3.osztály
A százlábú.

Társas kapcsolatok
A novemberi boldogságórát egy játékkal kezdtük. Minden tanuló egy tolltartót helyezett a fejére, így sétáltak a tanteremben. A leesett tolltartó másik gyermek általi visszahelyezésével gyakorolták az egymásra figyelést, segítségadást, valamint a megköszönést. Játék közben mindannyian jól szórakoztak. Ezután meghallgattuk a hónap dalát, majd megnéztük az összetartozásról szóló rövidfilmet. Megbeszéltük, hogy a mi osztályközösségünkben mi minden jelentheti az összetartozást. A gyerekek testi adottságait figyelembe véve megalkottuk a „százlábút”. Ebben a feladatban is figyelniük kellett egymásra, amit sikerült megvalósítaniuk. Az óra második felében megnéztük az állatokról szóló természetfilmeket. A gyerekek megfogalmazták, hogy a túlélés vagy a sikeres célba érés érdekében nem csak az állatoknak fontos, hogy együtt maradjanak, hanem nekünk, embereknek is ezt kell tennünk, hiszen együtt könnyebben átvészeljük a nehézségeket. Ezután hozzáláttunk a papírmadarak elkészítéséhez. A munkát örömmel végezték a tanulók. Ha az időjárás engedi, a madarak röptetését az udvaron fogjuk kipróbálni. Az óra nagyon jó hangulatban telt.

Az ehavi téma feldolgozásánál a foglalkozást rövid mindfulness és relaxációs gyakorlatokkal vezettük be.
Beszélgetőkörben átvettük, hogy mi mit gondol a barátságról, társas kapcsolatokról. Miért fontos, hogy ápoljuk a kapcsolatainkat, milyen egy igaz barát, hogyan válhatunk jó baráttá és hogyan tehetjük jobbá a kapcsolatainkat. A gyerekek egyre inkább megnyíltak beszélgetés közben, amit örömmel tapasztaltam.
Megnéztük az állatos természetfilmeket. Játszottunk fagyott babzsák játékot, de mi plüssöket helyeztünk a fejünkre. 🙂 Többször játszottunk a hónap folyamán párokban és csoportokban, ahol a gyerekek csak egymást segítve, támogatva érhettek el jó eredményt. Készítettünk barátság karkötőt. Izgalmas hónapunk volt! 🙂

Együtt megnéztük a természetfilmeket, amelyek csoportban mozgó állatokat mutattak be…..halak, seregélyek, ludak. Lenyűgöző volt! A gyerekek ámultak. 🙂 Utána játszottunk „Fagyott babzsák” játékot, készítettünk barátság hajókat, papírból repülő madarakat, majd lementünk az udvarra, és röptettük is őket. Igazi élmény volt!

Beszélgettünk arról,hogy egyedül sokkal nehezebb bizonyos dolgokat megcsinálni: tanulni, játszani.
Egy kellemes órát töltöttünk el játékkal, filmek megtekintésével, azok megbeszélésével. Megnéztük a halakról, darvakról és a ludakról egy-egy kisfilmet. Közösen kiválasztottuk a hónap feladatát és origami technikával madarakat hajtogattunk. Segítettük egymást, ha valakinek nehézsége támadt.

Ez a hónap igazán tartalmasra és szépre sikerült, sok közös élményben volt részünk és igyekeztük úgy alakítani a programjainkat, hogy minél több társas együttlétre, közös játékra, foglalkozásra kerüljön sor ebben a hónapban. A kis manócskáim még csak első osztályosak. Sokan ismerték egymást az oviból, de vannak olyanok is köztük, akiknek év elején nem volt ismerőse az osztályban. Novemberben az egymással való közös és szép élmények gyűjtésére fektettük a hangsúlyt.
Bevezetésképpen megnéztük az ajánlott videót az összetartozásról (Bunny girl) és eldöntöttük, hogy mi is készítünk egy közös csoportképet, igaz más megközelítésben, kicsit már a télre hangolódva. Mondanom sem kell, hogy tetszett a gyerekeknek a fényképekből kivágott arcuk. Az alkotás vidáman folyt, a gyerekek szünetekben is sokszor odamennek és megcsodálják egymást és magukat.
Gyakoroltuk az egymásra odafigyelést is. Láncot alkotva mozdulatsort kellett utánozni. Természetesen a végére, már teljesen mást mutattak a gyerekek, melyen ismét sokat nevettünk.
A lányok és fiúk külön-külön megpróbálhatták a százlábú játékot sok kacagás közepette.
A hónap közepén a következő közös programunk a Bodorka Népmesepont által tartott foglalkozás volt. Itt a gyerekek mesét hallgathattak, majd egy libás tányért készíthettek maguknak Márton nap alkalmából. Mivel ezen a foglalkozáson csak fél csoport (15 gyermek) tudott részt venni, az iskolában maradt gyermekek részére Kártyavár játékkuckó foglalkozást tartottam. Ennek a lényege az volt, hogy a gyerekek megismerkedhessenek a társasjátékozás alapvető szabályaival, saját szabályokat is kialakítottunk, amelyről fogadalmat is tettünk és ezt ujjlenyomatunkkal pecsételtük meg. Ezután forgószínpad-szerűen régi és új társasjátékokat próbálhattak ki a gyerekek. A következő délután ugyanez volt a program, de akkor cseréltek a gyerekek, így mindenki részt tudott venni mindkét foglalkozáson.
A közös élmények, az együtt nevetés meghozta gyümölcsét. Tartalmasabbak a beszélgetéseink és nyitottabbak lettek egymás felé a gyerekek.

Társas kapcsolatainkat nagyban befolyásolja, mennyire vagyunk képesek kötődni és bízni a másikban.
Ezt jelképezi a Százlábú feladat, melyet nagyon élveztek a gyerekek.