Jó hír gyűjtésére szolgáló ládika készítése. Egymástól hallott jó hírek lerajzolása.
Társas kapcsolatok ápolása
Kárpáti János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Ebben a hónapban a társas kapcsolatainkról beszélgettünk. A gyerekek színezés közben leírták a lufikba, kik a legfontosabbak számukra, megbeszéltük, miért is van szükségünk társas kapcsolatokra. Barátságszívek is készültek, melyre a jó barát tulajdonságai is felkerültek. Nagyon tetszett nekik az „Azt szeretem benned”játék, aminek a végén átadták egymásnak a barátságszíveket.
Az online oktatás korlátai miatt a gyerekek feldatlapokat kaptak a barátság és család témával kapcsolatosan, valamint a szülőkkel beszélgettek ezen közösségek / kapcsolatok fontosságáról.Családfát rajzoltak és a kapcsolatokon belül megjelenő versengés és együttműködés jelenségével kapcsolatosan oldottak meg feladatlapokat.
Készítettek szivecskéket is, melyeket elajándékozhatnak, akinek szeretnének adni.
Otthonra továbbá Bella gyerekdalaiból is kaptak néhány linket, melyeken keresztül meghallgathatták azokat a dalokat, amelyek a legközelebb állnak hozzájuk.
Boldogságóránkat a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, majd a „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal folytattuk. Megbeszéltük közösen, hogy miért jó, ha az embernek vannak barátai? Sok ötlet, gondolat érkezett a kérdésre,mint például: a barátok szeretik egymást, a barátok sokat tudnak együtt játszani, nevetni, segítenek egymásnak és ha van barátunk, akkor sosem unatkozunk.
A „Mindenkinek van barátja!” nevezetű játékkal folytattuk a Boldogságóránkat. Öröm volt nézni és hallgatni a gyerekeket, ahogy elmondták a másiknak, hogy mit szeretnek benne. Végezetül pedig a „Megismersz?” játék következett, ami sok mosolyt csalt az arcunkra, a gyerekek nagyon jól érezték magukat közben.
Az órát kötetlen beszélgetéssel kezdtük. Ki-ki elmondhatta mit jelentenek számára a társas kapcsolatok, miért fontosak, mit várnak el a másik embertől.Néhány barátságról szóló idézetet olvastunk fel és meg is vitattuk a mondandójukat. A téma ezután a barátság jegyében folytatódott. Hogyan választunk barátokat, kik lehet a legjobb barátunk?
A munkafüzetben található táblázatot is kitöltötték a gyerekek, amelyből kiderült, hogy mennyire ismerik egymást. Az óra befejező részében rajzos feladatban a barátsághoz fontos fogalmakat gyűjtöttek , verset írtak.
A novemberi hónap a kapcsolatok fogalmát öleli fel. A hatodikos csoportot találom a legalkalmasabbnak a Boldogságóra Program teljesítéséhez, ugyanis egy eleven, közreműködő, életvidám kis közösség, ugyan kevés taggal. Pontosan emiatt, családiasabb is az óra.
A feladatokat 2 órán keresztül végeztük. Az 1. órában közös alkotást kellett létrehozniuk nonfiguratív ábrázolásmóddal. Nem is maga az elkészült mű, hanem az alkotás folyamata volt számukra és számomra is fontos. Élvezték a krétában rejlő lehetőségeket, együttműködtek, ami a feladat lényegi eleme.
A 2. órában már nagyobb hangsúlyt kapott az „én” szerepe. Saját monogramot terveztek, amelyet végül a térbe is kiemeltünk. Hengereket hoztak létre, majd a folyamat végén közös kompozíciókkal, játékosan helyezték el gyakorlatilag saját magukat a térben. Érdekes volt megfigyelnem ki, hova helyezi saját magát, hogyan képesek az osztályközösségben létrejött kapcsolatokat szimbolikusan ábrázolni.
