Társas kapcsolatok ápolása

Együtt sokkal jobb!

2025.11. 17. hétfő
Mókus csoport
Tátsas kapcsolatok ápolása
Együtt sokkal jobb!
Előző témahetünk Szent Máté legendája köré épült, úgy gondoltam a Társas kapcsolatok feldolgozását ebből indítom el.
Az ősz mondókáival mozgással indítottam a tevékenységet (pl. Liba, liba Márton liba, jégen jársz vagy sárban…, térdemelés, sarok emelés, egyenletes lüktetéssel taps, Hej Gyula, Gyula, Gyula… test ütögetése ritmusra, mellkas, has stb… ÉNÓ.). Az Almát szedem, szőlőt szedem lazító mondókát játszottuk el a gyerekekkel. Kör alkotás után Jobb veled a világ! dalra körbe jártuk összefogott kézzel a termünket.
Megtáncoltattuk a libánkat és a végén összebújtunk a lepel alatt.
Márton libánkat körbe ültük, felelevenítettük jóságát, szerénységét, jó tetteit, amely a lámpásokban ragyog tovább. Beszélgető körünkben megkérdeztem a gyerekeket, hogy egyedül jobb lenni, játszani vagy inkább valakivel együtt a jobb? Milyen dolgokat szeretnek másokkal csinálni? Gyönyörű válaszok születtek barátságokról, meséltek, anyával, apával eltöltött időről, reggelekről, közös szép pillanatokról, szeretetről. Nevettünk azon, hogy ha anya mérges, akkor nem szeret, mondta egy kisfiú. Biztos, hogy akkor nem szeret kérdeztem? Mindig csak akkor szeretjük egymást, ha kedvesek vagyunk vagy akkor is, ha őszinték és az a barát, aki mer szólni, ha huncutok vagyunk és nem jót teszünk, vagy elmerjük mondani neki a titkainkat, mert megbízunk benne, tud titkot tartani.
Libuskánkat körbe adogatva megkérdeztük a mellettünk ülőt: Kis barátom, hogy vagy?
A Mókus csoportos gyerekek türelmesen ültek, egymást végig hallgatva, néha nevetve, néha sajnálkozva, mert apa reggel belerúgott a ,,lufiba” és bizony nagyon fájt a lába ujja, a család fontoságáról, a gyerekek mély kötödésükről a szüleiikhez tett tanúságot a sok, szép válasz.
Kiraktam 3 ember figurát, ami a csoportban dolgozó felnőttek voltak, egyiket Brigi óvó, a másikat Andi dadus és a harmadikat én színeztem ki. Fel is ismertek bennünket. Megkérdezte a kolléganőm tőlük: Szerintettek mi barátok vagyunk Zsuzsi óvóval és Andi dadussal? Határozott Igen volt a válasz.
A gyerekek következtek az előre kivágott sablonra lerajzolták magukat és együtt felragasztottuk egy nagy kartonra barátságláncot alkotva.
Másnap reggel a barátság jelét mozaik ragasztással elkészítettük és egy szív formába a csoportba járó legkedvesebb barátja jelét mindenki belerajzolta és felragasztotta alá.
Nagy örömünkre mindenkinek jutott szívecske.

Ternák Zsuzsanna
óvodapedagógus

Mende, 2025.11.30.

Szívecske kiscsoport

A képek a gyermekek mindennapi együttlétét mutatják be, ahol természetesen és örömmel gyakorolják a társas érintkezést. A közös játék, az egymásra figyelés és az együttműködés fontos része a közösségi életnek. A gyerekek kézen fogva játszanak, építőjátékokat használnak közösen, beszélgetnek és megosztják egymással élményeiket.
Ezekben a helyzetekben fejlődik az empátia, a bizalom, az alkalmazkodás, valamint az egymás felé fordulás képessége. A csoportban minden gyermek megtapasztalja, milyen jó együtt lenni, közösen alkotni, kapcsolódni és barátkozni. A társas kapcsolatok erősítése hozzájárul a pozitív csoportlégkör kialakulásához és az érzelmi biztonság megteremtéséhez.

Társak vagyunk, kapcsolatok alakítunk

A novemberi Boldogságórán a társas kapcsolatok témájával foglalkoztunk Szomorú Szilárd és Boldog Blanka bábok segítségével. A gyerekeket a Ha boldog vagyok című dal hangolta rá a foglalkozásra, amely már az óra elején vidám légkört teremtett. A bábos történet könnyen érthetővé tette számukra a boldog és szomorú érzelmek különbségét, és több tanuló is aktívan javasolt megoldásokat arra, hogyan lehet segíteni egy barátnak. A szituációs játékok során gyakorolták a kedves közeledést, a mosolyt, a segítségnyújtást, amit örömmel és együttműködően végeztek. A rajzos tevékenységben minden gyermek meg tudta jeleníteni saját „boldog pillanatát”, amit büszkén mutattak be a többieknek.Az osztályban már alakultak barátságok, amik már kezdenek elmélyülni. Az óra jó hangulatban telt, és erősítette a tanulók érzelmi tudatosságát, empátiáját és egymáshoz való kapcsolódását.

„Együtt, egy boldog csapat vagyunk”

Többször meghallgattuk a hónap dalát, és valóban jól érezte az osztályunk magát.
A Magyar labdarúgás napjahoz kapcsolódóan ismert és híres focistájról beszélgettünk és rendhagyó focimérkőzéseket játszottunk.
A barátság témában egyedi képeslapokat készítettünk egymásnak.
A téma zárásakor megállapították a gyerekek, hogy jó együtt lenni, jó segíteni egymásnak, jó egy csapatba tartozni.

Mire építsük kapcsolatainkat?

