Ebben a hónapban a tolerancia világnapjához kapcsolódva igyekeztünk a társas kapcsolataink javítását célzó gyakorlatokat végezni.
Az ajánlott játékok közük többet is kipróbáltunk: remek „barátságjavító robotok” születtek a páros rajzokon, sokat beszélgettünk közben a minket körülvevő világról, ideértve a családot, barátokat, ismerősöket is.
A munkafüzet feladatait is szívesen dolgozták fel a gyerekek, érdekes felismerések kísérték például a „Mennyire ismeritek egymást” feladatot: kiderült lehet közös pont a „palacsintasütés” is.
Az eddigiektől eltérően nem az óra végén meditáltunk, hanem az óra elején Mirk Zsófia: Önbizalom fejlesztő relaxáció gyerekeknek című gyakorlatával. Nagyon szerették a gyerekek, elmondásuk szerint többen otthon is használják.
Igazán vicces jeleneteknek lehettünk tanúi a „Sziámi” és a „Tükörjáték” közben, ahol „tapsmérővel” értékelték egymást. A legnagyobb nevetés a „Letye-petye-lepetye” játék végeredményét követte, melyet azóta emlegetünk egy-egy konfliktus rendezése során, ily módon ez is beépül a mindennapjainkba.
A programot az idei évben kezdtük, de már most is jól látszik: szuper hatásai vannak a gyerekek problémamegoldó-képességére, konfliktuskezelési technikájukra, illetve mindannyiuk személyiségfejlődésére. Köszönjük a remekül kidolgozott programot és a segédanyagokat!

Megbeszéltük, mit jelent a társas intelligencia, milyen elemei vannak. Majd kitöltötték Gary Chapman szeretetnyelv-tesztjét. Az ő szeretetnyelvük szerinti matricát terveztek, mellyel tudatosíthatják társaik felé, mi a fontos számukra.

A pletykát választottam az óra témájának. Sajnos nagyon sokszor tapasztalom, hogy a gyerekek verbálisan bántják egymást, csúfolódnak, kritizálnak, egymás hibáit felnagyítják és gúnyolódnak vele. Ez a sértettnek nagyon rosszul esik, hiszen a kimondott szónak nagyon nagy súlya van…
Az órát a „Letye, petye, lepetye” játékkal indítottuk, mindig más tanuló indította a súgdolózást. Mire körbeért a kitalált információ, addigra teljesen más tartalom született. Mivel ezek csak kitalált mondatok voltak, jót nevettünk a kiindulási és a legutolsó hallott szöveget összehasonlítva. Annyira élvezték ezt a gyerekek, hogy mindenki szeretett volna kezdő ember lenni. Mikor végeztünk, körbeültünk és megbeszéltük, hogy miért veszélyes az, ha csak hallott információkból tájékozódunk, vagy ezek által vonunk le következtetéseket. Mert általában az koránt sem úgy van, mint ahogy azt mások elmondják valakiről, és máris kialakul egy előítélet, egy rossz érzés bennünk. Összeszedtük az okokat, hogy miért pletykálkodnak az emberek: unalomból, irigységből, gonoszságból, féltékenységből, utálatból, kisebbrendűség-érzetből, rossz hírnév keltésből.
Rájöttünk arra, hogy ezek a rossz dolgok a magabiztosság hiányából adódnak; ‘ha én nem vagyok olyan jó és szép és okos és sikeres, akkor a másik se legyen jobb nálam!’
Próbáltunk megoldást találni arra, hogy lehetne ezt a pletykálkodó magatartást elkerülni, nem bedőlni a szóbeszédnek, nem bántani a másikat. A gyerekek felsorolták, hogy lehet ennek elejét venni: ha hallunk valamilyen falsnak tűnő információt, menjünk oda és őszintén kérdezzünk rá az érintettől. Adjunk esélyt a tisztázásra! Ne higgyünk el mindent, próbáljunk meg elhatárolódni a gonoszságoktól! S legfőképp: ne terjesszük tovább a pletykát, akadjon el nálunk a történet! Beszéltünk arról is, kihez fordulhatnak segítségért, ha bármilyen szóbeszéd vagy szóbeli bántalmazás áldozatai lesznek. Szülőtől, felnőttől, tanártól, rokontól bátran kérjenek segítséget. Egy kívülálló lehet, hogy könnyebben fog tudni segíteni. A lényeg: ne hagyjuk annyiban a dolgot! Ezek után a tanulók megpróbálták rajz útján megfogalmazni, hogy mit értenek pletyka alatt. Nagyon beszédes rajzok születtek! 🙂

A megfelelő szó történet közös feldolgozása után a szavak ereje páros feladatot oldották meg a gyerekek. Majd egyénileg kitöltötték Gary Chapman szeretetnyelv-tesztjét, amely során kiderült, hogy az osztály 2/3-a a minőségi idő csoporthoz tartozik. Végül elkészítették a szeretetnyelvükhöz illeszkedő matricát.