A 3. osztályban
A téma bevezetését zenehallgatással indítottam, majd a társas kapcsolatok felvezetésére érzékenyító kisfilmeket vetítettem a gyerekeknek az elfogadásról, a bizalomról, a közösség erejéről, a baráti kapcsolatokról, a szeretetről. Az elemző beszélgetésben aktívak voltak a tanulók. Megosztották egymással gondolataikat.
A „barátság hét” 2. rajzóráján megerősítő tevékenységként libás lámpást rajzoltak az elsősöknek.
Az 1. osztályban
A kicsik kiválasztották a számukra legkedvesebb rajzot, színezték és kiegészítették saját ötleteikkel. Meghajtogatták a lámpaformát, megragasztották és örömmel vitték a kész alkotásokat a nagyobb társaiknak. A zsibongóban készült képek is tükrözik a támogató, motiváló légkört.
Zárásként a két korcsoport együtt hallgatott meditációs zenét.
Az egyik fő célom az volt, hogy a két osztály tagjai ismerjék meg jobban egymást. Alakuljanak új barátságok, erősödjenek a régi kapcsolatok.

Az órát már nagyon várták a gyerekek, egyre többször állítottak meg a folyósón – Mikor jössz boldogságórát tartani? …
A ráhangolódás már a relaxáció eddig tanult – most egyben alkalmazott módszerével kezdődött – ráadásként csukott szemmel. Tapasztalat, hogy a bizalmat azért még egy kicsit gyakorolni szükséges…
Ezt követően beszélgettünk arról, hogy ki milyen hangulatú környezetben él, milyenek a szomszédok – jó és rossz tapasztalatok egyaránt voltak. Ezután felolvastam a Milyenek nálatok az emberek? című történetet. Az óra végén mindenkinek kiosztottam – kértem, hogy vigyék haza, a karácsonyi kis motívumokat kiszínezve még a szüleiket is megajándékozhatják vele.
A következő feladat ráhangolása már nagy izgalmat váltott ki – mindenki felírta a nevét egy papírlapra, összegyűjtve egy sapkában kihúztak egy nevet. Kiosztottam a kivágott papírszívet, melyben több kisebb szív is volt. Arra kértem őket, hogy a kihúzott nevű gyermekről írjanak pozitív tulajdonságokat a szívekbe, annyit, amennyi eszükbe jut. Nem az a lényeg, hogy mindegyik szívbe írjanak, hanem az, hogy tényleg jellemző legyen rá. Elmélyült munkát követően kértem, hogy színezzék, díszítsék ki – közben a hónap dalát többször meghallgatták. Miután mindenki elkészült jött az átadás. Az osztály előtt állt mindkét gyermek, hangosan felolvasva a tulajdonságokat – átadva, átvéve. Nagyon hangulatosra sikerült. A végén kértem őket, hogy a kis titkos kincses ládájukba helyezzék el – később, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, vegyék elő és olvassák el – mint egy kis erőforrást.
Az óra végén meghallgattuk közösen a hónap dalát – ami most már többedszerre ismerős volt számukra.

Miután elköszöntünk egymástól az egyik kislányhoz odamentem, mert nagyon szomorú volt és sírdogált. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt – mondta, hogy kidobja a szívet, mert azt írták rá neki egyik tulajdonságként, hogy „fura” – a tanító nénivel közösen beszélgettünk vele arról, hogy a kisfiú nem tudta megfogalmazni azt, hogy ő más mint a többi, azt hogy ő különleges. Erre a kis szemeit tágra nyitotta és elkezdett gondolkodni azon, hogy ez mit is jelenthet. Végül elfogadta, hogy ő tényleg egy kicsit más, mint a többi lány.

