A hónap keretein belül sokat játszottunk csapatban. A póló-partynál először csak azt az utasítást adtam, hogy minden csapattag vegye fel a pólót, s az a csapat nyer, aki rövidebb idő alatt teljesíti a feladatot. Első próbálkozásra elég lassan ment. Majd mondtam, hogy a csapattagok segíthetnek egymásnak. Ekkor már sikerült lefaragni az időből. A harmadik körnél már az egyik kislány ötletét is kipróbálták, ami a videón is láthatóan a legjobb technikának bizonyult. Beszélgettünk arról, hogy mikor volt könnyebb a feladat? (Miért?)Melyik kör volt a legszórakoztatóbb? (Miért?)Azt a konklúziót vonták le, hogy az, amikor mindenki segített a másiknak azzal, hogy már úgy várta az átadást „ahogy kell”, s mindig segített valaki a pólót áthúzni.
Sokat beszélgettünk arról, hogy kik is a társaink az életben? Hogyan ápolhatunk velük jó viszonyt? Lehet-e egyáltalán egy kapcsolatot ápolni, vagy azt csak a betegekkel tehetjük meg? Igazán érett gondolatokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban. Kik a barátok? Mit lehet megtenni egy baráttal? Mit nem, mert akkor az már nem is igazi barátság? S itt jött szóba a megbocsájtás. A 4.c osztálynak igazán tartalmas gondolatai vannak erről, s ezek nem csak elvek, hiszen az osztályunkban nincs kirekesztés. Ha valaki elakad valamiben, mindig kap segítséget a többiektől. Például a leckeírásnál én nem tudok olyan gyors lenni, hogy megelőzzem bármelyik csemetét, aki siet elmagyarázni, megértetni a feladatot a társának. Ez bizony nagyon jó érzés.
Október hónapra is kiosztottuk az Aranymackó-díjat. A gyerekek nagyon reálisan látják, hogy ki az,akit joggal megillet ez a kitüntetés.
Az alábbi videóban láthatóak a hónap munkái.
Társas kapcsolatok ápolása
ZSZC Lámfalussy Sándor Szakképző Iskolája
Kedves Tanárom,
már régóta megfogalmazódott bennem az a vágy, hogy levelet írjak Önnek. Ebben az üzenetben szeretném kifejezni hálámat, mindazért, amit Ön tesz. Köszönöm, hogy ott van velünk minden nap és tanít minket. Tudom, hogy sokszor ez nagyon nehéz lehet, mert nem vagyunk angyalok, és igen, sokszor fáradtak, érdektelenek is vagyunk. De Ön akkor is megért minket, és még a legrosszabb pillanatainkban is van számunkra egy mosolya. Ez nagyon sokat jelent nekünk, tessék elhinni! Azt is nagyon szeretem, amikor megkérdezi, hogy vagyunk. Mert bármennyire is egyszerű kérdés, nekünk sokat jelent, igazából azért is, mert kevesen kérdezik meg ezt tőlünk, Van, hogy otthon még anyáék sem….
Bíztató mosolya, kedvessége és őszinte odafigyelése nagyon sokat jelent nekünk. Tudjuk jól, hogy segíteni akar nekünk, hiszen sokszor elmondta már, hogy érdemes tanulni, hogy a tudás érték, hogy a tudás olyan dolog, amit senki nem vehet el tőlük. Egy jó szakma megszerzésével előre tudunk majd lépni, és igen, sokan vagyunk, akiknek ez az egyetlen lehetősége a kitörésre. Ön ebben akar nekünk segíteni, és mi nem mindig vagyunk partnerek. Ezért, kérem, ne haragudjon Ránk, de mégiscsak gyerekek vagyunk még! Tessék elhinni, hogy akkor is nagyon szeretjük magát és köszönünk mindent!
A csoport együtt írta meg ezt a levelet, és könnyeket csalt a szemembe, amikor átadták és felolvasták. De nem csak nekem volt könnyes a szemem. Ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni. A gyerekek azt mondták, hogy nem volt egyszerű megírni a levelet, néha nehéz volt megtalálni a szavakat, de igyekeztek. Az egyikük azt mondta, hogy csak őszintén kell csinálni, és akkor menni fog!
Köszönet és hála nekik!
A kép az internetről származik, csak illusztráció.
Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola
Ez a tanév a kis elsősöknek sok újdonságot, sok élményt, de sok nehézséget és bizonytalanságot IS hozott.
Ilyenkor még fontosabb a barátok , a társak segítsége. Jó tudni, hogy számíthatunk egymásra.
A család, a testvérek, szülők, a barátok és nevelők adják a bizonytalanságban a biztos kapaszkodókat.
Erről tanúskodnak a Dalos Törpök rajzai és a róluk készült fotók.
Leszel a barátom ?
