A kapcsolatok ápolása témától kicsit tartottam, mivel a kényesebb témák közé tartozik. Az oztályom nagyon együttműködő volt. Nehézséget jelentett az egyik feladatnál, hogy a fogalmakat nehezen tudták összegyűjteni, hogy melyek a legfontosabbak egy barátságban, ehhez kis segítségre volt szükségük. Nagyon örültek, amikor mindenki kézfejét (az ujjakban a fogalmakkal) felragasztottam egy plakátra, majd közösen elhelyeztük az osztályunk egy központi helyére. Boldogan fotózkodtak alatta, jó kis nap volt együtt.
Társas kapcsolatok ápolása
A barátság nagyon fontos az életünkben, mert egy jó barát mellett biztonságban és jól érezzük magunkat.Egy igaz barátság alapja a bizalom, merünk egymásnak elmondani dolgokat és tudjuk, hogy nem árul el minket.
Fontos az egymásra való figyelés, kedvesség is.
Fontos,hogy egy húron pendüljünk 🙂 -hangzottal el ezek a mondatok és szavak az osztályban lévő barátságról.
Az osztály Kedvenc feladata az Adj egy barátságötöst! 🙂
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
I. Relaxációs gyakorlat. – Égig érő fa vagyok
II. „Kedves szavak kosara” játék: sorban húzzanak kártyát, felolvasom nekik a szót, mondjanak ezzel valakinek valamilyen kedves mondatot!
Csak a barátainkhoz vagyunk kedvesek?
Mit jelent a barátság?
III. „Barátság vonat” játék
Vonatot alakítunk, a csoportszobában haladunk, amikor „állomáshoz érünk”, az az utas szállhat le, akire igaz:
Nézzetek körbe ilyenkor, és jegyezzétek meg, kivel együtt szálltatok le!
– szeret rajzolni
– akinek van testvére
– aki szokott néha sírni
– aki fél a póktól
– aki jobban szeret legózni, mint rajzolni
– aki semmilyen gyümölcsöt nem szeret
– aki szereti a fagylaltot
Ki tudná elmondani a barátjáról ezek alapján, hogy milyen, mit tudott meg róla? Melyik állomáson szálltatok le együtt? – Ez közös bennetek!
IV. Szív puzzle színezése.
Kiválasztott szív rész kiszínezése, felragasztása egy papírra. Kiállítás.
Nézzük meg, milyen sokszínűek a puzzle darabok, ahogyan mi magunk is! És lám, együtt milyen szép dolgokra vagyunk képesek!
V. Mozgás Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalára
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
I. Relaxációs gyakorlat: Égig érő fa vagyok …könyv 37.old./5
II. „Kis barátom hogy vagy?” Játék
Szomorú/vidám stb. arc választása (festett kő)– Röviden mondd el, ma mitől vagy jókedvű/szomorú stb. ? Utána nézz a mellett jobbra ülőre, és tedd fel a kérdést!
III. Beszélgetés:
Mit jelent a barátság?
Mitől lesz valaki jó barát?
Csak a barátainkat szeretjük, csak velük vagyunk kedvesek?
V. Keress egy barátot játék
Állj valakivel párba!
Nézzetek egymásra barátságosan, mosolyogjatok egymásra. Figyeld meg milyen érzés, ha valaki csak rád figyel!
Keress új barátot!
Barátságos masszírozás. (Pizzasütő párban)
Keress új barátot!
Érintsétek meg egymást valahol, itt fogtok összeragadni, így sétáljatok a csoportszobában!
Most hogy mindenkivel jól összebarátkoztatok, jöhet egy kis közös játék!
VI. Mit jelent a csapatmunka? Egy csapatban lenni?
Pizzasütő játék csapatban.
Játsszunk most egy másik csapatjátékot!
„Add előre „ játék
Két csapat alakítása:
Kislabda/plüss előre adása állva, majd széken ülve!
Szék alatt előre gurítva/adogatva.
Oldalt előre nyújtva.
VI. Bátorító tenyér – alkotó tevékenység
Tenyér körbe rajzolása, kivágása.
Rajzolj bele valami szépet, valami bátorítót, amitől azt gondolod, hogy felvidulhat az, aki látja!