Az órát már nagyon várták a gyerekek, egyre többször állítottak meg a folyósón – Mikor jössz boldogságórát tartani? …
A ráhangolódás már a relaxáció eddig tanult – most egyben alkalmazott módszerével kezdődött – ráadásként csukott szemmel. Tapasztalat, hogy a bizalmat azért még egy kicsit gyakorolni szükséges…
Ezt követően beszélgettünk arról, hogy ki milyen hangulatú környezetben él, milyenek a szomszédok – jó és rossz tapasztalatok egyaránt voltak. Ezután felolvastam a Milyenek nálatok az emberek? című történetet. Az óra végén mindenkinek kiosztottam – kértem, hogy vigyék haza, a karácsonyi kis motívumokat kiszínezve még a szüleiket is megajándékozhatják vele.
A következő feladat ráhangolása már nagy izgalmat váltott ki – mindenki felírta a nevét egy papírlapra, összegyűjtve egy sapkában kihúztak egy nevet. Kiosztottam a kivágott papírszívet, melyben több kisebb szív is volt. Arra kértem őket, hogy a kihúzott nevű gyermekről írjanak pozitív tulajdonságokat a szívekbe, annyit, amennyi eszükbe jut. Nem az a lényeg, hogy mindegyik szívbe írjanak, hanem az, hogy tényleg jellemző legyen rá. Elmélyült munkát követően kértem, hogy színezzék, díszítsék ki – közben a hónap dalát többször meghallgatták. Miután mindenki elkészült jött az átadás. Az osztály előtt állt mindkét gyermek, hangosan felolvasva a tulajdonságokat – átadva, átvéve. Nagyon hangulatosra sikerült. A végén kértem őket, hogy a kis titkos kincses ládájukba helyezzék el – később, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, vegyék elő és olvassák el – mint egy kis erőforrást.
Az óra végén meghallgattuk közösen a hónap dalát – ami most már többedszerre ismerős volt számukra.

Az idén a társas kapcsolatok közül a barátságot emeltük ki nagyobb hangsúllyal.
Beszélgetéseink során felmerültek a következő kérdések: Hogyan ápoljuk a barátságot?
Miért lehet a boldogság forrása a barátság? Nehéz időszakban hogyan segíthet a barátunk? Hogyan fejezhetjük ki szeretetünket? Melyek a jó barátság jellemzői?
Találtam egy ideillő verset Aranyosi Ervintől A barátság címmel. Megbeszéltük a vers sorai mit mondanak számunkra. Tanulóim összehasonlíthatták, hogy az ő barátságaikban mennyire igazak a vers sorai. Ebben a hónapban együtt tanultuk ezt a verset.

„Összetartozunk”
Megnéztük a hónap feladatai között ajánlott kisfilmet: Bunny New Girl.
Beszélgettünk az összetartozás fontosságáról, az elfogadásról. És mivel egy kis mókáért nem kell a szomszédba mennünk, mi is megkerestük, hogy mit vállalnánk be. Először egyforma manósapkákat húztunk a fejünkre, úgy fényképeztük le magunkat. Majd, mint a kisfilmben, mi is bekentük a szánkat, (de a „könnyebb eltávolítás” kedvéért 😊) csokoládéval.

„Százlábú”
Eljátszottuk a „Százlábú” játékot is. Természetesen újabb nagy nevetések közepette. Elkészült a kép! Ezt is bevállaltuk!

„Együtt könnyebb!”
Megnéztük a gyerekekkel az ajánlott gyönyörű természetfilmeket, amely lenyűgözte őket. Evvel kapcsolatban is beszélgettünk az összetartozás, az együttműködés, a csapatszellem fontosságáról.
Madarakat hajtogattunk. Ráírtuk azokat a szavakat, amelyek a jó barátság, közösség kulcsszavai: bizalom, féltés, elfogadás, szeretet, titoktartás, őszinteség, kitartás, kedvesség, jószívűség, önzetlenség… Így röptettük a madarainkat.

„Barátság-karkötő”
Fonalból „Barátság-karkötőt” készítettünk egymásnak.

„Barátság-sziget”
Egy hétig digitális oktatáson voltunk. Ezalatt kértem a fiúkat, tervezzenek egy Barátság- járművet, amivel eljuthatunk Barátság-szigetre. A lányokat pedig arra, hogy készítsenek Barátság-szívet vagy Barátság-medált a barátnőjüknek. Mikor visszamehettünk az iskolába, a lányok félbevágták, vagy elnegyedelték a szíveket, és átadták egymásnak barátságuk jelképeként. A fiúk pedig bemutatták, milyen járműveket alkottak.

„A hónap meséje”
Osztályomnak a Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák című mesét választottam erre a hónapra a témához kapcsolódóan. A mese segíthet abban, hogy mindenkiben igyekezzünk felfedezni, hogy mi rejtőzik a tüskék alatt.