A kis csoportunk a novemberi feladatot nagy örömmel készítette. A nagy gondozású csoportban egyre többször keresik egymás tekintetét, figyelik a másik hangját. Várják egymást, hogy találkozzanak. A feladat elkészítése során a tanulóink kezét ráfogással vagy spontán mozgással készített vonalak jellemzik. A végén legjobban mozgó tanulónk alakította a kisrajzokat csoportba.

Társas kapcsolatok ápolása, testünk-lelkünk egészségéért
Ebben a tanévben már három tanulócsoportban tartok boldogságórát a kollégák segítségével. Nem titkolt célom és szándékom, hogy az egész iskolai közösséget „megfertőzzem” a Boldogságóra programmal, hiszen az évek során egyre inkább azt tapasztalom, hogy a pozitív, jó hangulatú, a személyes kapcsolatok fontosságát hangsúlyozó iskolai légkör megteremtését célozza. Személyes tapasztalataim összegzése során úgy vélem, hogy mind a gyermekek személyiségfejlesztése, közösségformálása, mind a pedagógusok mentálhigiénének megőrzése szempontjából hatékony és jól hasznosítható módszer, mely segíti és színesíti a mindennapi pedagógiai munkánkat. A program nemcsak az egyes gyermekek fejlődésére és gondolkodásmódjára van hatással, hanem az osztályközösség életére is, erősítve a társas kapcsolatokat. A kollégáim visszajelzései is azt mutatják, hogy a pedagógusokra, az egész iskolai kollektívára pozitív hatással bír. Éppen ezért szeretném, ha minél több gyermek és pedagógus megtapasztalná előnyeit és beépítené saját pedagógiai gyakorlatába. Személyes meggyőződésemen túl, intézményegység vezetőként felelősséget vállalva a minőségi szakmai munkáért különösen preferálom.
A november nagyon színes, programokkal teli hónap volt iskolánkban, hiszen megemlékeztünk intézményünk névadójára, kiemelten foglalkoztunk az egészségmegőrzéssel, az egészséges életmódra neveléssel. De nemcsak testünk egészségéért tettünk, hanem a lelkünkért is a sok közös játékkal: voltunk „hóbortos társaság”, jártunk a Jobb Veled a Világ bolygón, közben sokat nevettünk. Volt, hogy egymáson, volt, hogy magunkon, hiszen ez is hozzájárul egészséges önbecsülésünk alakításához.

Az osztályomnak idén kezdtem Boldogságórákat tartani. Két tanévre tervezett első osztály második tanévénél tartunk. Az amúgy is összetartó osztályka a Boldogságórák hatására még kedvesebbek, még összetartóbbak, még figyelmesebbek egymással és a felnőttekkel.
Ezen az órán is relaxációval kezdtünk, majd énekeltünk. Többször is meghallgattuk, énekeltük a kezdő dalt, hiszen tényleg minden gyermeken láttam, hogy dal közben sokkal felszabadultabbak voltak ahgy tapsoltak, dobbantottak, nyújtóztak.
A „Kis barátom hogy vagy?” játéknál először bátortalanul kérdezték egymást, de folyamatosan egyre határozottabbak lettek. A mesét csöndben hallgatták végig, majd beszélgettünk, kiszíneztük a barátsággal kapcsolatos képeket. A fonalból pókháló alakítása közben annyira kedves gondolatokat mondtak egymásnak, hogy öröm volt hallgatni. A záróéneklés után végül egy lépcsőfokkal közelebb kerültünk a Boldogság várához.
Nagyon örülök, hogy elkezdtem Boldogságórákat tartani az osztályomnak. Köszönöm a lehetőséget!

Az osztályomnak idén kezdtem Boldogságórákat tartani. Két tanévre tervezett első osztály második tanévénél tartunk. Az amúgy is összetartó osztályka a Boldogságórák hatására még kedvesebbek, még összetartóbbak, még figyelmesebbek egymással és a felnőttekkel.
Ezen az órán is relaxációval kezdtünk, majd énekeltünk. Többször is meghallgattuk, énekeltük a kezdő dalt, hiszen tényleg minden gyermeken láttam, hogy dal közben sokkal felszabadultabbak voltak ahgy tapsoltak, dobbantottak, nyújtóztak.
A „Kis barátom hogy vagy?” játéknál először bátortalanul kérdezték egymást, de folyamatosan egyre határozottabbak lettek. A mesét csöndben hallgatták végig, majd beszélgettünk, kiszíneztük a barátsággal kapcsolatos képeket. A fonalból pókháló alakítása közben annyira kedves gondolatokat mondtak egymásnak, hogy öröm volt hallgatni. A záróéneklés után végül egy lépcsőfokkal közelebb kerültünk a Boldogság várához.
Nagyon örülök, hogy elkezdtem Boldogságórákat tartani az osztályomnak. Köszönöm a lehetőséget!

Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmifogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport

Kapcsolat-klinika
A mi épületünk magas, három emeletes. Mindenki mosolyog és hálás, hogy ide járhat. A segítőink a nap legnagyobb részében itt vannak az épületben.
Három emeletes a klinika. A legalsó szintre az idősek járnak. A reggeli órákban a legfelső szintre a gyerekek úgy érkeznek meg, hogy üdvözlik az idős néninek, bácsikat, érdeklődnek, hogyan érzik magukat, nincs-e valamire szükségük. Barátkoznak velük, ezt az idősek is várják. Mindig van új idős ember, így van miről beszélgetni.
A középső szinten a felnőtt segítők vannak, klubszobákkal, könyvtárral, tornaszobával, orvosi szobával, pihenő szobákkal és társalgóval. Sok-sok segítő van az épületben.
A legfelső szinten azok gyerekek vannak, akik barátságokra várnak. Tesznek is érte, ők is közelítenek egymáshoz. Ez egy biztonságos környezet, így bátrabban kimutathatják az érzéseiket. A kinti világban számukra nehezebb a közeledés, kapcsolatok kiépítése.
Járnak ide magányos, testvér nélküli gyerekek, félénk, szótlan, magukba zárkózott fiúk, lányok.
Az első alkalmak után, amikor az idős nénikkel és bácsikkal találkoznak, már jobban érzik magukat. A játékfoglalkozások, kutyás szoba, zenés szoba, könyvtár, fényterápiás szoba és bábszoba is. A legszívesebben a klubszobában töltjük az időt.
Rajzok készültek az elkészült álomházról, ahol biztonságos környezetben, egymásban megbízva, segítőkkel töltjük a napjainkat. A segítők között azokat a felnőtteket sorolták, akikre az iskolában is számíthatnak. „Csak itt azért jobb, mert a szeretet miatt vannak a gyerekek és nem a tanulás miatt.”