A hónap dalának meghallgatását követően megoldották a gyerekek azt a keresztrejtvényt, amelynek a megfejtése a szeretet szó volt. Karácsonyhoz közeledve a szeretettel kapcsolatos gondolataikat megosztották egymással, majd beszélgettünk arról, hogy a hozzánk közel álló emberek miért fontosak számunkra. A fagyott babzsák játék után meghallgatták Fésűs Éva: Pöttömke piros vitorlása című történetet. Jól megfogalmazták a történettel kapcsolatos véleményüket, gondolataikat. Barátság papírhajókat hajtogattak, ráírták üzeneteiket, végül körbeülve eljuttatták egymáshoz a hajóra írt kedves szavaikat.
Társas kapcsolatok ápolása
A hónap dalának meghallgatását követően megoldották a gyerekek azt a keresztrejtvényt, amelynek a megfejtése a szeretet szó volt. Karácsonyhoz közeledve a szeretettel kapcsolatos gondolataikat megosztották egymással, majd beszélgettünk arról, hogy a hozzánk közel álló emberek miért fontosak számunkra. A fagyott babzsák játék után meghallgatták Fésűs Éva: Pöttömke piros vitorlása című történetet. Jól megfogalmazták a történettel kapcsolatos véleményüket, gondolataikat. Barátság papírhajókat hajtogattak, ráírták üzeneteiket, végül körbeülve eljuttatták egymáshoz a hajóra írt kedves szavaikat.
A társas kapcsolatok hónapjában a Mesemúzeumban jártunk. Megtapasztalhatták a gyerekek a mesén keresztül is, hogy milyen jó amikor van az embernek társa, segítője, támasza, barátja….és hogy egyedül nem is olyan könnyű legyőzni a 7 fejű sárkányt vagy éppen a boszorkányt:) Úgy gondolom ez a kirándulás még jobban összekovácsolta az osztályt. Új barátságok is születtek:)
Ha boldog vagy…
November a társas kapcsolatok hónapja
Ebben a hónapban igyekeztem az egymásra odafigyelésre helyezni a hangsúlyt. Mint mindig a hónap dalának meghallgatásával kezdtem a felkészülést, abból kiindulva merítettem ötleteket.
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a gyermekek, de a felnőttek számára is az érzés, hogy ők fontosak valakinek, szeretve vannak, ügyesek… . Ehhez kapcsolódik a bevezető foglalkozásunk. Ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát. Nem volt olyan gyerek akinek ne izgett-mozgott volna mindene, ne csinálta volna amit hallott. Letettem egy dobozt, melynek az alján egy tükör volt elhelyezve (ezt a gyerekek nem tudták). Azt mondtam a gyerekeknek, hogy a doboz alján annak van a fotója, azt fogják látni, aki a csoportunkban legjobban szerethető, magabiztos, legügyesebb, legaktívabb és értékes. Hagytam egy kis időt arra, hogy leírják annak a nevét, akire szerintük gondoltam. Ezután megkértem a gyerekeket álljanak sorba és egymás után nézzenek bele a dobozba, de nem mondhatják meg kit látnak benne. A gyerekek izgatottan várták, hogy mit fognak látni. Bevallom, hogy engem is átjárt az izgatottság, hogy hogyan fognak reagálni arra, amikor meglátják magukat a tükörben. Nagyon aranyosak voltak, amikor szembe találkoztak magukkal. Volt aki meglepődött, tapsolt, puszit küldött, ugrált, zavarában gyorsan továbbment. Beszélgettünk arról, hogy eltalálták-e, kit fognak látni. Senki nem találta el, saját magát egy gyermek sem írta fel. Ezután azt mondták, hogy még nem mindenki nézett bele a dobozba, és arra kértek, hogy én is nézzek bele. Ez igazán jó érzés volt. Megfogalmaztuk, hogy a csoportunkban mindenki fontos, ügyes, mindenki mást és mást tesz hozzá az óráinkhoz, nagyon jól tudunk együtt dolgozni és épp ettől lesz boldog az óra.
A gyermekeknek tudni kell, hogy mindegyikük értékes. Az tud egészséges társas kapcsolatot kialakítani, aki boldog és kiegyensúlyozott. Itt az iskolában folyamatosan együtt vannak, együtt vagyunk. A mindennapokban fontos a jó kapcsolat a többiekkel, hogy szeressenek iskolába járni, tanulni. Vannak szorosabb baráti kapcsolatok és lazább osztálytársi. Mindegyiknek alapja az egymás tisztelete, elfogadása, egymásra odafigyelés. Ennek meglétében sokat segíthetünk mi pedagógusok.
Következő óránkon olyan játékokat hoztam, amikor egymásra oda kellett figyelni, a társakkal együtt kellett működni.
