A boldogságórák harmadik témaköréhez értünk. November hónapban járunk a társas kapcsolatok ápolása a feldolgozandó témánk. Reggel a gyerekek, ahogy érkeztek az óvodába már be is vontam őket a közös tevékenységbe. Elmondtam, hogy minden gyerek készíthet barátság virágot a barátjának, barátainak. Egy gyerek több barátságvirágot is készíthet, amelyet majd át add a csoportban lévő társának, társainak. A gyerekek az előre elkészített barátságvirág formát kiszínezték, majd kivágták. A hátuljára ráírtam, hogy ki ajándékozza a barátságvirágot kinek. A gyerekeket motiváltam, hogy lehet készíteni nyakláncot is szívószálból. Kalapgumira fűzték az apróra vagdalt szívószálakat. Készültek a barátságvirágok és a nyakláncok is. A nyaklánc és a barátságvirág átadásakor, különböző következtetéseket lehetett levonni. Kinek van sok barátja, ki az, aki kevésbé népszerű, vagy ki az, aki nem kapott virágot, ő egy kicsit kirekesztett a csoportban. Természetesen a végén arra ügyeltem, hogy mindenki kapjon ajándékot.
Beszélgetést kezdeményeztem, téma: milyen az igaz barát. A beszélgetés során sok minden elhangzott. A jó barátok megosztják egymással a játékaikat, nem irigyek egymásra, ha bajba kerülnek, segítik egymást. Mikor összevesznek, hamar kibékülnek és tudnak bocsánatot kérni és tudnak megbocsájtani. Ezután elbáboztam a gyerekeknek „A süni irigy lesz „mesét. Megbeszéltük a történetet, majd a gyerekek is eljátszották a mesét. Segítettem őket a mesemondás közben. Megbeszéltük, hogy a macinak mély hangja van, a nyuszinak pedig vékony. Zárásként mindenki kiszínezett egy barátságvirágot, amely felkerült a boldogságvár harmadik lépcsőfokára. Délután mindenki hazavihette az ajándékba kapott nyakláncot és barátságvirágot.
A hónap dalát többször is meghallgattuk, a gyerekek boldogan ugráltak, tapsoltak, mozogtak rá, ahogyan a szöveg vitte őket.

A kis Csiga csoportos gyermekek örömmel, kíváncsisággal várták az újabb boldogságórát. Ebben a programban ez már a 3. lépcsőfok, amely a társas kapcsolatok ápolásáról szólt. Relaxációval kezdtük a foglalkozást, felemelt karokkal a „napraforgó jobbra, balra fordult”. A hónap dala, „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” a gyerekeknek igazán nagy örömet okozott, felszabadultan ismételték a dalban elhangzottakat, énekeltek, táncoltak. Fülöpke az óvodában című meséről beszélgettünk, ezen belül a barátság fontosságáról, az elfogadásról, szeretetről, mint alapszükségletről. Körbe adogattuk „Boldogság Levendula” plüssünket, miközben a gyerekek elmondhatták társaiknak, hogy kit tekintenek barátaiknak és miért. A „Megismersz?” játék szintén érdekes volt számukra, hiszen bekötött szemmel kellett felismerniük pajtásaikat. Ezt követően két csoportot alkotva, közös megbeszélés után együtt építettünk. Barátság karkötővel ajándékoztuk meg egymást, melyet azóta is viselünk. Végül körberajzolt kéznyomatukat kifestették, majd koszorú alakzatba formálva összeragasztottuk, rajta a boldogságórán részt vett gyermekek neveivel. Készítettünk „barátság üveget” is. Homokot szórtunk bele, majd 3 gyöngyöt helyeztünk el benne. A barátság üveget ide-oda rázva, a gyöngyök mindig találkoznak. Ez nemcsak a mese szereplőit (Fülöpke, Matyi, Lien) szimbolizálja, de mindennapi életünk társas kapcsolatait szintén. A valóságban is, bárhová sodor a szél, mindig lesznek barátaink. Új barátságokra nyitott, örök barát kiscsigák vagyunk!

A Katica csoportban a társas kapcsolatok téma feldolgozását a ,,Jó hírem van” című játékkal vezettük be. A játékot egy kislány kezdte. Elmondta milyen öröm érte reggel. Miután meghallgatták a gyerekek, mosolygós kis plüss fejecskét adott át biztatásként társának, aki megosztotta a saját jó hírét. Egyik nap elmeséltük Péter Tímea: Fülöpke az óvodában című meséjét, majd beszélgettünk a szereplők viselkedéséről. A ,,Barátomnak tekintelek” játékban a saját jelük mellé választhattak társat, barátot. Próbálták kifejezni, indokolni, hogy kik a barátaik és miért. Barátság körök alakultak ki a beszélgetés közben. Végezetül egy kisfiú egy nagy kört alkotott a virágokból, megállapította, mindenkivel jó együtt játszani az oviban.

