Osztályommal lapozható fotóalbumot készítettünk a gyerekek rajzaiból. Az alkotásokon a társas kapcsolatok egy-egy vidám, segítő pillanatát jelenítették meg. A hónap témájához kapcsolódóan meghívott előadókkal társasjáték órát szerveztünk az osztálynak. A foglakozáson – ami igen nagy sikert aratott és nagyon jó hangulatú volt – véletlenszerűen kialakított csoportokban számos társasjátékot próbálhattak ki. Az óra után kérték a gyerekek, hogy legyen máskor is ilyen…
Társas kapcsolatok ápolása
Lepke csoport
Amikor a torony ledőlt…
Pár hete Ati és Zalán épített egy akkora tornyot, hogy, magasabb volt a Zalánnál is. Nagyon örültek, az óvónéni le is fényképezte őket a toronnyal. Akkor a Zsombi véletlenül nekitolta az autót a toronynak, és az összedőlt. Az Ati dühöngött, a Zalán sírt, a Zsombor ordított, hogy nem akarta, a csoport meg döbbent csendben nézett. Az óvónéni megnyugtatta a 3 fiút és megkérte a Zalánékat, hogy építsék újra. „De egyedül már nem tudjuk megint felépíteni”- kiabálta a Zalán. „Majd segítek és lehet, hogy a többiek is, ugye gyerekek? -kérdezte az óvónéni.Erre hatan is odamentek segíteni és együtt egy sokkal szélesebb és magasabb várat építettünk. A Zalán és az Ati irányította az építést, nagyon boldogok voltak, mikor kész lett. Az egész csoport körültáncolta, énekeltünk, nagyon jó volt ez a délelőtt.
Tudjuk, hogy azok az emberek, akiknek legalább egy vagy több közeli barátjuk van, sokkal boldogabbak a felületes ismerősökkel rendelkezőkhöz képest. Fontos hogyan és milyen gyakran veszünk részt közös tevékenységekben a barátainkkal, megosztunk-e egymással mély gondolatokat és személyes érzéseket, valamint nyújtunk-e érzelmi-lelki támogatást barátainknak vagy rokonainknak. Ennek elsődleges színtere az óvoda, ahol már szoros barátságok kötődnek.
Herman Ottó Tudásközpont Általános Iskola
Elkészítettük a barátságötöst. Arról beszélgettünk, ki miért fontos a számukra, miért szeretnek vele lenni, mik az értékes tulajdonságaik.
A gyerekek a kisfilm készítését választották. Csoportokban gyűjtötték össze, mi esett nekik a legrosszabbul, amikor összevesztek a barátjukkal. Megszavazták a film témáját (a titok elárulása), majd a megoldáson törtük a fejünket. Hogyan bizonyíthatja be a barát, hogy már átérzi tettének súlyát, ezentúl megbízhatnak benne? Kiválasztották a legjobb ötleteket. A szoborpark feladata segített, hogy a szereplők testbeszédükkel fejezzék ki gondolataikat a filmen.
Boldogító erősségek kártyákat választottak egymásnak.
A program megvalósításához kapcsolódó tevékenységek 1 héten keresztül zajlanak.Sőt előfordul hogy korábbi vagy az adott hónap témájából kiragadva ismételnek spontán a gyerekek.Pl.: Készítettek már újra varázsszemüveget,általuk rajzolt, színezett virágot társuknak átnyujtva elmondták azért készítettem neked mert hálás vagyok hogy játszottál velem.
Nos, hagyománnyá vált csoportunkban hogy ha meghallják a Boldogságórára hívó dalt , kezdik mondani ” A mai napon, a mai napon „kezdetű mondókát és a mondóka végén megölelik barátjukat, majd közösen a szőnyegre gyülekeznek egy jó beszélgetésre.
Most is ez történt .Beszélgettünk a barátságról, az igaz barátokról.Érdekes volt látni és nagy örömmel tölt el az a tapasztalat hogy ilyenkor az eleven, magatartászavaros, túlmozgékony csemetéim is figyelnek, hozzászólnak.
Meghallgatták a mesét és elhatároztuk hogy holnap fonálból barátságkarkötőt fonunk.Másnap reggel egy anyuka keresett meg kezében egy fonott karkötőt tartva. Azt kérte nézzem már meg legyek szíves jó lesz e ez mert mondta a gyerek hogy az anyukáknak otthon kell fonni és el kell vinni az oviba.Nagyot derültünk, ám én örültem hiszen így spontán de bekerült a családokba a Boldogságórák hangulata.
Az oviban is elkészültek a barátságkarkötők.Volt aki többet is készített.Hangulatos dallamokat hallgatva dolgoztak.A harmadik napon a barátság virágát rajzolták és színezték ki.A negyedik napon sokáig szinte egész nap játszották a ” Hogy vagy?” játékot. Megfigyeltem hogy játék közben ha elmentek egymás mellett is feltették egymásnak ezt a kérdést.Társuk pedig válaszolt.
Az utolsó napon zárásként mindenki lerajzolta kik fontosak a számára. Majd el is mesélték rajzaikat megmutatva.Volt aki még a társak jelét is a fejük fölé rajzolta.
Meghallgatuk , énekeltük a dalokat, átbeszéltük mi mindent csináltunk a héten. Örömmel mondta egyik gyermekem:” Óvónéni most elmúlt a hét! De a Barátságunk megmaradt!”
