Mivel néhány tanuló beteg volt, így nem került fel mindenki munkája a „tablóra”.

Naftalin, a magányos törpe

Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Naftalin, ha átlépte birtokát, búslakodva nézte a többieket, akik közösen játszottak, és annyira el voltak foglalva a közös játékkal, hogy észre sem vették Naftalint.
Ekkor a kis törpe megpillantott a fák között valakit. Naftalin odament hozzá, Egy törpe kislány ücsörgött a bokrok között.
-Mi a baj? Miért nem játszol a többiekkel?-kérdezte Naftalin a kislányt.
-Nincsenek barátaim. birtokom felé se néz senki!-szomorkodott a kislány.
Erre Naftalin nagyon megsajnálta a törpe kislányt, s mert jó szíve volt, és nagyon jól tudta milyen érzés magányosnak lenni, örök barátságot kötött vele.
Erre aztán a többi törpe is felfigyelt, és hívták a két barátot játszani.
Ettől a naptól fogva senki nem maradt barát nélkül a törpék erdejében. Csupa vidámság lett ott az élet, soha nem szomorkodott senki, mégpedig azért nem, mert a törpéknél a barátság varázslatos volt!