November – Támogató kapcsolatok
A család, az osztály, az iskola… A közösség ereje mindenütt megmutatkozik.
Sportfesztivál:
Látogatást tettünk a városi sportcsarnokban megrendezett sportfesztiválon, mint nézők. Zala vármegyébe tartozó iskolák (normál intellektusú tanulók) sporteseményét néztük meg. Iskolánk tanulóit kiemelten üdvözölte a helyi rendező tanárnő. Lelkesen szurkoltunk a résztvevőknek. Osztályomat a 8. osztályosok kisérték el, segítették őket a számukra idegen helyen való tájékozódásban. (lelátón elhelyezkedés, mosdóhasználat, helyes viselkedés…) Beszélgettünk arról, hogy mennyire máshogy viselkedtek a „nagyok”, ha rájuk volt bízva kisebb társuk. Kedves hangvételű gondoskodás, megszólítás, kérés… Az én tanulóim mennyire tudtak beolvadni az idegen környezet ellenére a látott eseményekben. Mindhárom oldal kapott valamit: (ép társ, nagyobb társ, maga az osztály) figyelmes, kedves, elfogadó, segítő, kérő, együtt örülő kis közösséggé váltunk arra az egy órára.
Borcsa, a mi kutyánk:
A kezdeti félénkséget, ellenségeskedést magunk mögött hagyva a kutyás óráink végén megszokott simogatás, elköszönés mindig ad időt arra, hogy elmondjuk: milyen öröm, boldogság, kellemes érzés, összhang kialakulása van a Borcsa kutyánkkal eltöltött közös tevékenységeink során.
Maja, a méhecske:
Mézesnap került megrendezésre iskolánkban. Megnéztük a mesét, majd beszélgettünk méhész bácsival, aki sok érdekességet mondott a méhek közös munkájáról. Mekkora összefogással gyűjtik a kaptárba a nektarint. Kóstoltunk finom mézet, megnéztük a méhek táncát. Egészséges gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztottunk, hisz minden héten támogatnak bennünket a szülők friss gyümölccsel, alapítványunk pedig finom zöldségekkel bővítették a lakmározást e héten.
Márton nap:
A boldogságóra a Márton napi tornával indult, mozgásutánzással játszottuk el a mondóka sorait, mely a Márton libaólba való bújását és megtalálását idézte fel. Ezt követően a Márton napi mesét olvastam el a gyerekeknek, ahol Samu, a liba megtanul repülni a galamb segítségével (megúszta, hogy nem lett aznap vacsora az asztalon). A képekről beszélgettünk, mondatokat, érzéseket fogalmaztunk meg. Megtanulva ezzel, hogy bármire képesek vagyunk, hogy a segítséget fogadjuk el, hallgassunk a jótanácsra. Az órát Ha boldog vagy című dallal zártuk és közben papírcsíkot daraboltunk, amit beragasztottunk a libasablonra, majd megfestettük a hátterét a képnek.
A szeretet átölel:
Mindennapi pillanataink tele vannak támogató kapcsolatokkal. Zsuzsa néni köszöntése, közös mesehallgatás közben osztozva egy szivacson, minden pénteken az ölelő búcsú egymástól a hétvége miatt… Egy eseményt emelek ki. Egy reggel a „G” nagy hibát követett el, megütötte „M”-t. Nagyon mérges lettem először, majd csalódott. A helyzetet szóban kielemeztem nekik, majd kértem őket, hogy fogalmazzák meg az érzéseiket és sikerült: félelem, ijedség, harag, fájdalom szavak kerültek elő, ahol már „G” nem mosolygott. Lehajtotta a fejét. 5 kedvességet kellett tennie aznap „M”-nek, aki elég félve fogadta az elsőket tőle. 2 nap múlva ölelve vált el „M” „G”-től a tanterem ajtóban. A szeretet nyelvét tanultam tőle, hisz sokkal többre megyünk az életbe, ha a szeretetnyelvet használjuk az erőszak helyett egymással. Hibáinkból tanulunk…
Olvastunk mesét a barátságról és készítettünk barátságkarkötőt a foglalkozásokon.
A mai Boldogságórán a gyermekek aktívan és felszabadultan vettek részt a társas kapcsolatokra épülő tevékenységekben. A foglalkozás légköre végig derűs, biztonságos és elfogadó volt, ami lehetővé tette számukra, hogy bátran önmaguk legyenek, megmutassák érzéseiket, gondolataikat, és nyitottan, elfogadással figyeljenek egymásra.
A ráhangolódó mozgás és a „barátság-buborék” relaxáció segítette a csoport rámelegedését, oldotta a feszültségeket, és előkészítette a gyerekeket arra, hogy befelé figyeljenek, majd nyitottabban forduljanak egymás felé.
A „Süni irigy lesz” című mese kiváló beszélgetési alapot teremtett. A gyerekek életkori sajátosságaiknak megfelelő szinten, de meglepően éretten fogalmazták meg gondolataikat az irigységről, a kizártságról és a barátság fontosságáról. Megjelentek saját élmények, példák, amelyek jól mutatták, hogy a téma közel áll hozzájuk, és napi szinten érinti őket az óvodai közösségben.
A „Barátság hídja” játék különösen nagy sikert aratott. A gyermekek örömmel vállalták a híd szerepét, és láthatóan élvezték, hogy dönthetnek a kedves gesztusról (pacsi, ölelés, tánc). A játék közvetlenül fejlesztette a társas kapcsolatot, az önkifejezést és a pozitív interakciók megélését. A körkörös mozgás dinamikusan tartotta fenn az érdeklődést.
A „Süni küldi…” játék során a gyerekek kedves üzeneteket küldtek egymás felé. A labdát gurították egymásnak és küldték vele a kedves gesztust (kacsintás, integetés, szívecske formálás a kezükből, puszi dobás).A tevékenység jól rámutatott arra, hogy milyen sokféleképpen lehet kedveskedni egymásnak, és mennyire jó érzés adni és kapni is ilyen figyelmet.
A „Segítsük át a sünit az erdőn!” játékban a páros együttműködés látványosan erősítette az összhangot és a csoportkohéziót. A gyerekek büszkén mesélték, hogy „együtt sikerült”, ami a közös munka élményének szép példája volt. A játék egyszerre fejlesztette a problémamegoldást, a mozgáskoordinációt és a társas felelősségérzetet.
A záró kézműves tevékenység – a barátságjel díszítése, békés, elmélyült hangulatban zajlott. A gyerekek örömmel készítették el ajándékukat, majd nagy izgalommal várták, hogy átadhassák. A megosztás öröme és az egymás felé forduló figyelem itt teljesedett ki igazán.
Összességében a foglalkozás elérte célját: a gyermekek megtapasztalták a barátság, a kedvesség és az együttműködés különböző formáit, és megtanulták, hogy apró gesztusokkal is sokat tehetnek egymásért. A mai tevékenységek valódi közösségformáló erővel bírtak, és láthatóan hozzájárultak a csoport érzelmi biztonságának erősítéséhez. A gyerekek pozitív élménnyel, mosollyal és új társas tapasztalatokkal gazdagodtak.
A hónap során elvégzett feladatok:
November 4-én, a 6. órában, csodálatos, napfényes őszi időben „barátságsétára” indultunk a falu határában található ligetes környékre. A helyszínen körbeálltunk és a „Kis barátom, hogy vagy?” című játékkal elmondtuk egymásnak, hogy mi az, amitől jól érezzük magunkat, miért vagyunk hálásak aznap. Megbeszéltük, hogy a megfelelő társas kapcsolatok alapja az őszinte, feltétel nélküli szeretet és az egymásra való odafigyelés, szimbólumának pedig a „szívecske” motívumot választottuk, ami több feladatunkban is főszerepet kapott. Ebből adódóan a platánfákról tömegesen lehullott, gyönyörű sárga levelekből óriási szíveket formáztunk a gyepen, összetartozásunk, barátságunk jelképeként.
Erkölcstan órán is a barátságról beszélgettünk, így ott is szívecskéket színeztünk, mintáztunk, nyírtunk sablon alapján, amikből emlékeztetőnek hármat beragasztottunk a füzetbe. A többit mindenki annak ajándékozhatta, akivel szívesen játszik, beszélget, barátkozik. Közben arról beszélgettünk, hogy úgy érdemes másokkal viselkedni, ahogy szeretnénk, hogy velünk is viselkedjenek mások.
A tolarencia világnapja alkalmából elkészítettük a puzzle-szívecskéket is. 4 fős csoportokat alkottunk, mindenki kapott egy puzzle darabot, amit már kivágva adtam oda az elsősöknek. Kedvükre színezték, díszítették, majd együtt felragasztották őket egy lapra. Megbeszéltük, hogy mindenki egyedi, más tulajdonságokkal rendelkezik, ahogy a kirakó részei is, de ettől vagyunk különlegesek. Együtt sok szép dologra vagyunk képesek, hiszen összetartozunk, egy célért küzdünk, amit a puzzle összeillő részecskéi szimbolizálnak.
Horváth Adél és Horváth Lili díjnyertes meséje, a „Mekkora szíve van egy babszemnek?” című mese is elolvasásra került, ami a testvérek közötti őszinte szeretetről és örök barátságról szól. A közös megbeszélés után a gyerekek örömmel színezték ki a segédanyagokban található, meséhez kapcsolódó melléklet rajzát, ahol szintén felfedezhető a szívecske a „bab-testvérkék” ölelésében.
Technika órán kis háromszög alakú zászlókat készítettünk, amire mindenki ráírta nyomtatott betűkkel a nevét és rárajzolta az óvodai jelét. A zászlócskákat felfűztük egymás mellé egy zsinórra és kifeszítettük a tanterem mennyezeti lámpái közé. Mivel három óvodai helyszínről érkeztek a gyerekek az iskolába, ez a füzér is az egy csapatba való tartozás jelképe lett.
Az „Erősségzuhany” című feladatot is megoldottuk, vagyis egyesével kiültek a gyerekek az osztály többi tagjának háttal, a többiek pedig erősségfókuszú, pozitív dicséretekkel halmozták el. A gyakorlatról jóleső érzésekkel nyilatkoztak a tanulók, hiszen mindenki boldog, ha szépeket mondanak róla a társai.
2-3 fős csoportokban Barátság-manókat is készítettünk fénymásolt, kiszínezett, kivágott és összeillesztett sablonok segítségével, akik a társas kapcsolatok fontosságát egymás kezének megfogásával erősítették meg. A jó hangulatot Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dala biztosította, amit vidáman énekeltünk és mozgással, mozdulatokkal, tánccal fűszereztünk.
A foglalkozást az én hangom című relaxációs játékkal kezdtük, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Bagdi Bella: Ha boldog vagy című dalát eljátszottuk. Annyira szeretik ezt a dalt, hogy kérték, játszuk el mégegyszer. Ezután megfogtuk egymás kezét, körbeálltunk, és átadtak a társaiknak valami pozitív dolgot, például: vidámság, boldogság, szeretet, barátság, kedvesség. Majd akiben voltak negatív érzések, beletettük egy képzeletbeli zsákba, és jól elzártuk. Ebben a játékban nagyon aktívak voltak a gyerekek. Majd Boldog Dóra érkezett hozzájuk, akivel beszélgetőkörben kifejtették a gyerekek, hogy kinek ki a barátja, miért szeretik egymást. Megbeszéltük az „együtt” szó jelentését, fontosságát. A gyerekek több példát is mondtak, pl. „együtt szoktunk pötyizni”, „együtt elpakoljuk a játékokat”, „együtt barátságot kötünk”, „szeretünk együtt lenni”, „majd együtt ünnepelhetjük a Karácsonyt”, stb. Ezt követően mindenki elkészítette a saját kis emberkéjét színezéssel, rajzolással. Majd Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő című meséjét elmeséltem nekik, ezt is megbeszéltük utána. Legvégül együtt építettünk egy várost, illetve többen elbábozták együtt a mesét. A foglalkozás zárásaként felragasztottuk a következő lépcsőfokra a társas kapcsolatok jelét. A gyerekeknek felajánlottam, hogy barátságkarkötőt is készíthetnek, ezzel a lehetőséggel majdnem mindenki élt, amelyet majd a legjobb barátjuknak oda is adtak.
November hónapban a Boldogságóra program keretében a társas kapcsolatok erősítésére helyeztük a hangsúlyt. Célunk az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják a közös tevékenységek örömét, gyakorolják az egymásra figyelést, a segítést és az együttműködést, valamint erősítsük a csoport kohézióját. A havi téma jól illeszkedett az óvodánk novemberi hagyományaihoz és programjaihoz, így a gyerekek több élményen keresztül is megtapasztalhatták az összetartozás erejét.
