Konyári Óvoda és Bölcsőde
Napocska csoport
A téma bevezetéseként beszélgettünk arról miért jó ha vannak barátaink!? Minden gyermek egyetértett abban a vidám napjainkhoz hozzájárulnak társaink.Meghallgattuk „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” című dalt. Melyet néhányszori meghallgatás után már hangosan énekelték a gyerekek és vidám táncmozdulatokkal követték a dal ritmusát. A barátságkör elkészítésében minden gyermek részt vett. Szebbnél szebb papírfigurák készültek. Aztán a gyerekek kézen fogással elkészítették az élő barátságkört is.
Társas kapcsolatok ápolása
Témánk a barátság fontossága, igaz barátok. A jó barát tulajdonságai, mi rejlik a mosoly mögött.
Szükségünk van –e másokra és másoknak szükségük van –e ránk? Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki…” írta Kölcsey Ferenc, vagyis az ember alapvetően társas lény. Már születésünk után egy családba kerülünk, akik életben maradásunkat biztosítják. A további fejlődésünkhöz kisebb-nagyobb közösségekre is szükségünk van. Ez a fejlődés a szocializáció során valósul meg, elsajátítjuk az együttélés értékeit, normáit, szabályait és a viselkedési módokat. Későbbiekben is tapasztaljuk, hogy „Egyedül gyorsan lehet haladni, együtt messzire lehet jutni.” A csoportnak van egy mozgató ereje, hiszen mindenki a saját hozzáadott értékét beleteszi a közösbe, így egy eredményes folyamatot hozhat létre. A foglalkozáson fogalmakat kaptak a tanulók, amelyekből tetszőlegesen lehetett választani, majd el kellett magyarázni a jelentésüket: kötődés, bizalom, összetartás, odafigyelés, tapintat, támogatás, de negatív kifejezések is jelen voltak: magány, konfliktus stb. Egy képre is felragasztottuk a fogalmakat. A barátságról beszélgettünk: A táblára kivetítettem különböző értékeket, amelyekből számukra a legfontosabbakat kellett kiválasztani. Majd a következő lépés az volt, hogy irányított utasítást kaptak egy feladatlapon. Választ kellett adni: Három tulajdonság, amit szeretek a barátomban/Két közös dolog bennünk/Egy ok, amiért nem nélkülözöm az életemből. Egy legendás barátság néhány humoros epizódját meséltem el a gyerekeknek: Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső írók vicces eseteit amelyekben egymást nem kímélve ugratták egymást. A best friends forever-t ma méltán használhatnák kapcsolatukra, pedig vicceik nem voltak kíméletesek, mégis nagyra becsülték a másik személyét. A jókedv ragadós: A vicces emberekkel közelebbi viszonyban lévők nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is kiegyensúlyozottabbak. Sonja Lyubomirsky írja Boldogságmítoszok című könyvében, hogy a társas kapcsolatok a stressztől is védenek minket: Gondoljuk arra, ha kórházi vizsgálatra megyünk, viszünk magunkkal egy „gardedámot”, aki lelkileg is támogat minket. Az idős emberek gyakran lelnek „barátra” egy háziállat ragaszkodását, szeretetét élvezve. A mai kor problémáját a közösségi médiumok használatát is említettük: Azért jó, mert azonnali elérhetőséget biztosít, viszont emiatt lehet rossz is. Ráadásul a közösség tagjainak elvonja a figyelmét a valós történésekről és kevesebbet beszélgetnek egymással, ezáltal valójában távolabb kerülnek egymástól az emberek. Azt a kérdést tettem fel, vajon jó lenne, ha mennél több barátot tudnánk szerezni? A gyerekek azt mondták igen. A haverság, ismeretség azonban nem jelenti a bizalmas viszonyt. A kapcsolat és az eltöltött idő minősége jobban számít, mint a „barátok” száma. Egy tanuló azt mondta, igen ám, de több olyan emberrel találkozik, aki teljesen más mint ő, ezért távolinak érzi, ezért a következő kérdéseket tettem fel: Egyformák vagyunk? Jó lenne ha mindenki ugyanolyan lenne a világon? Lehet, hogy egy új helyzetben új oldalát ismerem meg a másiknak? Egy teljesen más ember is tud hozzám kapcsolódni? Egy tőlem távol álló is tud rajtam segíteni? Példának egy munkatársamat hoztam, aki elmondta, hogy ő nem olyan mint én, mégis valamiért tud hozzám kapcsolódni. Itt a lényeg: Lehet, különfélék vagyunk, így a jó, hiszen különféle értékeket tudunk a közösbe majd beleadni, viszont találjunk egymáshoz pontokat, ahol tudunk kapcsolódni! Oly gyakran pont az ellenkezője történik a közösségekben: A csoport inkább árt, mint használ az egyénnek, legalábbis ezt érzi. A gyerekek képeket kaptak, amelyek főként iskolai konfliktusokat ábrázoltak. A következő kérdéseket tettem fel a képeket nézve: Te hogy éreznéd magad, ha nem lehetsz a közösség része? Örömöt okozna –e, ha látod, hogy valaki szenved? El tudnád tűrni, hogy valakik máson átgázoljanak? Szerinted mit lehet tenni, ha környezeteben ilyet tapasztalsz? A gyerekek figyelmét az iskolai szekálásra ily módon próbáltam felhívni. A bullying, mobbing csak úgy valósulhat meg, ha az agresszor tettei felett szemet huny a közösség, tetteit legitimálja, hogy kisebbíti a cselekedet súlyát (csak játszottak/ megérdemli, mert… stb) Soha ne tűrjük el, hogy mást szekáljanak, bántsanak, mindig keressük a felnőtteket és tárjuk fel őszintén az általunk tapasztaltakat. Végül így jutunk el a társas viszonyok kulcskifejezéséhez a tisztelet szóhoz: Esendő emberek vagyunk, lehetünk gyengék, tévedhetünk, követhetünk el hibákat. De egymás emberi méltóságát nem vehetjük semmibe! Illyés Gyula gondolataival zártam az órát:
Törvényt, de elevent tehát
hogy ne csapódjunk folyton össze,
hogy részlet-igazát
ki-ki illessze a közösbe,
úgy mégis: emberek maradjunk,
ne vályog-vályú sarává meredjünk;
helytálljunk, mégis szabadon szaladjunk.”
Tisztáztuk a kapcsolatteremtés 3 fázisát (ismerkedés, kapcsolatépítés, fenntartás), majd mindenki húzott egy „Boldogító erősségek” kártyát, és elmondta, hogy szerinte az adott erősség jellemző rá vagy sem, és meg is indokolta. Egy játékos feladattal 7 csoportban gyakoroltuk az empátia képességét, és bebizonyosodott, hogy a hiánya szinte lehetetlenné teszi a kapcsolatépítést és fenntartást. Majd a tanulók csoportonként összegyűjtötték a 12 – általuk vélt – legfontosabb feltételét annak, hogy sikeresen kapcsolatot alakítsunk ki valakivel. Az eredményt összegezve megkaptuk az osztály közös véleményét, a legerősebb 12 feltételt.
Tisztáztuk a kapcsolatteremtés 3 fázisát (ismerkedés, kapcsolatépítés, fenntartás), majd mindenki húzott egy „Boldogító erősségek” kártyát, és elmondta, hogy szerinte az adott erősség jellemző rá vagy sem, és meg is indokolta. Egy játékos feladattal 7 csoportban gyakoroltuk az empátia képességét, és bebizonyosodott, hogy a hiánya szinte lehetetlenné teszi a kapcsolatépítést és fenntartást. Majd a tanulók csoportonként összegyűjtötték a 12 – általuk vélt – legfontosabb feltételét annak, hogy sikeresen kapcsolatot alakítsunk ki valakivel. Az eredményt összegezve megkaptuk az osztály közös véleményét, a legerősebb 12 feltételt.
Tisztáztuk a kapcsolatteremtés 3 fázisát (ismerkedés, kapcsolatépítés, fenntartás), majd mindenki húzott egy „Boldogító erősségek” kártyát, és elmondta, hogy szerinte az adott erősség jellemző rá vagy sem, és meg is indokolta. Egy játékos feladattal 7 csoportban gyakoroltuk az empátia képességét, és bebizonyosodott, hogy a hiánya szinte lehetetlenné teszi a kapcsolatépítést és fenntartást. Majd a tanulók csoportonként összegyűjtötték a 12 – általuk vélt – legfontosabb feltételét annak, hogy sikeresen kapcsolatot alakítsunk ki valakivel. Az eredményt összegezve megkaptuk az osztály közös véleményét, a legerősebb 12 feltételt.
Tisztáztuk a kapcsolatteremtés 3 fázisát (ismerkedés, kapcsolatépítés, fenntartás), majd mindenki húzott egy „Boldogító erősségek” kártyát, és elmondta, hogy szerinte az adott erősség jellemző rá vagy sem, és meg is indokolta. Egy játékos feladattal 7 csoportban gyakoroltuk az empátia képességét, és bebizonyosodott, hogy a hiánya szinte lehetetlenné teszi a kapcsolatépítést és fenntartást. Majd a tanulók csoportonként összegyűjtötték a 12 – általuk vélt – legfontosabb feltételét annak, hogy sikeresen kapcsolatot alakítsunk ki valakivel. Az eredményt összegezve megkaptuk az osztály közös véleményét, a legerősebb 12 feltételt.
