Maci csoport
Többször meghallgattuk a hónap zenéjét. „A barátomnak tekintelek mert” játék nagyon tetszett a gyerekeknek. Életkorukat meghazudtolva egész komoly gondolatokat is megfogalmaztak. Elkészítettük a saját nagy szívünket is amire felragasztottuk a saját szívünket, amire rárajzolták a barátjukat, barátaikat. A „Megismersz” játékot már máskor is játszottuk, de újra felelevenítettük. Némely gyermeknek az érintés intimitása zavarba ejtő volt. Az elkészült óriás szív alatt boldogan mosolyogtak.
Társas kapcsolatok ápolása
A Társas kapcsolatok ápolása témakörét relaxációval („Domborítok, mint egy cica, házba bújok, mint egy csiga”) és beszélgetéssel kezdtük. Meséltem az óvodásaimnak gyerekkori és felnőttkori barátságaimról. Elmondtam nekik, hogy nagyon fontos volt számomra, mindig legyen egy személy, akivel megoszthatom gondolataimat, örömömet és bánatomat. Büszke vagyok arra, hogy gyermekkori barátnőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot. Ez a barátság 32 éves. A gyerekeket arra kértem, meséljenek ők is a barátjukról, mondják el, hogyan viselkednek vele. Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki megemlített valakit, akivel szívesen játszik. Papírt és tollat ragadtam és a válaszokat lejegyeztem:
„Csabi a barátom. Szépen bánok vele, nem veszekedek vele, simogatom és játszom vele az udvaron.”
„Nem ütögetem, nem bántom, nem vagyok rá mérges. Barátom Kira.”
„Van nekem egy Mikim és egy Danim és voltam náluk, jó volt velük.”
„A barátunkkal nem mérgeskedünk.”
Ezután egy süni bábot húztam a kezemre és arra voltam kíváncsi, mit mondanának, tennének óvodásaim, ha a süni szomorkodna, hogyan vidítanák fel.
„Azt mondanám neki, hogy semmi baj.”
„Megsimogatnám, megölelném, megpuszilgatnám.”
A gyerekeknek „házi feladatként” adtam, kérjék meg szüleiket, meséljenek gyerekkori élményeikről, barátságaikról. Az egyik kislány elmondta, hogy édesanyja és egy másik kisfiú (aki szintén csoportunkba jár) anyukája évek óta barátnők. A családok többször összejárnak, szívesen töltik együtt idejüket, együtt sütnek-főznek, együtt mennek nyaralni is. Az óvodaválasztáskor pedig nagyon fontos volt számukra, hogy gyermekeik is egy csoportba kerüljenek.
Izgalmas volt a „Mindenkinek van barátja!” elnevezésű játék is. Csodálatos „pókhálót” szőttünk együtt. A gyerekek örömmel fogadták „Süni irigy lesz” című bábjátékot. Bezzeg Anna meséjét és Bagdi Bella dalait is meghallgattuk, a munkafüzet feladataiból is örömmel válogattunk.
Témaprojektünk „Kopogtat a tél, kopogtat a Mikulás”. Erre az alkalomra csizmácskákat készítettünk hungarocell golyó, pet palack és zokni felhasználásával. A munkához csak a zoknik egyik darabját használtuk fel. A gyerekek kitalálták, hogy a feleslegessé vált zoknijaikat odaadják barátaiknak, így jut annak is, aki elfelejtett otthonról hozni.
Összegzésképp pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy a barátok nagyon fontosak és tenni kell azért, hogy ez a csodás kapcsolat megmaradjon velük.
Jó érzés, ha vannak barátaid, de az is jó érzés, ha valakinek te lehetsz az!
Katica csoport
Társas kapcsolatok ápolása.
Nagyon örültek ennek a feladatnak a gyerekek. Mindenki lerajzolta a hatalmas szívbe saját magát és barátait. Elmondták, hogy ki a barátjuk és miért ő az. Sok értékes beszélgetésre került sor a délelőtt folyamán. Boldogan fényképeszkedtek az elkészült munkájuk alatt.
A novemberi Boldogságóra gyakorlati feladatát az online oktatás miatt internetes kapcsolaton keresztül valósítottuk meg.
Pláne a mostani helyzetben még inkább fontos, hogy legyen kapcsolatunk másokkal, családdal, barátokkal. Segíti a kihívásokkal és kudarcokkal való szembenézést; csökkenti a feszültséget, fájdalmat, szorongást; vagy éppen segíti céljaink megvalósítását. A gyerekek színes ábrákkal, rajzokkal mutatták be, milyenek is az ő társas kapcsolataik.
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
November: A társas kapcsolatok ápolása
A körülöttünk pusztító koronavírus-járvány idején, amikor maszkot kell viselnünk, be kell tartanunk a másfél méteres távolságot, elmaradnak közös iskolai, baráti és családi programjaink, óvatosságból inkább nem találkozunk szeretteinkkel, jóval nehezebb megvalósítani a társas kapcsolataink ápolását.
Novemberben a társas kapcsolatainkban rejlő boldogító erőre összpontosítottuk figyelmünket.
