Mielőtt a téli ünnepkör eljön, csoportunk közösségi életét kívántam kicsit fejleszteni, megtámogatni a barátságokat, kapcsolatokat erősíteni.
Reggelenként körbe ülünk és ilyenkor megbeszéljük milyen évszak, nap van, ki az, aki hiányzik, mi fog történni azon a napon, stb. Megnyugtató számukra, hogy tudják a napi történéseket, lelkileg is felkészülhetnek rájuk. Van, hogy egy-egy mesével, versel, énekkel is megtoldjuk az együttlétünket.
November hónapban új játékot játszottunk, megfogtuk egymás kezét és egy finom kézszorítást adtunk körbe. Nem ment könnyen, de amikor ez már többé kevésbé ment, továbbléptünk, és arra kértem őket, próbálják elmondani, hogy a mellettük ülő kisgyereket miért szeretik, az „azért szeretlek, mert …” mondatot befejezve. Elég nehezen találtak rá az adekvát válaszra, nem is mindenkinek sikerült. Ezen még lehet dolgozni, de kezdetnek megfelelt.
Beszélgetést kezdeményeztem a barátságról, velük történt illetve kitalált történeteket beszéltünk át, rámutatva, mi is az igazi barátság és miért jó, ha van valakinek barátja.
Később ( a hónap folyamán, más napokon), aki akarta megnevezhette a barátját és elmondhatta, miért tartja jó barátjának. Itt már értékelhetőbb válaszok is elhangzottak, úgy látom, lassan rájönnek, mi is az igazi barátság lényege.
Ezt azért is tartom fontosnak, mert kis közösségünk baráti társaságok egységéből, azok kooperációjából épül fel. Ezek átgondolása, pozitív történések, emberi tulajdonságok keresésére sarkalja a gyerekeket. Akár ők maguk kapnak pozitív visszajelzést társaiktól, akár ők erősítik meg azokat számukra örömet okozó viselkedésükben, ez mindannyiukat kellemes érzéssel tölti el, ami a „boldogságfokozó hála” alapja is lehet.
Ez a tevékenység már magában is kellemes foglalatosság volt mindannyiunk számára és megalapozta egy jó nap jó kezdetét, amikor a nappalok már rövidebbek és az időjárás sem túl barátságos hozzánk.

A Szitakötő csoportban az egyik kislány azt mondta nekem: – ” Andi néni! Olyan aranyos, ahogy a mesében a medvetalpat simogatja egy kis hangya!” A társas kapcsolatok hónapjában, a csoport jó kedve, érdeklődése mélyítette az együtt töltött perceket. A zenei játék során először szemmel kerestünk társakat, majd kézfogással, később öleléssel. Igyekeztünk minél többet gyűjteni mindegyikből.
A vakvezető játék során barátok jelentkeztek, akik bízva a társaikban szépen lassan mentek az „úton”. Elmondásuk szerint nem volt bennük félelem bíztak a társaikban . A medvetalp csiklandozása sem maradt el, a medve, hangya páros játék tette ezt emlékezetessé.
Lezárásképpen körbejárt a csoportszív, amely szintén erősítette a csoportot. A gyermekek később barátság karkötőket készítettek a legkedvesebb barátjuk számára.