Elsőként körbe álltak a gyerekek és három labdát kezdtek el pattogtatni. Amikor tapsoltam át kellet adni a mellettük állónak. Ennek sikere attól is függ, hogy akinek át kellett venni mennyire figyelt a másikra. Ha valakinek nem sikerült, mert elpattant a labda, akkor sem gúnyolták ki, hanem biztatták, praktikákat adtak, hogyan tudja könnyebben megoldani a feladatot. Az első néhány próbálkozás után már ügyesen koncentrált mindenki és sikerült a labdákat körbe-körbe adni.
A kooperációs ernyő nagyon jó eszköz az együttműködés fejlesztéséhez. Elsőnek egy labdát kellett az ernyőn megtartani. A gyerekek hamar rájöttek, hogy apró mozdulatokkal könnyebben tudják a labdát megtartani, hogyan tartsák az ernyőt úgy, hogy mindenkinek jó legyen, hiszen nem egyforma magasak. Végül próbálták fellebbenteni az ernyőt. Eleinte nem sikerült, félrement attól függően ki milyen lendülettel emelte, ki milyen magasra lendítette a karját. Itt is megfogalmazták minden próbálkozásnál mi letett a hiba és addig korrigálták, amíg sikerült felreppenteni.
Együtt minden korban!
Török Enikő Andrea
Mindegy milyen korban élj, ha van empátia, barátság, elfogdás, akkor megvalósulhatnak az álmok. Együtt minden sikerülhet vallja a Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata.
Közös tervet valósítottak meg azáltal, hogy ruházatukkal az ókori római kort idézték.
Szerintük mindegy milyen korban él az ember, a lényeg a barátság és az összefogás.
A gyerekek összegyűjtötték azokat a szavakat, amelyek a társas kapcsolatokról az eszükbe jutottak. Ezek között voltak negatív és pozitív töltetű fogalmak. Megbeszéltük, hogyha azt szeretnénk, hogy a társas kapcsolataink jól működjenek, akkor semmiképpen nem szabad, hogy a negatív dolgok oda beférkőzzenek, így kiválogattuk azokat a tulajdonságokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy jól tudjon működni a társas kapcsolat, és a nehézségeken át tudjanak lendíteni. A megvalósításhoz szófelhőt választottunk, két egymás felé nyúló kézformát. Ha egy kapcsolatban megvalósul a tisztelet, önzetlenség, bizalom, és azok a tulajdonságok, amelyeket felsoroltunk munkánkban, akkor a két kéz összeér…
A gyerekek összegyűjtötték azokat a szavakat, amelyek a társas kapcsolatokról az eszükbe jutottak. Ezek között voltak negatív és pozitív töltetű fogalmak. Megbeszéltük, hogyha azt szeretnénk, hogy a társas kapcsolataink jól működjenek, akkor semmiképpen nem szabad, hogy a negatív dolgok oda beférkőzzenek, így kiválogattuk azokat a tulajdonságokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy jól tudjon működni a társas kapcsolat, és a nehézségeken át tudjanak lendíteni. A megvalósításhoz szófelhőt választottunk, két egymás felé nyúló kézformát. Ha egy kapcsolatban megvalósul a tisztelet, önzetlenség, bizalom, és azok a tulajdonságok, amelyeket felsoroltunk munkánkban, akkor a két kéz összeér…
Annyira jól funkcionálnak a hónapok aktuális fejleszteni kívánt területei, hogy szinte magától működik a boldogságóra. November hónapban a kialakult barátságok szinte egyik napról a másikra lettek tele konfliktusokkal. Így a barátságok erősítése szinte égető problémává vált. Napi szinten hallgathattam, főleg a kislányoktól, hogy XY már nem akar a barátom lenni. Ennyi „Soha többé nem játszom veled!” felkiáltást életemben nem hallottam. Bartos Erika Bogyó és Babóca sorozatának A barátság című epizódja igazi kincs volt a gyerekek számára. Mesehallgatás közben rájöhettek arra, hogy attól, hogy néha összevesznek, még igazán lehetnek jó barátok. Sokat beszélgettünk a barátságról, Arról, hogy milyen jó érzés, ha van valaki, akivel megoszthatod az örömödet vagy a bánatod. Ebben a hónapban nagyon sok élménypedagógiai játékot vittem a gyakorlataimba, melynek segítségével, úgy érzem, sokat fejlődött a gyerekek közösségi érzése, társas kapcsolatainak dinamikája. A teljesség igénye nélkül felsorolnék, illetve képekkel illusztrálnék néhányat. 1. Egyik ilyen volt, hogy falevélből, dióból kompozíciót kellett készíteniük. Nagyon szépeket alkottak közösen. Sőt egy csodálatos mesét is kerekítettek mellé. ” kismadarakat védtek meg az esőtől. Először esernyővel, majd egy pihe puha paplannal, végül palotát építettek számukra, hogy mindig védettek legyenek. 2. építőkockákból kérdésekre válaszolva közösen létre hoztak egy alkotást, ami a gyerekek szerint fa lett, mi felnőttek pedig gitárnak láttunk. 3. séta közben találtunk egy mesébe illő fát, ami alatt mindenki elmondta, miért hálás a fának. Ilyen válaszok születtek: mert fák nélkül nem lenne élet a földön, mert árnyékot ad, mert tudnak alatta játszanni a gyerekek, mert védelmet nyújt a madaraknak, mert az odujában el tudnak bújni a gyerekek stb. Az egyik gyerek megjegyezte, hogy a lecsüngő ágak úgy néznek ki, mintha spagettik lennének. Ezért a fát elneveztük „spagetti fának”.
