A hónap elején a csoportunk létszáma lecsökkent, sokan megbetegedtek. Ezért egy kicsit
átvariáltam a foglalkozást. Igaz a gyerekek így többet színeztek, dolgoztak, de nagy örömmel
tették. A Hangya verset nagyon szeretik, szívesen mondják egyedül, közösen. Közben, mint a
hangyák egymásba kapaszkodnak, és lépkednek a versre.
A relaxációt ehhez a vershez választottam. Élvezettel utánozták egyénenként a szél hangját.
Megállapítottuk, hogy hiába van mindenkinek egyéni szélhangja, ha közösen fújjuk, akkor
erősebben szól. Közösen sokkal erősebbek vagyunk.
A barátságlánc elkészítésébe lelkesen fogtak bele. Szívesen végeznek vizuális tevékenységet.
A körünket nem tudtuk megalkotni, hiszen kevesen voltunk. A kérdésemre azonnal rávágták a
választ és sorolták ki hiányzik, mondták a jeleket is, és azt is kivel játszik szívesen, kinek a
barátja távollévő társuk. Mindig figyelem a kialakuló baráti kapcsolatokat és támogatom is.
Motiválta a gyerekeket az örömszerzés, és boldogan színezték ki a barátság jelét. A sok
hiányzó miatt sokat színeztek. Kolléganőm segítségét kértem a borítékok megcímzésében.
Igyekezett mindenki rárajzolni a jelét a borítékra.
Erre a korosztályra mindig számíthatok. Csodálatosak a gyerekek. Olyan igyekezettel,
szeretettel vettek részt a tevékenységben, hogy az példaértékű. Tisztában vannak a barátság
fontosságával és együttéreznek társaikkal, ha bajban vannak, ha betegek.
Remélem, ez a szeretetlöket elősegíti a kis betegek gyógyulását.

November hónapban a -Társas kapcsolatok ápolása a téma, mely keretében a gyerekekkel az egymás közti barátságokról és a bizalomról, a segítségadásról beszélgettünk, játszottunk.

A foglalkozásokon való részvétel önkéntes, így bárki be és ki kapcsolódhat belőle. A tevékenység elkezdésénél a szőnyegen gyűltünk össze, egy beszélgető kört alakítva. Mikor mindenki elfoglalta a helyét, megkértem a gyerekeket, hogy fogják meg egymás kezét, és csukják be a szemüket, majd gondoljanak valami szépre. Majd mindenki megsimogatta a mellette lévő társai hátát, vállát, kezét, és megöleltük egymást. A foglalkozáson részt vett gyermekek örültek ennek a kis apróságnak, jól esett számukra a társaikhoz való közeledés. Majd ez után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ki kivel szeret játszani, mit szeretnek játszani. És egy nagy ölelléssel kezdünk hozzá egy újabb tevékenységhez.
A gyerekek számára zenét kapcsoltam be mely ,, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dal volt, így lehetőséget biztosítottam a táncoláshoz is, ezzel is a kapcsolatokat ápolva, továbbá közös tökfaragás lehetőségét is felkínáltam a gyerekeknek.
A gyerekek közösen szedték ki a tökök belsejében található magokat, majd a kivájt tökökre megrajzoltuk a figurákat, mintázatokat, melyet a felnőttek faragtak ki. Úgy gondolom, hogy egy igazán jó nap telt el közösen, mely alaklommal a gyerekek is közelebb kerülhettek egymáshoz, kapcsolataik ápolásában.

A Baráti segítség című mesével indítottuk a hetet (Örömvár című könyv). A mese meghallgatása után a gyerekek lerajzolták azt, ami szerintük a legfontosabb volt a mesében. Az elkészült művekből kiállítást rendeztünk. Érdekes volt látni, hogy mennyire más ragadta meg a gyerekek figyelmét a mesében, és azt is érdekes volt hallgatni, hogy egymás rajzáról hogyan beszélgetnek. Volt, aki azonnal felfedezte, hogy a sok segítő barát között volt, aki a bajbajutott mókus szétszóródott eleségét segített felszedni, és volt, aki okos tanáccsal látta el a barátokat. Hamar sikerült levonni azt a következtetést, hogy többféle módon lehet segíteni, és bármelyik fontos lehet.
A héten a reggeli beszélgetésekben jelen volt a barátság kérdése. Felmerült, hogy fontos-e az, hogy sok barátunk legyen; fontos-e, hogy mindig együtt legyünk;
A következő napon „levelet írtak” a gyerekek a legjobb barátuknak. Szívecske formából borítékot hajtogattak, és ebbe tették a kis kártyára „írt üzenetet”. Ráadásul a boríték helyes címzésével is foglalkoznunk kellett, így a síkban való tájékozódással is megfűszereztük a feladatot.