A program megvalósításához kapcsolódó tevékenységek 1 héten keresztül zajlanak.Sőt előfordul hogy korábbi vagy az adott hónap témájából kiragadva ismételnek spontán a gyerekek.Pl.: Készítettek már újra varázsszemüveget,általuk rajzolt, színezett virágot társuknak átnyujtva elmondták azért készítettem neked mert hálás vagyok hogy játszottál velem.
Nos, hagyománnyá vált csoportunkban hogy ha meghallják a Boldogságórára hívó dalt , kezdik mondani ” A mai napon, a mai napon „kezdetű mondókát és a mondóka végén megölelik barátjukat, majd közösen a szőnyegre gyülekeznek egy jó beszélgetésre.
Most is ez történt .Beszélgettünk a barátságról, az igaz barátokról.Érdekes volt látni és nagy örömmel tölt el az a tapasztalat hogy ilyenkor az eleven, magatartászavaros, túlmozgékony csemetéim is figyelnek, hozzászólnak.
Meghallgatták a mesét és elhatároztuk hogy holnap fonálból barátságkarkötőt fonunk.Másnap reggel egy anyuka keresett meg kezében egy fonott karkötőt tartva. Azt kérte nézzem már meg legyek szíves jó lesz e ez mert mondta a gyerek hogy az anyukáknak otthon kell fonni és el kell vinni az oviba.Nagyot derültünk, ám én örültem hiszen így spontán de bekerült a családokba a Boldogságórák hangulata.
Az oviban is elkészültek a barátságkarkötők.Volt aki többet is készített.Hangulatos dallamokat hallgatva dolgoztak.A harmadik napon a barátság virágát rajzolták és színezték ki.A negyedik napon sokáig szinte egész nap játszották a ” Hogy vagy?” játékot. Megfigyeltem hogy játék közben ha elmentek egymás mellett is feltették egymásnak ezt a kérdést.Társuk pedig válaszolt.
Az utolsó napon zárásként mindenki lerajzolta kik fontosak a számára. Majd el is mesélték rajzaikat megmutatva.Volt aki még a társak jelét is a fejük fölé rajzolta.
Meghallgatuk , énekeltük a dalokat, átbeszéltük mi mindent csináltunk a héten. Örömmel mondta egyik gyermekem:” Óvónéni most elmúlt a hét! De a Barátságunk megmaradt!”
Apagyi Zrínyi Ilona Általános Iskola
A társas kapcsolatok ápolása a mi osztályunkban központi téma. Szinte mindennapos. Az osztály egy külön szociális segítő együttműködésével ” tanmesék” feldolgozásával is fejleszti ez irányú érzékenységét. Azt kell mondjam, szükség is van rá, mert bár régóta tanítok , ilyen osztályom még nem nagyon volt, hogy elméletileg pontosan tudják a csoportszabályokat, az egymás megbecsülését, egymással való viselkedésünk alapelveit, de a gyakorlatban egyszerűen nem tartják, vagy nem tudják betartani.
Ezért, ez a téma most a legjobbkor jött. Sokat is foglalkoztunk vele. Több órán dolgoztam fel. Több tantárgyba is beleépítettem.
Sokat beszélgettünk a témáról, kinek mit jelent? Szituációs játékokat játszottunk. Elkészítettük a barátságötöst, végiggondolták a gyerekek, számukra ki az értékes ember, én még arra is rákérdeztem, mit jelent nekik a boldogság.Mi okoz boldogságot.
Nagyos sok jó, okos gondolatot hallottam tőlük.Remélem, ez a mindennapjaikba is beépül idővel.
A feladatok közül a fotóalbumot választották a gyerekek. Minden témában készültek rajzok, amikből szívecskéket vágtak
ki , ezek lettek a fotók. A szívecskék nekik a boldogságot szimbolizálták. Nagyon büszkék voltak az albumra, sokat nézegetik.
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
Életünk legnagyobb részét társas közegben töltjük. A személyes kapcsolatok, melyeket más emberekkel tartunk fenn, alapvetően fontosak számunkra, és nagymértékben hozzájárulnak testi, lelki, sőt szellemi jólétünkhöz. Ezek a személyközi kapcsolatok nagyon sokfélék lehetnek. Ebből adunk ízelítőt fényképalbumunk segítségével. Megörökítettük, milyen a kapcsolatunk anyával, apával, a tesóval, a tanító nénivel, az osztálytársakkal. De ugyanilyen fontos, hogy az állatokkal is jó barátságban éljünk. Akkor leszünk boldog emberek, ha a kapcsolatainkban a szeretet, az empátia, a megértés, egymás tolerálása vezet bennünket.
Nem is olyan nehéz megérteni egy kicsi gyereknek sem, hogy miért fontos a barátság. Már ebben a korban is megszakad, hamar veszekedésbe torkollik, ha nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy működjön. Figyelni kell egymásra, megérteni és elfogadni egymást, és néha- néha engedni is kell. Kipróbáltuk ezt az ovisokkal is , amikor körbe állva a „baràtság pókhálót” szőttük. A fonalat egymásnak dobigálva elmondtuk, hogy miért kedveljük a társunkat. Ugyanakkor a gyerekek azt is kipróbálták, hogy miyen törékeny is lehet a barátság, ha nem vagyunk óvatosak és figyelmesek egy- egy kapcsolatban: kivágott fiú- lány sziluettet kellett kiszínezni úgy, hogy a papír és ezúton a „barátság” ne szakadjon el.