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
Változatlanul lelkesen veszünk részt a boldogságórákon. Én izgatottan készülök a megtartásukra, a gyerekek pedig minden héten számolják mikor érünk a megvalósításhoz. Elég gyakran mondják el önálló ötleteiket, melyeket igyekszek beépíteni egy-egy foglalkozásba. Ennek a hónapnak a témája mindig felszínen van, ugyanis a társas kapcsolatok minden ember életében központi helyet foglal el. A mostani helyzetünkben nagyon örülünk már annak is, hogy együtt lehetünk, így naponta beszélgetünk a kapcsolataink fontosságáról. Arról, miért kell megbecsülnünk az igaz barátainkat, szüleinket, a körülöttünk élő felnőtteket. A boldogságórákon elhangzott mesék, történetek, a közösen zajló éneklések, megbeszélések, didaktikus játékok mindegyike nagymértékben fejleszti a tanulóim empátiáját, kommunikációs készségét, logikus ás problémamegoldó gondolkodását.
Rétsági Általános Iskola Madách Imre Tagintézménye
Játékainkkal, dalainkkal, rajzainkkal, meséinkkel mind-mind a KAPCSOLATAINKAT helyeztük fókuszba ebben a hónapban.
Legközelebbi, szeretett családunktól indultunk, sorra vettük egyre szélesedő családi és baráti, iskolai, majd ismeretségi kapcsolatainkat. Nagyon tetszett a koncentrikus kör, amivel ábrázolhattuk is viszonyainkat.
Legmeghatóbb élményünk az volt, hogy (sajnos) egy iskolatársunktól búcsúznunk kellett, mert elköltöznek. Csodás kis SZÍV-ÜZENETEK készültek Áronnak. Bizony, sírdogálás is volt:( 🙁
De hát a barátság jóban-rosszban, örömben-bánatban erősödik, szilárdul. Ezt most mi is átéltük.
Tanuljuk és gyakoroljuk, hogy hogyan kell figyelnünk és vigyáznunk egymásra, hogyan kell összefognunk, hogyan kell tisztelnünk és segítenünk egymást, örömet szerezni, mosolyt csalni a másik arcára – de azt is, hogy mit kell/lehet „elengedni”.
Ha megnövünk, tudom, akkor is hasznát vesszük a Boldogságóráknak:):):)
Elérkeztünk a harmadik boldogságóra foglalkozásunkhoz, melyben a társas kapcsolatok témáját igyekeztünk feldolgozni, értelmezni. A gyerekek életkori és egyéni sajátosságaihoz igazodva igyekeztem megtervezni ennek a témának a feldolgozását. Sokat beszélgettünk a barátság fogalmáról. Beszélgetésünk során szó esett a helyes és helytelen magatartási normákról is. Pl. : Ha megígérünk valamit az úgy szép ha be is tartjuk. Nem mondunk olyan dolgokat társainknak, melyeket később megbánhatunk. A barátság szív elkészítése során is sokat beszélgettünk erről a témáról. A szivecskék elkészítése során azt tapasztaltam, hogy a csoportunk összetartó ereje nagyon erős, hisz szinte minden gyermek több barátot is meg tudott nevezni magának. Lehetőségük volt a gyerekeknek hogyan, milyen technikával rajzolják meg gondolataikat. Volt aki a gyerekeket, volt aki csak a jelét, és olyan is volt aki saját magát is rárajzolta a szivecskére. Majd ráírtuk ki mit érez, gondol barátukról. Az elkészűlt képeket a csoport szoba öltözőjében helyeztük el, hogy a szülők is láthassák gyermekük munkáját, gondolatait. Sor került Péter Tímea: Fülöpke az óvodában című mese meghallgatására is. Az egész hetet felőlelő téma lezárásként, megismertettem a gyerekekkel a „Megismersz?” játékot, mely olyan nagy sikert aratott, hogy azóta is gyakran kérik a gyerekek, hogy játszuk.
Általuk készített ládikóban összegyűjtöttük a jó híreket, amik az elmúlt időszakban érték a gyerekeket.Lerajzoltak néhányat:
„Jövőre Párizsba utazunk; Karácsonyra kosárlabdát kapok palánkkal együtt. „