A társas kapcsolatok fejlődtek. A gyerekek segítették egymást.
Társas kapcsolatok ápolása
A társas kapcsolatok fejlődtek. A gyerekek segítették egymást.
A társas kapcsolatok fejlődtek. A gyerekek segítették egymást.
Összetartó csapat vagyunk. Hiányoznak a beteg társaink, várjuk a gyógyulásukat.
November 15. 3. o.
Társas kapcsolatok
Az órát közös énekléssel kezdtük, majd jött a relaxáció.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni a Pöttömke piros vitorlása c.mese szereplőivel. Nagyon aktívan dolgoztak, sikerült őket már az óra elején motiválni, így sokan jutottak szóhoz az órán. Mivel tetszett a diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat. Az egész órán remekül együttműködtek, senki sem volt kiközösítve, közösen segítették egymást. Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen a diákjaim megértették a történet tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket. Az órámnak pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére. A legjobb élményem az volt, hogy boldognak és aktívnak láttam őket a feladatok oldása közben és remekül dolgoztak. A fagyott babzsák és a százlábú feladatot oldottuk meg. Meditációval zártuk az órát.
1. Relaxációs gyakorlat: „A két karom kitárom, mint egy virág kinyílok” gyakorlat
2. Téma bevezetése: Miért fontosak a társas kapcsolatok? Beszélgetés a témában.
3. Ötletbörze. Milyen tulajdonságok fontosak egy barátságban? Milyen a jó barát?
4. Téma feldolgozása: „Az igaz barátság gyakorlat”
5. Játékos gyakorlat: „Udvarias vagyok”
6. Levezetés: Meditáció a társas kapcsolatok megélésére.
7. Közös éneklés és játék: Bagdi Bella:Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek
Az etika órán az útmutatónak megfelelően dolgoztuk fel ezt a témát. A csoportban 15 fő hatodik osztályos tanuló volt jelen. Először a hűséges sólyom történetét dolgoztuk fel, beszéltük meg. Nyitott befejezést alkalmaztunk, vagyis a végkifejlet előtt megálltam az olvasással és a tanulóknak kellett a történetet befejezni. Mindenki tökéletesen ráérzett a befejezésre. Ezt követően végigolvastuk, majd két csoportban dramatizáltuk a mesét, sok nevetés közepette. A mese feldolgozása során a tantárgyköziségre is hangsúlyt feltettünk (irodalom-mesés elemek, meseszámok, szereplők-jelképek). A dramatizálást követően a barátságról írtunk történeteket, mely illeszkedett a múlt heti honismeret óra témájához: az én történetem, a családom meséje.
Miután megbeszéltük, hogy milyennek tartjuk az osztályközösségünket és mi az az összetartás, utána elkészültek a csodás munkák. Szemléltetve, hogy minden egyszerűbb, ha összetartunk és segítjük egymást.
Negyedikeseimmel arról beszéltünk, hogy miért fontos az, hogy ápoljuk a társas kapcsolatainkat, különösen manapság. Beszélgettünk a karantén időszakok alatt megtapasztalt magányról, nehézségekről. Feladatként lerajzolták, hogy mi a közös bennük és a legjobb barátjukban.
A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.