Mivel elsősorban kiscsoportos gyermekekkel próbáltuk megközelíteni a témát, az életkori sajátosságaik figyelembe vételével igyekeztük motiválni őket. Ami nekik fontos a társas kapcsolataikban.
A héten előre kivágott papírmadarakat ragasztottunk. Elmeséltem az aktuális mesét, meghallgattuk a hónap dalát. Beszélgetünk a mese „mondanivalójáról”. Arról , hogy csoportunkban vannak-e már barátok, és szerintük mit is jelent barátnak lenni. A következőket mondták-kedves vagy- oda adod a játékot- szeretek veled játszani- mellém ülsz- kedves vagy, vigyázol rám stb.

A boldogságórás hetünkre még a hetet megelőzően kértem a szülőktől a gyerekeknek kispárnákat/kistakarókat, mert szerettem volna egész héten használni a foglalkozásokon. A havi téma feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük. Utána mindenki magához vette a kispárnáját vagy takaróját amit hozott és beszélgetni kezdtünk a kapcsolatokról. Megbeszéltük, hogy az első és legfontosabb kapcsolat az életben a családi kötelék, és tisztáztuk kik tartoznak a családba. Megkérdeztem tőlük, hogy ha segítségre van szükséged ki az első, akitől segítséget kérsz. A legtöbben az édesanyjukat említették. Beszélgettünk a barátokról, hogy ha együtt vannak a barátaikkal az milyen érzést okoz nekik, hogy érzik magukat egymás társaságában. Ezután feldolgoztuk a havi mesét, a Tavaszi ébresztőt, közben mindenki magához ölelhette megint az otthonról hozott párnáját/takaróját, a mese végén pedig megkértem tőlük, idézzenek fel egy olyan esetet, mikor egyedül nem boldogultak és segítségre szorultak. Annyira jó kis történeteket mondtak, öröm volt őket hallgatni! Természetesen nem hiányzott a kismackónk sem, aki minden boldogságórán velünk van, vele együtt mondtuk el még mese előtt a mesére hívó versikét. Megnéztük közösen A fecske meg a szalmaszál mesét, utána megbeszéltük a mesében látottakat. Mindenki készített a családjáról egy szép rajzot, előtte pedig eltáncoltuk a havi feladatnak választott Hídló végén táncot és a Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalt is! Jó érzés volt látni, hogy együtt mozdulunk, közösen táncolunk, kapcsolódunk, érezzük a másikat, figyelünk a másikra, nem csak a gyerekek közösen együtt de velem együtt is. A meleg fészek relaxációt 2x is megcsináltuk, annyira élvezték a gyerekek és láttam, hogy egészen belefeledkeznek a pillanatba. Befejezésül a zárókört választottam, és nagyon örültem neki, hogy meséltek, felidéztek közös társas pillanatokat. Alig várjuk a következő boldogságórát! 

A társas kapcsolatok hónapját, nagyon szeretem a gyerekeknek megtartani, ugyanis körülbelül ilyenkorra alakulnak ki a barátságok a csoportban. Ebben a hónapban érdemes elkészíteni velük a szociometriát.
Ráhangolódás képen közösen, körbe indiánszökdeltünk. A gyakorlat után, körben állva meghallgattuk és mozogtunk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg dalára.
A témát a Kis barátom, hogy vagy játékkal vezettem be. Körben ültünk és a gyerek a tőle jobbra ülő társának feltette a kérdést.
Ez után levetítettem A fecske és a szalmaszál című mesét. Megbeszéltük a mese cselekményét, szereplőit, tanulságát és rávezettük egymást arra, hogy egyedül sokkal nehezebb a dolgokat megcsinálni. Sokkal könnyebb együtt végrehajtani bármit.
Készítettem be papírtányérokat, ragasztókat, gallyakat és megkértem őket, hogy 4-es csoportokban készítsenek egy-egy fészket. Gyakorolniuk kellett ebben a feladatban az együtt tevékenykedést. Nagyon tetszett nekik is a feladat és nagyon szép alkotásokat készítettek.
A foglalkozás lezárása képen ráragasztottuk a társas kapcsolatok szimbólumát a boldogságvárunk harmadik lépcsőfokára, majd újra meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg dalát.
Azt gondolom, hogy a gyerekek megint nagyon jól érezték magukat, örültek a barátjuknak és a nap folyamán is ezt beszélték és együtt játszottak nagy boldogságban.