Egymás jobb megismerését, az eltérő és közös tulajdonságaink felfedezését segítette a „Közös bennünk” c. feladat. (ld. fotó)
A hónap boldogságóráin a legtöbbet a barátságról beszélgettünk: idézetek segítségével összegyűjtöttük, értelmeztük A BARÁT minden lényeges tulajdonságát. Így készült el közös tablónk (ld. fotó)
A foglalkozások, beszélgetések legfőbb tanulsága: a nehéz időkben még inkább fontos az összetartozás érzése, a tudat, hogy nem vagyunk egyedül. Bármit is hoz az élet, ne feledkezzünk meg családtagjainkról, barátainkról, csapat- és osztálytársainkról, még inkább igyekezzünk biztosítani őket arról, hogy mellettük állunk, számíthatnak ránk!
RM
Téma: Társas kapcsolatok ápolása
A boldogságóra menete:
Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek
Beszélgetés a barátságról- Kinek ki a barátja.
Mese:Bezzeg Andrea Tavaszi ébresztő
Közös alkotások létrehozása változatos technikákkal.
Az osztály egyik tanulója szívhez szóló vereset költöt az otthonról, a családról, mint a legfontosabb emberi kapocsról, ezt szeretnénk most megosztani.Éljen a szeretet!
Beszéltünk a társas kapcsolatok fontosságáról. A közös terepasztal készítés összehozta a társaságot, olyan gyerek is kereste a másik társaságát, akire eddig ez nem volt jellemző.
Egy kedves levelet szertnék ebben a hónapban megosztani veletek, amelyet a csoport tagja írt édesanyjának. Anyukája meghatottan olvasta lányai sorait.
Jobb veletek a világ!
Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégium
A november hónap a társas kapcsolatok fejlesztésével telt iskolánkban, amire – látva a körülöttünk lévő mindennapi kihívásokat – egyre nagyobb szükség van, és egyre inkább felértékelődnek a minőségi társas kapcsolatok, meglátásom szerint. A kutatásokból tudhatjuk, hogy a mentális egészség egyik alappillére a megfelelő, minőségi társas kapcsolatok megléte, és ezért tudatosan tenni kell a mindennapjainkban.
A november hónap folyamán a batsányis diákokkal nagy lelkesedéssel vettünk részt azokban a tevékenységekben, amelyek a baráti kapcsolataink erősítését célozták meg, és osztályfőnökként elmondhatom, hogy pár nap alatt is nagymértékű változást tapasztaltam a diákjaim hangulatában, tudatosságában, és napról napra láttam és látom azt, hogy mennyire másképpen – pozitívabban – fordulnak a társaik, szüleik felé. Bevezető feladatként három rövid kis filmet néztünk meg a csapatszellem fontosságáról, illetve arról az aranyhalról, amely fekete színű volt kezdetben, mert nem érezte jól magát az állatkereskedésben, majd miután hazavitték, és társat is kapott, valamint megfelelő környezetet biztosítottak neki, kivirult és aranyszínűre változtatta a színét. Ez a videó nagy hatással volt a diákokra, mert nagy figyelemmel, teljes csendben nézték és hallgatták a történetet.
Az első boldogságórán az egyik feladat az volt, hogy írjanak a diákok minden osztálytársuknak 1-1 pozitív gondolatot, olyan tulajdonságot, amiért szeretik és fontosnak tartják a kapcsolatukat. A rendelkezésre álló idő eltelte után nagy lelkesedéssel olvasták a kedves gondolatokat a gyerekek, és még azt is igyekeztek kideríteni, hogy ki, melyiket írhatta. Én az osztálynak írtam egy ilyen „levelet”, amiben összegyűjtöttem azt a sok jó tulajdonságot (karaktererősségeket), amelyekkel rendelkezünk. Egy másik osztályfőnöki órán barátság/szeretet karkötőket készítettünk a legjobb barátunknak, illetve lánytestvéreknek, anyukáknak. Ehhez színes fonalakat vettem a gyerekeknek, és én magam is kipróbáltam előzetesen, hogy hogyan is kell elkészíteni egy ilyet. Ez a tevékenység a két agyfélteke harmonizációjához is kiváló, hiszen az összes ujjunkat használtuk, és párban lehetett – segítséggel – elkészíteni ezeket. Mivel az én egyik karaktererősségem a kreativitás, és szeretem a kézműveskedést, ezért elhatároztam, hogy készítek valami személyes ajándékot az osztályomnak. Így esett a választásom egyedi könyvjelzők készítésére, amelyeket mandalapöttyözéssel díszítettem, illetve egy fontos idézetet is írtam útravalóul a társas kapcsolatok fontosságáról az osztályomnak. Emellett még kicsi laminált kártyákat is adtam diákjaimnak, amelyekkel egy-egy erős/pozitív tulajdonságukra hívtam fel a figyelmüket, így szerettem volna erősíteni az önbizalmukat, azt, hogy az erősségeikre fókuszáljanak a mindennapokban. A hónap zárásaként – mivel a kutatásokból tudjuk, hogy a hála kimutatása erősíti a szociális kapcsolatainkat – hálaüzeneteket fogalmaztunk meg a HÁLAÜVEGÜNKBE, és ezt a szülőknek is átküldtem, mert többnyire nekik szóltak a kedves sorok.