Annyira jól funkcionálnak a hónapok aktuális fejleszteni kívánt területei, hogy szinte magától működik a boldogságóra. November hónapban a kialakult barátságok szinte egyik napról a másikra lettek tele konfliktusokkal. Így a barátságok erősítése szinte égető problémává vált. Napi szinten hallgathattam, főleg a kislányoktól, hogy XY már nem akar a barátom lenni. Ennyi „Soha többé nem játszom veled!” felkiáltást életemben nem hallottam. Bartos Erika Bogyó és Babóca sorozatának A barátság című epizódja igazi kincs volt a gyerekek számára. Mesehallgatás közben rájöhettek arra, hogy attól, hogy néha összevesznek, még igazán lehetnek jó barátok. Sokat beszélgettünk a barátságról, Arról, hogy milyen jó érzés, ha van valaki, akivel megoszthatod az örömödet vagy a bánatod. Ebben a hónapban nagyon sok élménypedagógiai játékot vittem a gyakorlataimba, melynek segítségével, úgy érzem, sokat fejlődött a gyerekek közösségi érzése, társas kapcsolatainak dinamikája. A teljesség igénye nélkül felsorolnék, illetve képekkel illusztrálnék néhányat. 1. Egyik ilyen volt, hogy falevélből, dióból kompozíciót kellett készíteniük. Nagyon szépeket alkottak közösen. Sőt egy csodálatos mesét is kerekítettek mellé. ” kismadarakat védtek meg az esőtől. Először esernyővel, majd egy pihe puha paplannal, végül palotát építettek számukra, hogy mindig védettek legyenek. 2. építőkockákból kérdésekre válaszolva közösen létre hoztak egy alkotást, ami a gyerekek szerint fa lett, mi felnőttek pedig gitárnak láttunk. 3. séta közben találtunk egy mesébe illő fát, ami alatt mindenki elmondta, miért hálás a fának. Ilyen válaszok születtek: mert fák nélkül nem lenne élet a földön, mert árnyékot ad, mert tudnak alatta játszanni a gyerekek, mert védelmet nyújt a madaraknak, mert az odujában el tudnak bújni a gyerekek stb. Az egyik gyerek megjegyezte, hogy a lecsüngő ágak úgy néznek ki, mintha spagettik lennének. Ezért a fát elneveztük „spagetti fának”.
Bagolyvári titkunk…
E-gységben a mi erőnk,
Gy-őztesek csak így lehetünk!
Ü-gyesek, bátrak okosak leszünk,
T-e is tarts most velünk!
T-e veled így csak jobbak leszünk!
Ha november, akkor boldogságóra, s most nem másról, mint a barátságról, a csapatról, az egységről szól. A mi bagolyvári titkunk nagyon egyszerű: elhisszük, hogy képesek vagyunk rá, s sosem vagyunk egyedül, bármikor, bármiben ott vagyunk egymásnak, segítjük egymást, hiszünk egymásban. Ott vagyunk, ha baj van. Nem is bizonyítja ezt jobban, mint hogy előkerültek a múlt hónapi bátorító üzenetek a bagolyüvegből! S láss csodát… Működtek! Viszont lassan beköszönt a tél, a hideg, s ránk törhet az egyedüllét, a magány. De a bagolyvár ezt nem hagyja, irányt mutat, s segít, ha bajban vagy! Ebben a mai rohanó, olykor valóban rideg és távolságtartó világban meg kell tanulnunk, hogy számíthatunk egymásra, bízhatunk egymásban és sosem vagyunk egyedül, merjük szeretni egymást. A boldogságórákon csapatban dolgozva kiderítettük egymásról, mely tulajdonságaink szerethetőek, s miért tartjuk barátnak a másikat. A közös plakátok hűen tükrözik a szeretetet, a hitet egymásban. A közös játékok során fontos volt a csapatmunka, az összedolgozás, s nem utolsó sorban a nevetés. A fejjel lefelé játékot abba sem akarták hagyni! A tükörjáték feledhetetlen élményei után képeslapok készültek az öreg nénének, az őzikének, de utána már egymásnak sőt nekem is készítettek apró képes üzeneteket! A versenyeken és vetélkedőkön is egymást segítve győzték le az akadályokat, s érték el a közös célokat. Ez a hónap megtanította a Bagolyvárnak azt, hogy minden apró kirakó részlet fontos, és nélkülözhetetlen, csak így lehet meg az egységünk. Hiszem, hogy ők velük csakis jobb lehet a világ!
A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni!