A harmadik boldogságórás hetünk során a gyerekek könnyen felismerték, hogy mi fog következni, azaz megmásszuk a Boldogságvárhoz vezető utunk következő lépcsőjét. A már kialakult rituáléval indultak a napi tevékenységek: Boldogságvár, Boldog Dóra báb, csengettyű, Boldogságmondóka, relaxációs gyakorlatok. Eddig talán ez volt az a téma, amivel hamar tudtak azonosulni a gyerekek, hiszen a barátságra, barátaikra fókuszáltunk a tevékenységek során, ami egyébként is intenzíven megjelenik a csoportunkban. Minden napra terveztem a szabad játékba ágyazva vizuális tevékenységeket, mesét és játékos feladatokat, valamint készségfejlesztő feladatokat is kínáltam a munkafüzetből. Az első napon színezte ki mindenki a saját figuráját és először élő Barátságláncként álltunk össze, majd a papírbábukat ragasztottuk fel egy kartonra ugyanolyan sorrendben, ahogy a barátságláncban álltak a gyerekek. Erre a napra készítettem el nekik a Barátsághőmérőt, és megbeszéltük ennek a „használatát”. A második napon beszéltük meg és színeztük ki a jó barátokra jellemző tulajdonságokat, valamint a Hálás vagyok a barátaimért! – feladatlapon is megkereste mindenki a kisbarátait és magát. Majd egy beszélgető körből kezdeményeztem a Kis barátom, hogy vagy? – kérdés-felelet játékot. Ez segítette az érzelmi nevelés kapcsán a közösségi érzés fejlesztését. Az első és második napon meséltem el a Tavaszi ébresztő mesét a barátságról, mely nagyban segítette a téma feldolgozását. A harmadik napon készítettünk egy barátsághálót. Ehhez előre elkészítettem az alapot: piros kartonra kör alakban felragasztottam a gyerekek jeleit és megkértem, hogy ebben a sorrendben üljenek le a szőnyegre. Majd elővettem egy fonal gombolyagot és kértem őket, hogy adják tovább a fonalat annak, az egyvalakinek, akit a barátjuknak tartanak és mondják el neki, hogy mit szeretnek a másikban. Itt szándékosan nem raktam közel egymáshoz a kisbarátokat, hogy a fonalból valóban háló alakuljon ki, hiszen feltételeztem, hogy ki kinek fogja továbbítani a fonalat. Ha egymás mellett ültek volna a barátok, nem lett volna látványos a fonalháló. Emellett így senki nem maradhatott ki, hiszen az is kikötés volt, hogy akinél már van fonal, annak nem lehet újra. Tehát mindenki adott és kapott fonalat és a szeretetfonal segítségével, megmondták, hogy mit szeretnek a másikban. A gyerekek gyorsan azonosították a látványt, mondván, hogy olyan, mint egy pókháló és valóban hasonlított is rá. A fonalat mindenki tartotta a kezében a játék végéig és csakugyan egy cikk-cakkos háló jött létre, amit utána szemléltettem a kartonon is, amin a jelük szerepelt. Berajzoltam ugyanúgy a fonal útját, ahogy a gyerekek küldték egymásnak. Ezen a napon és a következőn pedig elmeséltem, valamint báboztam a Süni irigy lesz című mesét. A negyedik napon valósítottuk meg a Barátságkertet, először mindenki kapott egy szirom nélküli virágot, közepén a jelükkel, ami őket szimbolizálta. Kértem, hogy annyi szirmot rajzoljanak maguk köré, ahány barátjuk van és rajzolják bele a barátok jelét a szirmokba. Ezt követően egy nagy zöld lapra „beültettük” a virágokat, a barátvirágok egymáshoz közel kerültek itt is. Játékidőben felajánlottam nekik fejlesztő feladatként a sünbarátos útkereső feladatot és a kisebb és nagyobb formák rajzolását a készségfejlesztő feladatlapok közül. Valamint az építős játékból kezdeményeztem a Fogjunk össze! Építsük meg együtt!- játékot. A gyerekeket nem én osztottam be kiscsoportokba, hanem azt kértem tőlük, hogy alakítsanak ki maguk között csoportokat, egy csoportba kerüljenek azok, akik barátok. Így négy csoport formálódott ki, mind a négy csapatnak adtam egy-egy doboz építőkockát (mind másféle) és az instrukcióm az volt, hogy a kockákból építsenek bármit, de a lényeg, hogy együtt építsék. Nem baj, ha valaki nem építi az adott építményt, de akkor adogassa társainak a kockát, osszák be egymás között, hogy ki, mit csinál. Nem is gondoltam, hogy mennyire élvezni fogják ezt a játékot, és hogy milyen nem várt helyzet alakulhat ebből ki. Ugyanis a négy csapatból egy csapatban konfliktushelyzet jött létre. Négy fő csatlakozott egymáshoz, azonban az egyik kisfiú nem volt hajlandó együttműködni a társaival és maga kezdett építeni a közös kockából. Nem fogadta el társai tanácsait, ő akart irányítani, a társak pedig hiába győzködték, hogy együtt építsenek. Vártam, hogy miként oldják meg a helyzetet. Természetesen kérték a segítségemet, a kisfiú az én javaslatomra sem fogadta el, hogy osztozzanak a kockán és együtt valósítanak meg egy produktumot. A csapat többi tagján láttam a kétségbeesést, hiszen ők együtt szerettek volna építeni. Így megfeleztük a kockákat, és a három fő együtt épített tovább, a kisfiú pedig magában. Utána megbeszéltük a történteket és látva a többi csapat építményét, amit együtt készítettek, a kisfiú kezdte megbánni a viselkedését. Másnap reggel ő maga kérte, hogy játszunk újra ilyet, és most már ő is együtt fog építeni a többiekkel. Új csapatok szerveződtek és most már minden csapat együtt építette meg az építményeit. Újra elmeséltem a Süni irigy lesz című mesét és levetítettük a csoportunkra, hiszen ráismertünk valakire a Süni személyében…
Végül az utolsó napon reggel felkínáltam a barátságkarkötő készítését, feldarabolt szívószálat fűztek fonalra és ajándékozták barátaiknak. Volt, aki többet is készített és minimum egy karkötője volt mindenkinek a végén. Főleg egymást ajándékozták meg oda-vissza, de volt olyan is, hogy ketten készítettek egyet, közös barátnak és együtt adták át. Majd lehetőséget teremtettem a Süni irigy lesz című mese eldramatizálására. Olyan népszerű lett az előadás, hogy háromszor is előadtuk és szinte mindenki szerepelt. Majd fokoztuk a jó kedvet egy kis énekes zenével és tánccal: Jól érzem magam boogie és Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek dalokra. Uténa kiszíneztük a társas kapcsolatok jelét és felhelyeztük a Boldogságvár harmadik lépcsőfokára, tehát sikeresen megmásztuk.
Ez a téma az egyébként is szoros baráti kapcsolatokat még jobban megerősítette a csoportban, illetve voltak olyanok, akik ennek köszönhetően találtak most egymásra. Jó volt látni, hogy érzik a lényegét, hogy miért jó létesíteni és ápolni a baráti és egyéb társas kapcsolatainkat. A hét váratlan hozadéka a Barátsághőmérő népszerűsége. Ugyanis rendszerint odaálltak azok a gyerekek, akik összevesztek valamin vagy nem egyeztek és a sértett fél letette a hőfokjelzőt a hideg, szomorú részre. Megbeszéltük, hogy kivel volt konfliktusa és mi volt az oka. A béküléshez mondtunk egy békülő mondókát, majd kézfogással, öleléssel megbékültek és közösen felhelyezték a meleg, vidám szakaszra a jelet. A barátsághőmérő így állandó helyet kapott a csoportszobánkban, valószínűleg nap, mint nap használatban lesz.

A társas kapcsolatok gyakorlása
A barátságszíveket készítettük el, mindenki belerajzolta a barátját a piros szívecskébe. Ezután minden gyerek a kezében tartott szívecskéről mondott valamit. Én azért szeretem a barátomat, vagy XY azért a barátom, mert… Ezután felragaszthatta mindenki a sajátját a közös szívecskére.
Az elvégzett munka után a csoportban dolgozó felnőttek is felkerültek a szívecskére, hisz észrevették, hogy valakik hiányoznak.