Novemberi Boldogságóránkat az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” és „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…” relaxációval kezdtük. Ezek a gyakorlatok oldják a gyermekekben a szorongást, feszültséget, és optimális légkört teremtünk a foglalkozáshoz. A „Kis barátom, hogy vagy?” szituációs játékot többször is játszottuk a hónap során. Először úgy, hogy labdát gurítottam a gyerekeknek, én kérdeztem, ők válaszoltak. Később már ők tették fel a kérdést társaiknak, és szépen, illedelmesen válaszoltak. Ezzel a játékkal gyakorolhatták az udvarias magatartási formát, miközben nyelvi készségük erősödött. Miután Bezzeg Andrea Mackós meséjét figyelmesen végighallgatták, a barátságról kezdtünk beszélgetni. Kinek hány barátja van, és miért pont ő a legjobb barát. Ismét játék következett: zenére körbejártak (Bagdi Bella:Szép nap, ölelj most át engem…) és átadták a barátság-szívet kis barátjuknak. A gyerekek örömmel fogadták Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek…c. dalát, amit a szöveg diktálta mozgással kísértünk. Vidám, felfokozott hangulat alakult ki, a gyerekek kérésére többször eljátszottuk, elénekeltük. A foglalkozás befejezéseként „barátos” színező kifestésére adtam lehetőséget igény szerint.
Ezen játékos tevékenységek által fejlődnek a gyermekek szociális készségei, együttműködő képességei, a baráti kapcsolataik erősödnek, amely a szeretetteljes, boldog élet egyik feltétele.

Ismét boldog hetet tartottunk!
Hétfőn postás módszerrel fölmértük, kinek ki a barátja. Meghallgattuk Boldog Dóra meséjét arról, Hogyan barátkozott össze a kiskacsa és a kiscica? A mese után beszélgettünk a barátokról, mit szoktak együtt csinálni: segítenek egymásnak, játszanak együtt, megvédik egymást. Jó érzés, hogy össze tartozunk! Végül eljátszottuk azt a játékot: Én úgy szeretem a barátomat, mint….(pillangó a virágokat, maci a mézet…)
Kedden Nyuszi pajtás hogy vagy? játékkal kezdtük a napot, aztán elkészítettük a „barátság karkötőket”: a gyerekek szívószálakat válogattak, a barátok egyformákat. A Dajka néni összevasalta őket, így összeolvadtak,méretre vágtuk, kilyukasztottuk őket és fonállal a kezükre kötöttük. Nagyon élvezték a gyerekek a színek egyeztetését, az egész szervezkedést. Játékidőben a baráti csoportok várakat építettek, aztán összehasonlítottuk őket, kinek melyik tetszik jobban és miért?
Szerdán plüss macit körbeadogatva elmondtuk a barátainknak: Én azért szeretlek, mert… Nagyon sok jó tulajdonságot sikerült összegyűjtenünk. Aztán leültünk rajzolni, „A barátom és én” volt a kép címe. Utána a postás játék eredménye alapján elkészítettük a tavasszal kapott barátságfa sablon segítségével a csoport fáját.
Csütörtökön megnéztük Bogdán Fan Page: Anya, ők miért feketék című videóját, aminek fő mondanivalója: belül mind egyformák vagyunk. Utána kooperációra serkentő játékokat játszottunk: Székfoglalót, de nem kiesőst, hanem egymás ölébe kellett ülni, ha nem volt elég szék. Ejtőernyőst, ahol az egész csoportnak össze kellett dolgozni, hogy a megfelelő színen álljon meg a labda.
Pénteken megtanultuk a békülő mondókát, (hisz néha azért a legjobb barátok is összekaphatnak): Béke béke barátság
Mi volt ez a szamárság? Ha még egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk ! Bagdi Bella dalaira jót táncoltunk, így zártuk a hetet.

A tevékenységet beszélgetéssel kezdtük, a személyes kapcsolatokról, miért fontosak ezek a kapcsolatok és kikkel vagyunk mindennapjainkban kapcsolatba. /család, óvoda/ Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella énekét, amit mozgással kísértünk. Bevezetésként játszottunk: Kis barátom hogy vagy? és a Megismersz? játékot, amit a gyerekek nagyon élveztek, örömmel vettek részt benne. A témát a Fülöpke az óvodában című mesével dolgoztam fel, a gyerekek érdeklődve, figyelmesen hallgatták a mesét az örök barátságról.
Majd barátságláncot készítettünk, ami a csoportszobánkat díszíti.
Elkészítettük a Barátság jelét, amit a gyerekek egymásnak ajándékoztak. Nagyon örültek az egymástól kapott kis ajándéknak. várjuk a következő foglalkozást.