A társas kapcsolatok építését a Görög mese a barátságról című történettel kezdtük el.
A gyerekeknek különösen tetszett a 3 lépcsős szabály. Megfogalmazták, hogy kellene az Igazság-Jóság és Hasznosság szűrőit a hétköznapokban is alkalmazni. Beszélgetést indított a történet, hogy milyen az igaz barát, hány barátunk van, miért fontos a barátság.
Végül dekorációt készítettünk. Mindenki a kezét rajzolta le, és 5 olyan dolgot írt az öt ujjba, ami fontos neki a barátjában. Volt aki közös élményeket írta le, más komolyabb érzelmeket: törődést, szeretetet fogalmazott meg. A kezek az osztályunk ajtaját díszítik.
Az éven 3 új kisgyermek érkezett a csoportunkba és pont aktuálissá vált az ehavi témánk. Mint tudjuk, a gyermekeknél is kialakul már elég korán az az érzés, hogy valaki szimpatikus e avagy sem, azonban sok esetben nincs választási lehetőségük, egy csoportba kell járni egymással. Szerencsére, nem volt tapasztalható a csoportunkban az, hogy ne fogadták volna el egymást az új és a régi csoporttagok, de néha bizony előfordulnak surlódások. A két előző foglalkozáson már nagyon sok mindent megtanultunk arról, hogy legyünk pozitívak, hogyan legyünk hálásak bármiért is, de a társas kapcsolatok már egy sokkal magasabb szinten való gondolkodást jelent. Maga a szó használata is elgondolkodtató, hiszen be kell tudni azonosítani egy kisgyermek számára, hogy mi az, hogy ” társas”. A kezdő relaxációnk elvégzése és a dalunkat eléneklése után hamar rá is tértünk erre a nagy kérdésre. Mi is annak a szónak a jelentése, hogy ” társas”, mit is jelentjet az, hogy „társas kapcsolatok ápolása”? Nagyon aranyosan próbálták megközelíteni a szó jelentését. Elhangzott, hogy olyan, mint a társasjáték. És valóban! Többen játszák, egymásra vagyunk utalva és olykor segíteni is kell egymásnak ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Nagyon érdeklődve figyeltek minden szavamra, látszott rajtuk, hogy valóban elgondolkodnak a kérdéseimen. Igaz, hogy a csoport már másodszor vesz részt a Boldogságórán, hiszen a tavalyi évben, akkor még középsősökként, ennek a szónak a megfogalmazása nehézkesen, vagy leginkább nem is nagyon ment, azonban most meglepően aktívan és ” felnőttesen” válaszoltak. Ezt kihasználva el is indítottam a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot és sok kisgyermek, már nagyon szép, kerek mondatokban válaszolt és elég gyakran hallhattuk azt is, hogy miért érzi magát jól, esetleg rosszul. Segítségül hívtam Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát és eljátszottunk néhány játékot azzal kapcsolatban is, hogy mi történik akkor, ha valaki nagyon boldog, tudsz e vele örülni? Vagy ha valaki nagyon szomorú, meg tudod e vígasztalni? A mindennapi életből hoztunk példákat és nagyon kedvesek voltak egymással. Nem látszott rajtuk, hogy kárörvendőek vagy irigyek lettek volna. Türelmesek, barátságosak, és kitartóak voltak egymással szemben. Elkészítettük a barátságláncot illetve a barátságkarkötőket és nagyon figyeltem arra, hogy minden kisgyermek csuklóján ott díszelegjen a fonalból készült kötelék! Ezt követően megérkezett hozzánk Boldog Dóra, aki egy újabb tanulságos mesével örvendeztetett meg minket. Boldog Dóra meséje után megépítettük a közös kis várunkat, abban játszottunk egy kicsit, majd kiszíneztük a témánk jelét, felragasztottuk a 3. lépcsőfokra és záró énekként a Pozitív Gyerek vagyok című dalocskára táncoltunk!
Újabb élménnyel gazdagodhattunk azt hiszem. Nekem jó volt látni azt, hogy mennyire megtudnak nyílni egymás előtt, eltudják fogadni egymást, sokkal kevesebb a konfliktus, barátságok szövődnek, várják egymást reggelente az ajtóban, ragaszkodnak, tudnak szeretni, igénylik a TÁRSAS KAPCSOLATOKAT!