A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.

A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.

A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.

A gyerekekkel a héten a testünk téma körrel ismerkedtünk. Megtanultuk főbb testrészeinket, belsőszerveink funkcióit és gyakoroltuk a jobb és bal kezeink felismerését.

Ezek után játszottunk több csapat építő játékot, amit a társainkkal, barátainkkal, nagy odafigyelés és összedolgozva kellett véghez vinni pl. : ember körbe rajzolása , színezése közösen, vagy az emberi alak kirakása fakockából.

Ezután elkészítette mindenki a legjobb barátját, ahol a testnek a részeit külön – külön színezték ki, közben tovább gyakoroltuk melyik testrészünkből mennyi van, mi a funkciója. Majd felöltöztették őket mindenki, amilyen ruhába szerette volna látni a figuráját.

Ezután meghallgattuk egyik nap Bagdi Bella dalát, táncoltunk rá, végén pedig megölelgettük egymást és a barátainkat.

Beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról, miért fontos hogy ott legyünk egymásnak. A gyerekek nagyon jól szerepeltek és nagyon okos gondolataik voltak a témával kapcsolatosan.

A színezőről is beszélgettünk és a végén kiszínezte mindenki, ami számára fontos a barátságban.

A gyerekekkel elkészítettük a barátság láncunkat, amelyet egy szív formára ragasztottunk. A szíven az óvónénit középre helyezték, mert én mindenkit egyformán szeretek és mindenkinek a barátja vagyok.

A hét végéhez közeledve pedig elkészítettük a barátság karkötőnket, ezt várták a legjobban a gyerekek, mivel haza is vihették azt. A csomózás technikáját gyakoroltuk általa.

A hetet sikeresen zártuk, mindenki nagyon segítőkész, empatikus , kedves, együtt érző volt a másikkal.

1. Interaktív relaxáció- labda görgetés a társ hátán relaxációs zenére.
2. Bizalomjáték- a gyerekek törökülésben ülnek egymással szemben. Felváltva fekszenek le a földre úgy, hogy egymást tarják. Jó lehetőség a párkapcsolatok építésére.
3. Hogy érzed magad?-érzések kifejezése pár gondolatban.
4. Közös feladat, csoportonként. Játékeszközök segítségével közös alkotás készítése.
5. Színező- barátok jellemzője
6. Barátság pókháló készítése, fonallal.
7. Postás játék-Mindenki készített három képeslapot, szívecskéket rajzoltak rá. Annak postázta, aki a legjobb barátja.
8. Zenehallgatás-” Ha boldog vagy”

A társas kapcsolatok ápolását a Márton-napi készültek közben igyekeztük hangsúlyozni, hiszen ezen a héten kiemelten sok közös programra és játékra volt lehetőség. A Boldogság óra eszközéül több alkalommal a vegyes technikával elkészített lámpásokat is használtuk. Többször meghittséget varázsoltunk vele a csoportban egy mélyebb, tartalmasabb beszélgetéshez, amikor egymásról mondtak pozitív belső tulajdonságokat a gyerekek. Ehhez kapcsoltuk A házőrző liba történetét, melyben a liba azért szeretett volna házőrző lenni, mert a tanyán élő állatok nem tudtak jót mondani róla és ő szerette volna bebizonyítani, hogy vannak jó tulajdonságai, s kiderült, hogy ő valóban nagyon jó lelkű és segítőkész. Egy igazán tartalmas hét van mögöttünk, amely sok élménnyel gazdagított minket és ezért nagyon hálásak vagyunk.

Ebben a hónapban a társas kapcsoltok témát dolgoztuk ki mind az öt csoportban. A csoportokban a baráti kapcsolatokat beszéltük át a gyerekekkel, kinek ki a barátja, ki miért szereti a barátját stb. A foglalkozásokat úgy építettük fel, hogy minden csoportban megtanítottuk a gyerekeknek a hónap dalát Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek. Nagy kedvenc volt a gyerekek körében, többször napokon keresztül kellett meghallgatni a dalt, a gyerekek körben álltak majd különböző mozdulatsorokkal kísérték a zenét. A hónap meséjét a „Tavaszi ébresztőt” meghallgatták a gyerekek, a mese után feltettük a meséhez tartozó kérdéseket. A pillangó csoportban barátság – láncot készítettek a gyerekek. A katica csoportban barátság virágokat készítettek a gyerekek, az óvó néni segített a gyerekek nevét megírni a virágszirmokba. A mókus csoportban is barátság-láncot készítettek. A maci illetve a süni csoportban születésnap megünneplését arra használták, hogy a barátságokat is megünnepelték.