A kiscsoportos gyerekek ügyesen, lelkesen és aktívan vettek részt ennek a témának a feldolgozásában, így tartalmasan tudtam megvalósítani. Nagyon szeretik egymást, jó közösséggé kovácsolódtunk. Szeptember óta sokat fejlődtek és változtak. Sokat segítenek a boldogságóra adta plusz játéklehetőségek, mesék, közösségépítés, társas kapcsolatok ápolása terén is.
Társas kapcsolatok ápolása
A napközis gyerekekkel ebben a hónapban pontosan 192db virágocskát készítettünk el azzal a felirattal, hogy ‘Jobb veled a világ!’. Minden gyermek kapott egy virágot a nyakába, és vittek haza is a családnak. A virágokat az iskolában meglepetésként osztottuk szét az igazgatóbácsinak, tanító néniknek és bácsiknak, az iskolában dolgozóknak, valamint a diákoknak egyaránt. Akivel a nap folyamán találkoztunk, mindenkinek adtunk virágot a kezébe, hogy tudja, igenis jobb vele a világ!
Egy másik foglalkozás keretein belül mindenki elkészítette saját maga papírfiguráját, amit egy közös nagy szivecskére ragasztottunk fel, így is mutatva, hogy egy csapat vagyunk és összetartozunk. Megbeszéltük milyen fontosak vagyunk egymásnak, kire miért van szükségünk az iskolában és otthon is. Valamint azt is elmondtuk, hogy hogyan tudunk jót tenni ezeknek az embereknek, hogyan tudunk nekik segíteni. Véleményem szerint ez volt az egyik kedvenc foglalkozásuk a gyerekeknek, mert minden nap láthatják saját magukat egy csoport részeként, amiben jó lenni.
A munkafüzetekbe mindenki lerajzolhatta saját magát és a legjobb barátját, elmondták és ábrázolták azt is, mi az, ami összeköti őket, ami közös bennük, vagy amit nagyon szeretnek együtt csinálni.
A hálapillangónkat sem hagytuk ki, vele úgy játszottunk most, hogy mindenki elmondhatta, kire miért van szüksége és kinek hogyan tud segíteni, hogyan tudja a másiknak megköszönni mindazt, amit érte tesz.
A ‘Jobb veled a világ’ című dal pedig már a csoportunk ‘boldogsághimnusza’ lett.
Szegedi Vörösmarty Általános Iskola
A társas kapcsolatok ápolása. Ősz kincsei.
Az ősz talán a legszebb évszak, ezért elsétáltunk a Ligetbe, ahol megcsodáltuk a természetet, a gyönyörű őszi faleveleket. Sok csodálatos élménnyel gazdagodtunk, hisz az ősz kincseit kerestük. Ezeket az élményeket átélve minden érzékszervünkre szükségünk volt. Faleveleket gyűjtöttünk, csendben lopakodva madárhangokat hallgattunk, végig húztuk a kezünket egy fa kérgén, gyönyörködtünk az ősz színeiben, hallgattuk a talpunk alatt az avar hangját. Közben alkalmazkodtunk, segítettük egymásnak és kipróbáltuk, hogy milyen érzés átölelni egy fát. Miután elmondtam, hogy a fa energiája jótékonyan hat ránk, erővel és pozitív energiával tölt fel mindenkit, a barátok együtt is kipróbálták, hogy tényleg különleges, és megnyugtató érzés átölelni egy fát.
Visszaérve a tanterembe meghallgattuk Aranyosi Ervin: Ölelj át egy fát! című versét.
Az empátia is fontos ahhoz, hogy jól működjenek a társas kapcsolataink. Az osztályba jár egy kis „HŐS” aki a cukorbetegséget nagyon ügyesen, kitartással, felelősséggel viseli. Megkértem meséljen a többieknek mi az, amit nehezen él meg a mindennapokban. Sok mindent megtudhattak tőle az osztálytársai, így jobban átérzik egy-egy szituációban mi okoz neki nagy próbatételt. November 14-én a Diabétesz világnapján történt mindez, szerettem volna, ha a többiek megismerik a nehézségeit, ő maga pedig élvezte, hogy középpontba, fókuszba került ezen a napon.
Beszélgettünk a barátságról, hogy a barátok nem csak akkor tartanak össze, ha mindenki vidám, és minden rendben van. hanem a nehéz pillanatokban is támaszt, segítséget nyújtanak egymásnak. Szituációk megbeszélése vezette rá a gyerekeket arra, hogy a megértés együttműködés, türelem, segítőkészség és odafigyelés nélkül nem működik hosszú távon a barátság.
Ezután barátságfüzért készítettünk, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát, amely örömteli, vidám perceket szerzett mindenki számára.
Elkészítettük a barátságfűzért, amit szívesen színeztek ki a gyerekek és mindegyik egy egyéniség lett. Ők szeretetláncnak hívják. Közben megbeszéltük, hogy mi köt össze bennünket. (pl. az, hogy gyerekek vagyunk; a Tulipán csoportba járunk; szeretünk oviba járni és játszani; iskolába készülünk…)
A színezés és nyírás közben a beszélgetés témája volt, hogy honnan tudod, hogy a társad szeret téged, és hogyan tudod kifejezni mások felé a kedvességedet, szeretetedet?
– együtt játszunk
– megöleljük egymást
– rá mosolygok
– rajzolok neki
– bocsánatot kérek
– segítek a legóját újra építeni
– megpuszilom
– virágot adok neki
– megköszönöm, ha kapok valamit
Ezen a napon új kisfiú érkezett csoportunkba, egyelőre még az anyukájával. Szeretettel fogadtuk – szerencsére a csoportunk gyermekei nagyon nyitottak és barátkozó kedvűek. Bence visszahúzódó, de szereti és igényli az ölelést. Az egyik kislány pártfogásába vette őt és beszélgetni kezdtek. Az új gyermek rajzolt a csoportunknak egy képet, amit feltettünk a faliújságunkra.
A kisfiú azt mondta az anyukájának hazafelé menet, hogy: „Anya! Én szeretek ebbe az oviba járni.” Nem is kell ennél több!
Pénteken,2024.11.22-én az osztályfőnöki óra keretén belül a köszönés alapszabályairól beszéltünk az V.B osztályban.
Először megbeszéltük a köszönések illemszabályait,majd kis csoportokban olyan feladatot kaptak a gyerekek, hogy különböző üdvözlési formákat mutassanak be.
László Boglárka
A játéknál a gyerekek megfogalmazták, hogy miért is jó ha vannak barátaink, kik a legjobb barátaik az óvodában. A sál-lánccal az összetartozást jelképeztük, hogy mindig-mindenben számíthatunk egymásra, figyeljünk oda a társainkra.
Novemberi Boldogságóránk a társas kapcsolatok ápolásáról szólt.
A foglalkozást egy beszélgetőkörrel indítottuk, ahol mindenki elmondta, hogy szerinte milyen egy jó barát és miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok. Egy keresztrejtvény segítségével összegyűjtöttük azokat a fontos szavakat, amelyek kimondása „megnyitja a szíveket”. Ezeket lapocskákra írták a gyerekek és temperával elkészítették a saját kézlenyomatukat. Az így elkészített munkákból raktuk össze a faliújságunkat. Ezután egy állatmese következett, melynek segítségével megfogalmazhatták a levont tanulságot. A „Távíróoszlop” játékkal folytattuk, ahol egymás mögé állva az előttük álló hátára az ujjukkal egy kedves ábrát rajzoltak. Örültek, amikor a végén célba is ért az eredeti rajz. Kipróbáltuk a páros szoborpark játékot, ahol egy barátság jellemzőit igyekeztek szoborként megjeleníteni. Élvezték a „Sziámi” játékot is, ahol „összenőve”, ikerpárként kellett nekik együttműködni. Barátságról szóló közmondásokat is gyűjtöttünk és értelmeztünk, saját példákkal is szemléltetve. Az óra végén a táblán közösen gyűjtötték össze azokat az értékes tulajdonságokat, amelyek egy komoly barátság alappillérei. Zárásként a programhoz készült kártyajátékot használtuk.
A papírra rajzolt alakokat mindenki másképpen „ruházta fel”. Fontos volt, hogy az alakoknak vidám kisugárzása legyen. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontosak a társas kapcsolatok, hogy együtt minden könnyebb. A produktum elkészítése után, a tanulók is kézen fogva sort alkottak.
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A társas kapcsolatok, baráti kapcsolatok ápolása
A Boldogságórák kapcsán elmondhatom, hogy amikor találkozom a kiscsoportosokkal a folyosón, a mosdóban, akkor odajönnek hozzám és megölelnek. Van egy kisfiú közöttük, aki mindig odaáll mellém és azt várja, hogy a kis haját megsimítsam, összeborzoljam. A többiek is szívesen beszélgetnek velem, elmondják, hogy éppen mit játszanak, vagy kivel játszanak. A kiscsoportosok örültek nekem, amikor bementem hozzájuk a csoportba, immár harmadik alkalommal. Amikor körben ültünk a szőnyegen, akkor elmondtam nekik, hogy hoztam egy mesét, amelyben három barát van. (Ferenczei Éva: Süni irigy lesz) Egy irigy süni és két barátja nyuszi és maci. Bábokkal játszottam el a mesét a dajka néni segítségével. Végig figyeltek és érdeklődéssel hallgatták. A mese végén megkérdeztem, hogy kivel szeretnek játszani itt a csoportban és aranyosan a mellettük ülő gyermekre néztek, amiből rájöttem, hogy a kis játszótársak egymás mellett voltak. az egyik kisfiú, akinek van otthon nagyobb, óvodás, vagy iskolás testvére megnevezte őt és elmondta nekem, hogy odaadja neki a játékot otthon és együtt játszanak.
A beszélgetés után bekapcsoltam a hónap dalát, (Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg…) akkor már el is kezdtek rá mozogni. Utánozták azt, amit mutattam nekik és a végén megöleltük a mellettünk álló társunkat, mert közben párban is táncoltunk, mozogtunk.
A zene végén kértem egy nagy ölelést, ekkor odajöttek hozzám és megöleltük egymást. Amikor elköszöntem a gyerekektől, akkor többen is odajöttek, hogy segítsenek visszavinni a laptopot és a hangszórót (amit a zenehallgatáshoz áthoztam) a nagycsoportba. Már ismerősként hozták az eszközöket és jöttek velem a csoportomba, majd visszaszaladtak a saját csoportjukba az óvónénihez és a dajkanénihez. Egyre jobb a kapcsolatom a kicsikkel, nagyon barátságosak velem is.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus