Miután megbeszéltük, hogy milyennek tartjuk az osztályközösségünket és mi az az összetartás, utána elkészültek a csodás munkák. Szemléltetve, hogy minden egyszerűbb, ha összetartunk és segítjük egymást.

A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.