A csodálatos Kerekerdő lakói, az optimista mesében megismert szereplők segítettek nekünk eligazodni a társas kapcsolatokban. Az Ölelésnap című mesén keresztül megértettük, hogy milyen jó érzés, ha szeretnek minket, milyen melegséggel tölti el szívünket, ha törődnek velünk, hogy nehézségek idején kitartani és segíteni az az igazi erőfeszítés. Bölcs Manóanyó megtanította, hogy a szeretet oltalmaz a félelemtől, és hogy a barátság olyan szent kapocs, ami oltalmaz a magánytól, mert mindig van kihez fordulni baj esetén.
Kihangosítottuk a szereplők gondolatát, húztunk a Pozitív gyerek vagyok kártyákból és meséltünk olyan történeteket egymásnak, ami velünk megtörtént, amikor mi is a kártyán szereplőt éreztük, gondoltuk. Elmentünk közösen a Tulajdonságboltba, ahol akciót hirdettek a jó barátra jellemző tulajdonságokból, így gyorsan mindet megvettük. Ezeknek a tulajdonságoknak a segítségével ÖTSOROST készítettünk a barátról. Elhatároztuk, hogy a mese mintájára mi is tartunk minden héten egy ölelésnapot, hiszen az ölelés a legszebb és legcsendesebb módja annak, hogy kifejezzük azt, hogy szükségünk van egymásra.

A társas kapcsolatokról sokat beszélgettünk szeptember óta, mivel elsősök vagyunk. Olvasás, környezetismeret és etika órák keretében is szóba került már a család fontossága, a testvérek, a rokonok, a baráti körök. Ezt folytattam, amikor a boldogság órát tartottam.
Először olyan társas kapcsolataikat kellett feleleveníteni, akikre igazak a következő állítások:
– ő fogja legtöbbet a kezemet
– ő mosolyog rám a legtöbbször
– sokszor segítek neki
– illik köszönnöm neki
– egy házban / utcában lakunk
Nagyon jól kidomborodott a feladat során, hogy milyen körök vesznek körül minket. Ezután be is írtam egy körbe, hogy ÉN, és a koncentrikus körökbe távolodva, hogy milyen társas kapcsolataink vannak: szűk család, rokonság, barátok, ismerősök.
Ezután arról beszélgettünk, hogy kik lesznek a barátaink, és miért? Azt fogalmaztuk meg, hogy kell a közös érdeklődés, az azonos hullámhossz, az élmény teli játék, az egymásra figyelés, az alkalmazkodás. Meglepően érett és értékes gondolataik voltak.
Ezután állóképbe álltak a barátaikkal, erről töltöttem fel fotókat is. Az állóképben be kellett fejeznie mindenkinek azt a kötött mondatkezdést, hogy „A barátokra azért van szükség, mert… ” Ezután összegyűjtöttük, hogyan tudom ápolni a barátságaimat, mit kell nekem tennem azért, hogy a barátság ne legyen gyorsan múlandó.
Végül rajzot készítettek a legjobb barátjukról. Nem volt muszáj az osztályból. Kb. 2/3-a a gyerekeknek egy osztálytársát rajzolta, de volt aki bölcsis/ovis/vagy egyéb családi barátok által megismert gyereket rajzolt. Az erről készült rajzokat is lefotóztam.
Szerintem jó arány egy elsős osztályban, hogy novemberre vannak jó barátaik, a fotók is erről tanúskodnak.

Társas kapcsolatok ápolása
Az e hónapban tartott boldogságóránkon a relaxációs gyakorlat és közös éneklés után egy képzeletbeli utazásra indultunk, ahol egy gyönyörű rétre érve meglátogatott bennünket a Kapcsolat Tündér. Minden gyereknek súgott egy Üzenetet, amit „visszatérve az utazásról” mindenki leírt egy lapra. A lap felső részén lévő színes betűk segítségével némán, mindenki megkereste azt a társaságot, akihez tartozik és kiraktak betűikből egy szót: Boldogság, Szeretet, Élet. Ezeket a Kapcsolat Tündér köré raktuk a táblára, beszélgettünk a kapcsolatok és a táblán lévő szavak összefüggéséről és aki szerette volna, elmondta, hogy mit „súgott” a fülébe a Kapcsolat Tündér. A teljesség igénye nélkül, néhány példa a gyerekek gondolataiból: „A baráti kapcsolatom örökre jó lesz.” „Szeresd akit szeretsz, mondd el az igazat” „Barátkozz másokkal is” „Legyek kedves a testvéremmel” „Teremts kapcsolatokat!” „Barátkozz!!!” „Találkozni fogok a Télapóval” „Mindig szeressem a családomat” „Legyél szerethető, hogy sok barátod legyen!” „Ki a barátod? Leszünk barátok?” „Ne sírj semmiért! Légy boldog! Fogadj el mindenkit!”
Az óra végén még maradt időnk egy szoborjátékra, ahol megformálták egy-egy állóképben a gondoskodást, összetartozást és az összeveszés – kibékülés momentumát.
Az órát lezáró meditáció után mindenki jó érzésekkel folytathatta tovább a napját.
Véleményem szerint a legértékesebbek azok a pillanatok, amikor a gyerekek spontán alkalmazzák a boldogságórán szerzett ismereteket, tapasztalatokat. Ezért is örültem annak, amikor az összefoglaló környezetismeret óra végén, az egyik kislány felháborodottan közölte, hogy az ő csoportmunkájuk azért nem lett tökéletes, mert X.Y. a csoportból már a feladat elkezdése előtt kijelentette, hogy biztosan nem tudják hibátlanul megoldani a feladatot. Erre az osztály spontán módon, elénekelte a kisfiúnak „címezve” a Pozitív gyerek vagyok dal refrénjét. Persze közkívánatra ezzel a dallal kellett kezdenünk a következő órát…
Ez egyértelmű visszaigazolás arra, hogy a program működik (annak ellenére is, hogy a lehetőségeim szűkössége folytán havi egy alkalommal tartunk boldogságórát).

„Az élet barátok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül.”
A gyerekekkel megnéztünk egy animációs filmet és utána sokat beszélgettünk a kapcsolatokról.

Miután összegyűjtöttünk sok-sok lehetséges viszonyt: le is rajzoltuk őket filmkockákra, amiket a fényképezőgépeinkkel készítettünk. Nagyon tetszett nekik a feladat. 🙂
Beszélgettünk arról is, hogy mi a különbség a pajtásság, haverság, cimboraság és a barátság között.
Szóba került,hogy kinek az anyukája kinek az anyukájával barátkozik. A szülők közül kik barátkoznak a szomszédokkal. Volt aki határozottan kijelentette,hogy nekik nincs is szomszédjuk,mert nem kertes házban laknak és sosem találkozik szomszédokkal. ( a kisfiú 1 lakóparkban lakik 🙁 )
Nem hagyhattuk ki állatbarátainkat se– boldogan meséltek kis házi kedvenceikről.
Van aki ápolja ovis barátságait és új barátságok is köttettek a suliban, az osztályban.Időt vesz igénybe egy jó baráti kapcsolat kialakítása, de megéri az erőfeszítéseket, mert biztos támaszai lesznek egymásnak. Egy jó barátság jóleső érzést kelt és javítja az önértékelést is.
„A tartalmas és mély kapcsolatok alapköve a közös élmény. „……………ezt elősegítik az együtt töltött idők a Boldogságórákon.