A hónapban került megrendezésre a Tök jó hét, amely során a gyerekek különféle játékos és kreatív tevékenységekben vehettek részt. Közösen díszítettünk tököket, sütöttünk sült tököt, valamint tökös mozgásos játékokat játszottunk. A közös alkotás és az együtt végzett feladatok kiváló lehetőséget teremtettek a társas készségek fejlesztésére – a gyerekek segítették egymást, együtt ötleteltek, megosztották eszközeiket, és örömmel mutatták meg társaiknak elkészült alkotásaikat.
A hét során a közös élmények hozzájárultak a csoport bizalmi légkörének erősödéséhez.
November egyik kiemelt eseménye a Márton-nap volt. A felkészülés során a gyerekekkel sokat beszélgettünk a megosztás, a segítőkészség és a jószívűség jelentőségéről, Szent Márton példáján keresztül is megerősítve a havi témánk értékeit.
A gyermekek otthon, szüleikkel közösen készítették el a lámpásokat, ahol nagy hangsúlyt kapott az együttműködés így mindenki lelkesen vett részt a munkában.
A hónap fénypontja a lámpás felvonulás volt, amelyre a szülőket is meghívtuk. A közös séta bensőséges, meghitt hangulatot teremtett, és erősítette az óvoda közösségének összetartozását. Az eseményt közös vendégséggel zártuk: meleg teát, libazsíros és libatepertős kenyeret, sült tököt és süteményeket fogyasztottunk együtt. Ez az együtt töltött idő különleges alkalmat adott arra, hogy gyermekek, szülők és pedagógusok egyaránt megtapasztalják a közösséghez tartozás örömét.
A Katica csoportban e hónapban sok-sok játékot játszottunk.
„A fecske meg a szalmaszál” című mesét báboztuk el.
A gyerekek meghallgatták Kormos István meséjét Pogány Judit előadásában, majd bábozással elevenítették fel a történetet. Ez segítette őket abban, hogy átéljék a közös játék örömét és a szerepek megosztását.
Feldolgoztuk Bogyó és Babóca: Barátság című meséjét.
A mese felolvasása után a gyerekek véleményvonalat alkottak: ki melyik szereplővel értett egyet, és miért. A konfliktus közös megbeszélése során ötleteket adtak arra, hogyan lehetett volna elkerülni a veszekedést. A jelenetet önkéntesek el is játszották, amit videóra rögzítettünk.
A témához kapcsolódó különféle csapatjátékokat is játszottunk.
„Kis barátom, hogy vagy?”
Körben ülve mindenki megkérdezte a mellette ülőtől, hogyan érzi magát. Ez a játék erősítette az odafigyelést és a kedves kommunikációt.
Pókháló játék
A fonalgombolyag átadásával mindenki elmondott valami kedveset a társáról. A végén egy színes pókháló rajzolódott ki, amelyet a csoportszobában ki is tettünk, jelképezve az összetartozást.
A Csigabiga csoportban is a témához kapcsolódó játékokat alkalmaztuk, melyeket nagyon élveztek a gyerekek. Eljátszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka szituációs játékát, amely elnyerte a gyerekek tetszését, így örömmel vettek részt az adott szituációkban. A „Megismersz?” játékot a hónapban többször is eljátszottuk, a hónap végére már minden kispajtás megismerte a másikat, tapintás és hallás útján. A csoport a hónapban elkészítette a csoport barátság szívét is. Egy háztartási papírra dolgoztak a gyerekek, ahol egy hatalmas, óriás szívet díszítettek ki. Ez lett a Csigabiga csoport Bartáság szíve.
„Bagdi Bella: Ha boldog vagy…” című dalt többször is meghallgattuk a gyerekekkel. Igyekeztünk figyelni egész hónapban arra, hogy játék pakolásnál minden gyermek vegye ki a részét és pakoljon, akár egyedül akár csapatban is. Ehhez pedig minden nap meghallgattuk a csapatmunka erősségdalát is, ami nagyon jó hatást gyakorolt a gyerekekre. A hónap végén minden gyermek megkapta az erősség jelet, amit hazavihettek.