A novemberi témát több lépésben dolgoztuk fel. A hónap első óráján kimentünk az udvarra ( még gyönyörű volt az időjárás és a természet), s jó nagy kört alakítva a ” Tégy egy lépést felém! „című játékot játszottuk el. Először én mondtam állításokat, majd egy- egy gyermek állt középre. Nagyon jól érezték magukat a játék során. Aztán élő szobrot alkottunk, s tükörjátékot is játszottunk.Ebben is nagyon kreatívak voltak diákjaim.
A második órában hangulatteremtésként meghallgatuk a hónap dalát. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy készítsenek két társuknak elismerő oklevelet. Először annak, aki a legjobb barátjuk, majd annak akivel a tanév során a legkevesebbet játszottak. A második kicsit hosszasabb fejtörést okozott, de végül mindenkinek sikerült elkészítenie. Személyesen adták át egymásnak néhány kedves mondat és érintkezési forma kísérete mellett.
A harmadik órán párokban készítették el a Szerethető vagyok című plakátokat. A rajzot megelőző beszélgetések nagyon jó hangulatban zajlottak.
Társas kapcsolatok ápolása
Reggeli körben kezdtünk beszélgetni a barátokról. Kis barátom hogy vagy?… Játékkal indítottuk a témát. Megbeszéltük, hogy miért jó, ha van barátunk, és mit kell tennünk azért, hogy legyen barátunk. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy olyan képet szeretnék kitenni az öltözőbe, amit együtt készítenek el, amiben mindenkinek jut feladat. Mivel Osvát Erzsébet: Minek a medvének bunda? című versét tanultuk, a gyerekek medvés képet választottak. A nagyok kifestették a medvéket és a közös séta során együtt gyűjtött faleveleket köréjük ragasztottuk. A ragasztani mindenki tudott és el is készült a kép, mindenki nagy örömére.
Másnap eljött hozzánk Boldog Dóra és elhozta nekünk Bartos Erika: Barátság című meséjét. A mese meghallgatása után mindenki eltakarta az arcát és akinek a karját megérintettem, az elmondhatta, ki lenne ő a mesében. Volt aki Bogyó, volt aki Babóca, volt aki a kukac, sőt, volt olyan is, aki cseresznye szeretett volna lenni ( mindenki őt szerette volna). Megvitattuk, kinek volt igaza a mesében. Volt aki Bogyóra, volt, aki Babócára szavazott. Oda is álltak a képek elé és mindenki elmondhatta, miért úgy gondolja. A végén jóga gyakorlatokat végeztünk (kolléganőm gyerekjógát tanít, ő mutatta meg hogyan kell). Csináltunk Katicát, csigát, sőt még kukacot is! A gyerekek nagyon élvezik ezeket a gyakorlatokat! Később a nagyobbak lerajzolták magukat és a barátjukat, a kicsik pedig a barátjukkal páros kéznyomot készítettek. Amikor mindenki elkészült, Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie című számára táncoltunk egy nagyot!
Az 5. B osztály csökkent létszámmal, de annál nagyobb lelkesedéssel vágott neki a feladat teljesítésének. Sajnos a kapkodás gyakori hiba volt, amikor már közelebb kerültek a célhoz. De az is előfordult, hogy a biztonság kedvéért az egész táblát megpróbálta kitölteni valaki. Sokan megfogalmazták, hogy baráti körükön kívül sem volt nehéz közös pontot találni, legfeljebb meglepődtek. Másoknak kicsit többet kellet törni a fejüket. Talán az okozott legnagyobb örömöt, ha olyan osztálytársak ismertek rá hasonlóságukra, akik keveset beszélgettek eddig egymással. Mindenki jól érezte magát, s csaknem egyszerre érték el a bingót is.
Ebben a hónapban a barátságokra fókuszáltunk. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy társas kapcsolataink hatással vannak a személyiségünk fejlődésére is. Ezért nagyon fontos, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk. Már a gyermekeket is arra kell ösztökélni, hogy a kapcsolataikra figyeljenek. Szerezzenek igaz barátokat, és ápolják is azt a barátságot.
Ezért úgy döntöttünk, hogy elkészítjük barátságláncunkat, mégpedig úgy, hogy a barátságemberkét a társunknak készítjük, ahogy látjuk őt.
Utána körbe leültünk, és mindenki elmesélhette, hogy ki miért a barátja, és mit szeret benne a legjobban. A szabadjátékok során kialakult szerepjátékokba igyekeztem megfigyelni, hogy hogyan alakulnak ki újabb és újabb barátságok a csoporton belül. Pl.: volt olyan nagycsoportos, aki a kicsikkel is kezdett több időt eltölteni, hiszen rájött, hogy ő még kedves, aranyos, cuki, vele még együttműködően lehet játszani. Volt olyan gyerkőc is, aki olyan gyermekkel kezdett barátkozni, akivel eddig még nem nagyon tartották a kapcsolatot, és rájött, hogy milyen jól lehet vele játszani.
A hetet mindig Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek dalával kezdtük, mely egész hétre szólóan ott csengett a fülünkbe, és énekelgettük.
„Fogjunk össze! Építsük meg együtt!” címszóval gyönyörű építmények születtek, és erősebb barátságok. Az együtt játszások alkalmával még jobban erősítettem bennük a hitet, a barátságuk kötelékének erősségét, hogy milyen jól meg tudták oldani a feladatot.
Ebben a hónapban a családot olyan szinten vontam be a feladatokba, hogy meséljenek a gyerekeknek otthon családjukról. Meséljék el családfájukat!
Boldogságóra – November: Társas kapcsolatok gyakorlása
Felvezetésként a szőnyegen körben ülve halk, lazító zenét hallgattunk, melynek hatására mélyebb hangvételű beszélgetést tudtam kezdeményezni a gyermekekkel. Mivel még többnyire kiscsoportosok, sokan nem értették a téma lényegét és a feltett kérdéseket. Miért is vágyunk mások társaságára? Miért fokozza a boldogságérzetünket mások társasága? Elsősorban a gyermeki kapcsolatokat hozták fel, mint vágyat a társaság gyanánt. Eszükbe sem jutott, hogy akár szülőkkel, testvérekkel, közelebbi rokonokkal, nagyszülőkkel is lehet „társaságot” alkotni. Egyértelműen a gyermekcsoportunkra gondoltak, mivel ezen belül képesek a saját érzéseiket (bánatukat, örömüket, vágyaikat, feszültségüket) elmondani, megélni. A süni irigy lesz című mese meghallgatása után a gyermekek többsége még jobban megerősödött abban, hogy milyen jó, hogy vannak barátaik. Az együttlét öröme, a közös boldogság jobban összekovácsolja őket, mélyebb érzések jöhetnek elő belőlük.
Lezárásként mindenki egy egyelőre kivágott szívformába belerajzolta a legjobb barátját, vagy barátait.
A Maci-kártyák segítségével beszélgettünk, hogy érzik magukat, mi az oka az aktuális érzelmi állapotuknak. Párokban megbeszéltük, hogy mit szeretünk a másikban, cseréltünk is, hogy minél több társunknak elmondhassuk szerethető tulajdonságait. Ezután gépet terveztünk, ami megjavítja az elrontott barátságokat.
Az órát meditálással kezdtük, majd meghallgattuk és megbeszéltük az Öreg néne őzikéje című mesét.
A mese kapcsán beszélgettünk, hogy kinek, milyen jókívánságot lehetne írni.
Majd előkerült a nagy befőttesüveg és a kis cédulák. Azt kértem a gyerekektől, hogy írjanak vagy rajzoljanak valamilyen jókívánságot, úgy hogy utána ezt ki is húznánk. Én is írtam egy pár jó szót, hogy a végén is lehessen választani a kis kártyák között. Zárásként pedig meghallgattuk a hónap dalát.
Az órát meditálással kezdtük, majd meghallgattuk és megbeszéltük az Öreg néne őzikéje című mesét.
A mese kapcsán beszélgettünk, hogy kinek, milyen jókívánságot lehetne írni.
Majd előkerült a nagy befőttesüveg és a kis cédulák. Azt kértem a gyerekektől, hogy írjanak vagy rajzoljanak valamilyen jókívánságot, úgy hogy utána ezt ki is húznánk. Én is írtam egy pár jó szót, hogy a végén is lehessen választani a kis kártyák között. Zárásként pedig meghallgattuk a hónap dalát.
Az órát meditálással kezdtük, majd meghallgattuk és megbeszéltük az Öreg néne őzikéje című mesét.
A mese kapcsán beszélgettünk, hogy kinek, milyen jókívánságot lehetne írni.
Majd előkerült a nagy befőttesüveg és a kis cédulák. Azt kértem a gyerekektől, hogy írjanak vagy rajzoljanak valamilyen jókívánságot, úgy hogy utána ezt ki is húznánk. Én is írtam egy pár jó szót, hogy a végén is lehessen választani a kis kártyák között. Zárásként pedig meghallgattuk a hónap dalát.
Az órát meditálással kezdtük, majd meghallgattuk és megbeszéltük az Öreg néne őzikéje című mesét.
A mese kapcsán beszélgettünk, hogy kinek, milyen jókívánságot lehetne írni.
Majd előkerült a nagy befőttesüveg és a kis cédulák. Azt kértem a gyerekektől, hogy írjanak vagy rajzoljanak valamilyen jókívánságot, úgy hogy utána ezt ki is húznánk. Én is írtam egy pár jó szót, hogy a végén is lehessen választani a kis kártyák között. Zárásként pedig meghallgattuk a hónap dalát.