Projekt a ” Társa kapcsolatok” témához
Társas kapcsolatok ápolása
„Fészek”
1.”Dagasztás”-kilazítjuk a kezet,a kart.
2.A fecske meg a szalma szál című mese meghallgatása Pogány Judit előadásában.
3.Bagdi Bella:Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalára táncoltunk.(Dobbantottunk.)
4.Meleg fészek relaxáció a mesepárnával.
5. „Bújjunk össze a jó meleg fészekben!”
Az állatok hűséges társaink a mindennapokban. Gondozásuk, nevelésük felelősséggel jár, így személyiségformáló szerepe vitathatatlan. A csoport tablót készített, környezetünkben élő állatokról.
Az egyik kislány rajza köré gyűjtöttük, hogy mit jelentenek számunkra társas kapcsolataink.
A családi, baráti kapcsolatok ápolása nagyon fontos az életünkben. Megoszthatjuk velük örömünket, segítenek minket, ha bajban vagyunk. A téma ismertetése és a relaxációs gyakorlat után mindenki mesélt szüleiről, nagyszüleiről, testvéreiről, barátairól. Beszélgettünk érzelmekről, érzésekről velük kapcsolatban. Természetesen elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét, hallgattuk Bagdi Bella dalait és megoldottuk a munkafüzet feladatait is.
Az elmúlt időszakra rányomta bélyegét a bezártság. Azt tapasztaltam, hogy a családoktól is kicsit eltávolodtunk. Az utóbbi időben nem volt alkalmunk arra, hogy részt vegyünk közös programokon. A reggeli érkezéseket egy ideje ismét a testhőmérséklet mérés, maszk viselet ellenőrzése, gyors és rövid kommunikáció jellemzi. Nincs időnk és lehetőségünk hosszabb, tartalmasabb beszélgetést folytatnunk a szülőkkel. Két hetes témaprojektünk (Márton nap az óvodában) zárásaként összehívtam a családokat egy délutáni lámpás felvonulásra. Az óvodánk udvarán a félhomályban pislákoltak a gyerekek által elkészített lámpások, mely nagyon jó hangulatot teremtett. Az asztalokon zsíros kenyér, illatos lilahagyma és forró tea várt mindenkit. Óvodásaimmal előadtuk a tanult verseinket, dalainkat, majd közösen körjátékoztunk az apukákkal, anyukákkal és testvérekkel. Ezután fogtuk a lámpásainkat és egy esti sétát tettünk a városban.
Nagyon sokan eljöttek erre az összejövetelre. Úgy tapasztaltam, hogy a családoknak is szükségük van ilyen közösségépítő programokra. Öröm volt nézni, ahogy a szülők és a gyerekek együtt táncoltak, vigadtak. Boldogság volt a lelkemnek, hogy egy „egyszerű” program megszervezésével mosolyt csaltam az arcokra. Megérte.
(Elnézést a képek minőségéért, de napfény hiányában így sikerültek. 🙂 )
A csoportom a versike meghallgatása után egymásba kapaszkodva kis csoportonként fészket alakítottak ki . A fészekben hol az összebújást, hol az éhes fiókák csőrnyitogatását utánozták. Az összetartozást, az egymás segítését , a közösség erejét érezték a gyerekek . Később fészekfogót játszottunk ,ahol tapsra fészket kellett választaniuk a gyerekeknek . Mindig maradt egy fészek nélküli fióka. Elénekeltük az “Eresz alatt fecske fia” mozgásos éneket is . Rajzaikon a fészekben lévő madárfiókákat ábrázolták. Hangulatos foglalkozás volt .
Társas kapcsolataink bővítésére, bevontuk az iskolánk minden tanulóját egy jótékonysági akcióba.
A https://www.pontvelem.hu/segits-velem/karacsony felhívásakor arra gondoltunk, hogy Boldogág óra keretén belül a 3. osztályosok lehetnének a kapcsolattartók a gyűjtés során.
Beosztottuk, hogy melyik tanuló melyik osztályért lesz a felelős.
Annyira izgultak az elején, de mindennap már úgy jöttek iskolába, hogy előkészületek után mentek a megbízott osztályokba.
Örömmel számolgatták, kik hoztak már ajándék dobozt rászoruló gyerekek számára.
Annyira örültem neki, hogy ekkora örömmel és lelkesedéssel látták el a feladataikat, mely a következő hónap témájához is fog kapcsolódni.
Mert mosolyt csalni mások arcára egy ajándékkal, ami tőlük vagy az ő szervezésük által valósulhatott meg hatalmas dolog!