A novemberi téma a Társas kapcsolatok ápolása volt. A Boldogságóra Munkafüzetből két feladatot választottunk. Az első feladatban minden tanuló megkapta a saját házát, amelyben el kellett helyezniük a számukra fontos személyeket négy kérdés alapján. A ház alapja a tiszteletet, az ablaka a bizalmat, a tető a szeretetet, az ajtó pedig a megértést és megismerést szimbolizálta. Második feladatként pedig az osztályértékelő lapot választottuk a munkafüzetből. Az osztály életében most jobban megjelentek a kamaszkori konfliktusok, így ezt a szociometriára hasonlító feladatot hosszabb távon is hasznosan tudjuk majd használni az osztályközösségben.

Együttes erővel

A novemberi boldogságórát egy idézettel kezdtük Az egy bogár élete című mesefilmből. „Együttes erővel a legkisebbek is képesek elérni a legnagyobb dolgokat.” Megbeszéltük, hogy mi az első osztály egy közösség vagyunk, amelyben segítünk a másiknak és szeretjük egymást, így tudunk mi is elérni nagy dolgokat. A hónap dalát többször is meghallgattuk és utánoztuk a dalszövegben énekelt tevékenységeket. Eljátszottuk a kisbarátom, hogy vagy? című játékot, valamint a fagyott babzsák játékot, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és még az egyensúlyozást is gyakoroltuk a játék segítségével.

”Áprily Lajos”Általános Iskola Parajd

November hónapban is kollégáimmal 5 osztályban feldolgoztuk a társasintellingencia és csapatépítést segítő órák ötleteit úgy alsó tagozatos,mint V-VIII-as osztályokban és egy délutáni tanulást segítő Remény Napköziotthonban.A gyerekek nagyon jól érezték magukat a gyakorlatias,játékos foglalkozásokon.A képek magukért beszélnek.

Szeretni és szeretve lenni!

Az óvodában hamar kialakul a gyerekek közti baráti kapocs. Nagycsoportra bizony a gyerekeknek van legalább egy legjobb barátjuk,akivel szabad játékidőben elfoglalja magát,aki mellé ülni szeretne,akivel szeretné megünnepelni a szülinapját. A gyerekeket ahhoz segítjük,hozzá a boldogságóra foglalkozások során,hogy bizonyos érzelmi területeket,hogyan lehet feldolgozni,mire kell több figyelmet fordítani. Nagycsoportban má meg tudják fogalmazni, mut jelent a barátság számukra és ,hogyan őrizhetik ezt meg. A szülői közösségekben is alakultak kis baráti kapcsolatok. Azt gondolom,hogy rendkívül hasznosak a szülői klubbok,mert a szülők ezek során megismerhetik egymást.

Társas kapcsolatok ápolása

Társas kapcsolatok ápolása
Ebben a hónapban a Boldogságóra témának megfelelően a baráti, családi kapcsolatok ápolását helyeztem a középpontba.
A játékirányítást szándékosan úgy terveztem, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az együtt játszás, a közös tevékenykedés. Párban, mikrocsoportban, vagy teljes nagyobb csoportban dolgoztak, játszottak a gyerekek. A beszélgető körben és a tornafoglalkozásokon is a páros, csoportos feladatokat helyeztem előtérbe.
Elkészítettük a barátságláncunkat és megépítettük a közös barátságvárunkat. Nagyon beszédes volt a barátságvirág barkácsolása. Különböző sziromszámú virágokból választhattak a gyerekek, mindenki a szirmokba rajzolhatta a barátainak a jelét. Összetartó, összeszokott csoport lévén általában kölcsönösek voltak a választások. A virágokról megosztották velem a gondolataikat is. Mindezt láthatóvá tettem a szülők számára a faliújságon.
A Barátság c. mesével hangoltam őket a közös játékra. A szeptemberi hála témakör ismétlésével összekapcsoltam az „Azt szeretem benned…” játékot. Mindenki mondott a mellette ülőnek egy kedves mondatot, majd küldött egy mozdulatot (simítás, mosoly, ölelés). Arra kértem a gyerekeket, hogy otthon is bátran használják ezt a mondatot a szüleik, testvéreik felé. A későbbiekben pedig elmondhatták, hogy a családtagok hogyan reagáltak az ő mondataikra.
A hónap során nagyon sok ajándék készült, amit egymásnak készítettek a gyerekek. Örömmel és izgalommal barkácsoltak barátaiknak, szüleiknek és kíváncsian lesték a másik örömét.
Az előző témaköröket is be tudtam építeni ebben a hónapba: a közösségépítő játékokon keresztül gyakoroltuk a hálát, és az optimista látásmódot is.

Az együttélés szabályai

November hónapban építettük a kapcsolatokat, eljöttek hozzánk az óvodások, és gyakoroltuk az együttélés szabályait. November elején kipróbáltuk a Távíróoszlopot, amit a gyerekek nagyon élveztek. Beszélgettünk a melléklet kérdéseiről, majd november 25-én tartottunk egy rendhagyó focimeccset, vagy legalábbis megpróbáltuk. Közel 26-an játszottak, és olyan vehemenciával „támadtak” egymásnak, hogy kénytelen voltam a játékot felfüggeszteni. Aztán a gyerekek maguk kitalálták, hogy ún. pagodafocit tartanak, amit ülve kell végezni, és csak néhány gyerek vett benne részt. Végül úgy döntöttünk, hogy ma megdicsérjük az ellenfelet is a játékban a Boldogságórás feladat szerint. Egy biztos: sokat kell még tanulnunk hogy békésen együtt tudjuk tölteni a napokat, és megtanuljuk együtt, tisztelettel, kedvességgel közeledni minden osztálytárs felé. A Boldogságórák biztos sokat fognak ebben segíteni.

«‹ 14 15 16 17›»
‹