November hónap a társas kapcsolatok építéséről, elmélyítéséről szólt. A témakör „bevezetését” kontemplációval kezdtük. Leültünk a szőnyegre és arra kértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket. Képzeljék el, hogy egy szobában ülnek, ami tele van játékkal, és több olyan játékkal is, amit párban kell játszani. Nagyon szeretnének ezekkel a játékokkal játszani, de egyedül sajnos nem tudnak. Megkértem figyeljenek az érzéseikre, mit éreznek eközben? Majd elmondtam, hogy belép a szobába a barátjuk és elkezdenek együtt játszani a játákokkal. Most mit éreznek? Majd megkértem nyissák ki a szemüket. Megkérdeztem mit éreztek akkor, amikor egyedül ültek a szobában tele játékkal, és mit éreztek akkor, amikor a barátjuk belépett a szobába? A gyerekek elmondták, hogy nem volt jó érzés egyedül lenni, magányosnak érezték magukat, ám amikor csatlakozott hozzájuk a barátjuk, az nagyon jó érzés volt számukra. Arra jutottunk, hogy az ember társas lény. Igaz, olykor jóleső, ha egyedül vagyunk, de mégis szükségünk van a szeretteinkre, családunkra, barátainkra, mert nélkülük nem tudnánk elképzelni az életünket, és sokkal szomorúbb lenne minden. A hónap folyamán többször megmozgattuk magunkat a ‘Jól érezem magam boogie’ c. dalra. A végén már kívülről fújták a szöveget. Megtanultuk az Édes ősz c. verset, és elolvastuk, majd megnéztük Bogyó és Babóca: A bartság c. meséjét. Miután megbeszéltük a mesét, és kitettem a szereplők képiet, melyeket ők színeztek ki, megkértem őket, hogy guggoljanak ahhoz a szereplőhöz, akinek igazat adtak a mesében, ekkor pedig ketté oszlott a csoport. Volt, aki Bogyónak, míg mások Babócának adtak igazat. Végén arra jutottunk, hogy valahol mindkettőjüknek igaza volt, hiszen Babóca találta a cseresznyét, Bogyó pedig segített neki feltenni a taligára. Így hát mindkettőjüket megillette volna a finom csemege. Ám nem az a lényeg, hogy kinek volt igaza, hanem ha össze is veszünk a másikkal, képesek legyünk a kibékülésre, bocsánatkérésre. Azt vettem észre, hogy ebben a hónapban már sokszor maguktól kértek bocsánatot társaiktól, ha valami szamárságon összezördültek, és kevesebbszer kellett az óvónéniknek a békítő szerepet játszania. A hónap dalát többször is meghallgattuk, sőt a gyerekek már maguktól kérték. Ebben a hónapban külön figyelmet fordítottunk arra is, hogy olyan társukkal is játszanak, akivel egyáltalán vagy csak nagyon ritkán szoktak. Így szövődtek új barátságok, és szorosabbá fűződtek már meglévők is.

A hónap témája a mindennapokban folyamatosan jelen van. Barát? Nem barát? A Breki csoport vegyes életkorú gyermekek csoportja, évente változik a csoportösszetétel, ezért a barátságok is változnak. Kollégáimmal az a szemléletünk, hogy próbáljunk meg békésen, segítőkészen együtt élni a mindennapjainkat. A támogató jelenlétünk hatására felfedezhetőek már a társas intelligencia csírái, arra nevelem a gyermekeket, hogy kommunikációinkban a szemkontaktus folyamatos, megfelelő legyen, próbáljanak megismerkedni a metakommunikációs jelzésekkel is, tanulják meg, hogy hogyan lehet alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez. A november hónap nagyon sok ilyen helyzetet hozott, óvodánk nevelési programjában a Márton napi megemlékezés, a néphagyomány éltetése, az egészség hetünk programjai, amiben minden napra jutott valami újdonság, váratlan helyzet, amihez alkalmazkodnunk kellett. Nagyon fontos, hogy mi felnőttek olyan viselkedési mintát közvetítünk a gyermekeinknek, ami biztonságot ad, bátran ránk hagyatkozhatnak.
A témát ezeken a programokon keresztül, illetve több részletben dolgoztam fel. Szívesen mozogtak a hónap zenéjére, többször is alkalmaztuk a mindennapos mozgás idején is. a tevékenységek között egy kis felfrissülés mindig jól esik.
Megnéztük a Bogyó és Babóca fimet, aztán meg is beszéltük, milyen érzéseik voltak a szereplőknek. A nagyobbak már konkrétan meg is tudják fogalmazni érzéseket. Az egyik gyermeknek a barátságról eszébe jutott Paff, a bűvös sárkány dal így ezt is meghallgattuk, megbeszéltük, miről is szól.
Az adventi hangolódásban pedig folytatjuk a témát, összekapcsolva a decemberi örömszerzéssel.

A társas kapcsolatok havában minden a barátságról szólt, e köré építettük a mindennapjainkat és tevékenységeinket. Gryllus Vilmos: Őszi falevél versének meghallgatása után képet készítettünk, majd ehhez kapcsolódóan fogtunk hozzá a Márton-napi készülődéshez. Elkészítettük a mécseseket, majd, libás linzert sütöttünk. A szülőkkel együtt töltöttük az estét, egy sétát tettünk a kis lámpásainkkal az óvoda környékén. Bartos Erika: Bogyó és Babóca meséje jó alkalom volt arra, hogy beszélgessünk a barátságról, a csoportunkban kialakuló baráti kapcsolatokról. A Barátság szív játék minden kisgyermek érdeklődését felkeltette. „Nekem adod a szívedet?” kérdés után, a „Mit adsz cserébe?” a jó szó, ölelés, pozitív tulajdonság elmondása volt a cél. Ezt a játékot többször eljátszottuk a hónap folyamán. Advent első vasárnapjához közeledve az első gyertya meggyújtása után ünnepi műsort adott a mi csoportunk Békéscsaba főterén. A barátok párt alkottak, egymás kezét fogva léptünk színpadra. Öröm látni mennyire várják egymás érkezését a gyerekek, a kötődések nagyon fontosak az óvodás gyerekek életében.

A gyerekekkel közösen megépítettük a boldogság várunkat melyből minden kis manó aktívan kivette a részét. A tevékenység közben fejlődtek a társas kapcsolatok a csoportomban, a közös építés pozitívan hatott a baráti kapcsolatok alakulására.

Boldogságóránk alkalmával Bogyó és Babóca Barátság című történetének meghallgatása után mindenki megfogalmazhatta érzéseit. Kiscsoportosok vagyunk folyamatosan érkeznek hozzánk a gyermekek, de már vannak kialakult barátságok,amelyek néha elromlanak (elvette a játékomat, nem akar mellém ülni, megharapott) .Varázsgépet építettünk, amely megjavította azokat! Az érzések megfogalmazása után Bagdi Bella Jól érzem magam boogie című dalára táncoltunk!