A novemberi hónapban a meglévő barátságok ápolására és újak kialakítására fektettük a hangsúlyt. Igyekeztünk olyan játékokkal, és egyéb feladatokkal kedveskedni a gyerekeknek, amiben fontos a közösség összetartó ereje. A heti mesénk a Répa meséje volt, amit a gyerekekkel megtanítottunk és a hét zárásaként az óvoda többi csoportja előtt elő is adtunk. A mese által sokat beszélgettünk arról, hogy miért fontos hogy segítsük egymást. A héten mindenki a számára legkedvesebb barátja mellett ebédelhetett. Elmondható, hogy a csoportban már mélyebb barátságok is születtek, de figyelnek arra, hogy ne maradjon senki magányos. Szívesen hívják unatkozó társaikat játékba, erre meg is szoktuk kérni a gyerekeket.

Boldogságóra – TÁRSAS KAPCSOLATOK

Foglalkozásunkat a gyermekek által jól ismert „Ha boldog vagy mutatsd meg mindenkinek” című dallal kezdtük, melyet mozgással kísértünk. Ezt a dalt nagyon szeretik a gyermekek, boldogan és hangosan éneklik is.
A téma bevezetéseként élő barátságláncot alkottunk és minden gyermek a mellette lévő gyermekekről mondott egy-egy pozitív tulajdonságot, emléket.
A téma feldolgozását a „Tavaszi ébresztő” című mesével kezdtük. A mesét a hozzá kapcsolódó kérdések megbeszélésével dolgoztuk fel, majd beszélgettünk a barátságról és annak fontosságáról.
Mivel a csoportban indián hetünk volt így a gyermekek közösen festhették ki a Margarétások totemoszlopát. A közös festés hozzájárult a csoporton belüli kapcsolatok erősítéséhez. A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük a társas kapcsolatok jelét, majd felragasztottuk a megfelelő lépcsőfokra.

A gyermeki társas kapcsolatok alakulása-, alakítása egy nagyon érdekes, egyénre szabott, és egyéntől függő dolog. Néha jó az, ha egyedül játszik a gyermek, de a társakkal való közös tevékenykedés tartalmasabb játéktevékenységet, és csodálatos végeredményt tud produkálni. Mindenki hozzátesz egy kicsit a játékhoz, vagy éppen elvesz belőle, de a végeredmény igazi csapatmunkát tükröz. Novemberi hónapunknak ez volt a fő témaköre.

Ezen a foglalkozáson megbeszéltük ,hogy milyen a jó barát.Baráti kapcsolatokat alakítunk,ápolunk,egy jó közösség szeretnénk lenni.

Egy bizalommal teli mély barátság minden embert boldoggá, stabilabb személyiséggé kovácsol.
Novemberre már kialakultak vagy megerősödtek az előző nevelési évben köttetett barátságok. A gyerekekkel sokat beszéltünk, erről a témáról. Megbeszéltük kinek ki és miért a barátja. Mit szeret benne? Milyen közös kedvenc játékaik vannak? Szoktak-e óvodán kívül találkozni? Milyen érzés az, ha nem jön óvodába a barátjuk? Vannak-e olyan gyerekek, akik többen barátok? Szoktak–e veszekedni? Hogyan békülnek ki? stb.
A süni irigy lesz mesét elbáboztuk, majd a hét folyamán többször a gyerekek is elmesélték bábokkal. A mesét átbeszéltük, milyen az igazi barátság.
Mindenkinek az volt a feladata, hogy rajzolja le egy szív formájában, hogyan látja a barátját. Színesnek, egyszínűnek, kicsinek nagynak stb? Majd köré festettünk egy hatalmas szívet a csoportunkat jelképezve.

A tervezetben megjelenő mondókát (Ici pici pókocska hosszú hálót sző) a gyerekek már jól ismerik, és nagyon szeretik. Úgy gondoltam, hogy jó relaxációs gyakorlat lehet a társas kapcsolatnál, ha egymás hátára rajzolják a mondókát. Ez erősíti a gyerekekben az egymáshoz való pozitív viszonyulást. Tekintettel voltam az életkorukra, ezért választottam egy állatos mesét, amit egy plüss mackó segítségével meséltem el. A barátság virágot készítettek színes papírból. A gyerekek választották ki, hogy milyen színű virágot szeretnének a kis barátjuknak adni. Úgy gondolom, hogy a személyes ajándék nagy jelentőséggel bír egyébként is, ebben a korban pedig főleg. A virágok elkészülte után segítettem megfogalmazni a gyerekeknek, hogy miért a kiválasztott kispajtásnak szeretnék adni.

November témája. : Társas kapcsolatok
A gyermekek hallhatták a mackó ebresztő c. mesét, amelyben az állatok a születésnapjat ünneplő medvének kedveskednek.
Társkapcsolati játékokat játszottunk, barátság kezet nyújtottunk és készített is akinek volt kedve. Gyűjtöttünk sok kezet, ölelést és bíztató szavakat. A témát a mindennapokba beépítve igyekeztem megmutatni, de volt olyan is amikor tudatosítottuk az ismereteket. A fényképek ekkor készültek- sajnos voltak hiányzók. Természetesen később az ő játekukba, mindennapi kis óvodai életében is megjelentek az előbb említett témák.
” ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…”