„Társas kapcsolatok” témakörben sokat beszélgettünk a barátságról. Ki is a barátunk, hogy viselkedünk vele, miért jó, ha nem vagyunk egyedül…?. Egy barát megvigasztal, bátorít, szeret és vidámmá tesz. A gyerekek örömmel, lelkesen vettek részt a foglalkozásokon. A társas kapcsolatok ápolásának témáját is sok oldalról közelítettük meg. Figyelmüket arra irányítottam, hogy társas kapcsolataikért ők a felelősek. Szerencsés és boldog vagyok, hogy olyan gyerekek vesznek körül ahol nincs veszekedés, csak elfogadás és SZERETET!
A szeretett áradt a gyerekekből amivel elárasztottak minket. Mi egy óriási szívben írtuk össze azokat a varázsszavakat, amelyekkel a társa kapcsolatunkat tudjuk erősíteni. Folyamatos változásban és ezzel együtt bizonytalanságban élünk tavasz óta – most hogy újra együtt vagyunk Nehéz gyerekeinknek megmagyarázni, hogy mi történik körülettünk, de azért próbálunk jobban odafigyelni egymásra így a barátságok, társas kapcsolatuk is erősödik, formálódik. Nehéz időszak ez Mindenkinek hiszen reggel – délben – este arról szólnak a hírek, hogy Vírus Ilus ( mi így neveztük el) jelen van mindenhol és beköltözik ha nem vigyázol.
Hosszú volt ez idő – nem kívánjuk többé, vigyázzunk egymásra, vigyázzunk magunkra. Szabályokat betartva haladjunk a régi úton, mikor minden szép és jó volt. Mert Jobb Velünk a Világ!
A boldogságórák harmadik témaköréhez értünk. November hónapban járunk a társas kapcsolatok ápolása a feldolgozandó témánk. Reggel a gyerekek, ahogy érkeztek az óvodába már be is vontam őket a közös tevékenységbe. Elmondtam, hogy minden gyerek készíthet barátság virágot a barátjának, barátainak. Egy gyerek több barátságvirágot is készíthet, amelyet majd át add a csoportban lévő társának, társainak. A gyerekek az előre elkészített barátságvirág formát kiszínezték, majd kivágták. A hátuljára ráírtam, hogy ki ajándékozza a barátságvirágot kinek. A gyerekeket motiváltam, hogy lehet készíteni nyakláncot is szívószálból. Kalapgumira fűzték az apróra vagdalt szívószálakat. Készültek a barátságvirágok és a nyakláncok is. A nyaklánc és a barátságvirág átadásakor, különböző következtetéseket lehetett levonni. Kinek van sok barátja, ki az, aki kevésbé népszerű, vagy ki az, aki nem kapott virágot, ő egy kicsit kirekesztett a csoportban. Természetesen a végén arra ügyeltem, hogy mindenki kapjon ajándékot.
Beszélgetést kezdeményeztem, téma: milyen az igaz barát. A beszélgetés során sok minden elhangzott. A jó barátok megosztják egymással a játékaikat, nem irigyek egymásra, ha bajba kerülnek, segítik egymást. Mikor összevesznek, hamar kibékülnek és tudnak bocsánatot kérni és tudnak megbocsájtani. Ezután elbáboztam a gyerekeknek „A süni irigy lesz „mesét. Megbeszéltük a történetet, majd a gyerekek is eljátszották a mesét. Segítettem őket a mesemondás közben. Megbeszéltük, hogy a macinak mély hangja van, a nyuszinak pedig vékony. Zárásként mindenki kiszínezett egy barátságvirágot, amely felkerült a boldogságvár harmadik lépcsőfokára. Délután mindenki hazavihette az ajándékba kapott nyakláncot és barátságvirágot.
A hónap dalát többször is meghallgattuk, a gyerekek boldogan ugráltak, tapsoltak, mozogtak rá, ahogyan a szöveg vitte őket.
A kis Csiga csoportos gyermekek örömmel, kíváncsisággal várták az újabb boldogságórát. Ebben a programban ez már a 3. lépcsőfok, amely a társas kapcsolatok ápolásáról szólt. Relaxációval kezdtük a foglalkozást, felemelt karokkal a „napraforgó jobbra, balra fordult”. A hónap dala, „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” a gyerekeknek igazán nagy örömet okozott, felszabadultan ismételték a dalban elhangzottakat, énekeltek, táncoltak. Fülöpke az óvodában című meséről beszélgettünk, ezen belül a barátság fontosságáról, az elfogadásról, szeretetről, mint alapszükségletről. Körbe adogattuk „Boldogság Levendula” plüssünket, miközben a gyerekek elmondhatták társaiknak, hogy kit tekintenek barátaiknak és miért. A „Megismersz?” játék szintén érdekes volt számukra, hiszen bekötött szemmel kellett felismerniük pajtásaikat. Ezt követően két csoportot alkotva, közös megbeszélés után együtt építettünk. Barátság karkötővel ajándékoztuk meg egymást, melyet azóta is viselünk. Végül körberajzolt kéznyomatukat kifestették, majd koszorú alakzatba formálva összeragasztottuk, rajta a boldogságórán részt vett gyermekek neveivel. Készítettünk „barátság üveget” is. Homokot szórtunk bele, majd 3 gyöngyöt helyeztünk el benne. A barátság üveget ide-oda rázva, a gyöngyök mindig találkoznak. Ez nemcsak a mese szereplőit (Fülöpke, Matyi, Lien) szimbolizálja, de mindennapi életünk társas kapcsolatait szintén. A valóságban is, bárhová sodor a szél, mindig lesznek barátaink. Új barátságokra nyitott, örök barát kiscsigák vagyunk!
A Katica csoportban a társas kapcsolatok téma feldolgozását a ,,Jó hírem van” című játékkal vezettük be. A játékot egy kislány kezdte. Elmondta milyen öröm érte reggel. Miután meghallgatták a gyerekek, mosolygós kis plüss fejecskét adott át biztatásként társának, aki megosztotta a saját jó hírét. Egyik nap elmeséltük Péter Tímea: Fülöpke az óvodában című meséjét, majd beszélgettünk a szereplők viselkedéséről. A ,,Barátomnak tekintelek” játékban a saját jelük mellé választhattak társat, barátot. Próbálták kifejezni, indokolni, hogy kik a barátaik és miért. Barátság körök alakultak ki a beszélgetés közben. Végezetül egy kisfiú egy nagy kört alkotott a virágokból, megállapította, mindenkivel jó együtt játszani az oviban.
Novemberi Boldogságóránkat az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” és „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…” relaxációval kezdtük. Ezek a gyakorlatok oldják a gyermekekben a szorongást, feszültséget, és optimális légkört teremtünk a foglalkozáshoz. A „Kis barátom, hogy vagy?” szituációs játékot többször is játszottuk a hónap során. Először úgy, hogy labdát gurítottam a gyerekeknek, én kérdeztem, ők válaszoltak. Később már ők tették fel a kérdést társaiknak, és szépen, illedelmesen válaszoltak. Ezzel a játékkal gyakorolhatták az udvarias magatartási formát, miközben nyelvi készségük erősödött. Miután Bezzeg Andrea Mackós meséjét figyelmesen végighallgatták, a barátságról kezdtünk beszélgetni. Kinek hány barátja van, és miért pont ő a legjobb barát. Ismét játék következett: zenére körbejártak (Bagdi Bella:Szép nap, ölelj most át engem…) és átadták a barátság-szívet kis barátjuknak. A gyerekek örömmel fogadták Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek…c. dalát, amit a szöveg diktálta mozgással kísértünk. Vidám, felfokozott hangulat alakult ki, a gyerekek kérésére többször eljátszottuk, elénekeltük. A foglalkozás befejezéseként „barátos” színező kifestésére adtam lehetőséget igény szerint.
Ezen játékos tevékenységek által fejlődnek a gyermekek szociális készségei, együttműködő képességei, a baráti kapcsolataik erősödnek, amely a szeretetteljes, boldog élet egyik feltétele.
Ismét boldog hetet tartottunk!
Hétfőn postás módszerrel fölmértük, kinek ki a barátja. Meghallgattuk Boldog Dóra meséjét arról, Hogyan barátkozott össze a kiskacsa és a kiscica? A mese után beszélgettünk a barátokról, mit szoktak együtt csinálni: segítenek egymásnak, játszanak együtt, megvédik egymást. Jó érzés, hogy össze tartozunk! Végül eljátszottuk azt a játékot: Én úgy szeretem a barátomat, mint….(pillangó a virágokat, maci a mézet…)
Kedden Nyuszi pajtás hogy vagy? játékkal kezdtük a napot, aztán elkészítettük a „barátság karkötőket”: a gyerekek szívószálakat válogattak, a barátok egyformákat. A Dajka néni összevasalta őket, így összeolvadtak,méretre vágtuk, kilyukasztottuk őket és fonállal a kezükre kötöttük. Nagyon élvezték a gyerekek a színek egyeztetését, az egész szervezkedést. Játékidőben a baráti csoportok várakat építettek, aztán összehasonlítottuk őket, kinek melyik tetszik jobban és miért?
Szerdán plüss macit körbeadogatva elmondtuk a barátainknak: Én azért szeretlek, mert… Nagyon sok jó tulajdonságot sikerült összegyűjtenünk. Aztán leültünk rajzolni, „A barátom és én” volt a kép címe. Utána a postás játék eredménye alapján elkészítettük a tavasszal kapott barátságfa sablon segítségével a csoport fáját.
Csütörtökön megnéztük Bogdán Fan Page: Anya, ők miért feketék című videóját, aminek fő mondanivalója: belül mind egyformák vagyunk. Utána kooperációra serkentő játékokat játszottunk: Székfoglalót, de nem kiesőst, hanem egymás ölébe kellett ülni, ha nem volt elég szék. Ejtőernyőst, ahol az egész csoportnak össze kellett dolgozni, hogy a megfelelő színen álljon meg a labda.
Pénteken megtanultuk a békülő mondókát, (hisz néha azért a legjobb barátok is összekaphatnak): Béke béke barátság
Mi volt ez a szamárság? Ha még egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk ! Bagdi Bella dalaira jót táncoltunk, így zártuk a hetet.