A társas kapcsolatok ápolása, mondhatni a csoportunk kedvenc témaköre.
Nagyon szeretik a barátságot. Minden gyermeknek van 1-2 legjobb barátja a csoportban. Észrevehető, hogy amikor hiányzik valakinek a barátja betegség vagy egyéb ok miatt, akkor nem találja a helyét, de ilyenkor alakulnak újabb játszócsoportok, és olykor nagyobb barátságok is szoktak alakulni.
Észreveszik, ha egy társuknak szomorúbb napja van, és próbálják jobb kedvre deríteni.
Viszont néhányszor tapasztaljuk azt is, hogy egy-egy konfliktus alkalmával elhangzik a „Nem leszek többé a barátod” mondat. Van olyan gyerek, aki ügyet sem vet erre, és játszik tovább másik kis baráttal, de van néhány gyermek a csoportban, akiknek igazán mély érzelmi világuk van, és számukra drága kincs a barátság, ezért nagyon szomorúak lesznek. Nem avatkozunk bele egyből a konfliktusok megoldásába, mert szeretnénk, ha törekednének az együttműködésre, önállóságra, empátiára. Amikor úgy ítéljük, hogy segítségre szorulnak, akkor megbeszéljük a történteket, átgondoljuk, belegondolunk egymás helyzetébe, és próbáljuk felidézni az együtt eltöltött boldog pillanatokat, és elmondjuk, hogy mit szeretünk a másikba, valamint azt is, amit kevésbé.
A boldogságóráinkat minden esetben relaxációval kezdjük, amit nagyon szeretnek a gyerekek. A mostani boldogságóránkat az „Égig érő fa vagyok” gyakorlattal szerettem volna kezdeni, de megváltozott a véleményem, mert a tevékenység kezdete előtt, a lányok hajba kaptak, és elég frusztráltak voltak. Jobbnak láttam a „Haragom kifújom” gyakorlattal lecsillapítani őket. Érzékelhető volt rajtuk, hogy lecsillapodtak.
Majd a tavalyi évben kedvencükké vált „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal fellendítettük a témát, és azonnal átszellemültek. Ekkor volt egy kislány, aki azt válaszolta, hogy szomorú kissé, mert hiányzik az apukája. Ezt a kislányt és a testvérét, az apukája egyedül neveli, mert 3 éves korában, az anyukája elhagyta őket. Mindenki nagyon empatikus a kislánnyal a napok folyamán, és mintha éreznék, és tudnák, hogy neki több babusgatásra van szüksége, ő a csoportunk „kicsinye”.
A „Mindenkinek van barátja” játékkal mentünk tovább. Nagyon jól kirajzolódtak a kapcsolatok, és az is kiderült, hogy a jelenlévő gyerekek közül, egy gyerek sincs perifériára szorulva. Ezt követően párokat alkotva közösen táncoltunk Bagdi Bella- Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalára.
A témát a munkafüzetükben található feladatokkal zártuk.

Ebben a hónapban a társas kapcsolatok témakörével foglalkoztunk. Ez a téma remek alkalmat biztosított, hogy egy szociometriai vizsgálatot is elkészítsünk a gyerekkel annak feltérképezésének érdekében, hogy vannak-e olyan gyermekek a csoportunkba, akiknek a beilleszkedéshez, barátok szerzéséhez több segítségre van szüksége. Néhány gyermek valóban több odafigyelést igényel, de reménykedünk abban, hogy előbb, utóbb ők is kölcsönös baráti kapcsolatokra találhatnak társaik között.
Annak elősegítésére, hogy minél jobban megismerhessék egymást a gyerekek, a hónap során több ezt segítő játékot is játszottunk. Ilyen volt például a helycserés játék, amikor tulajdonságokat soroltunk, majd olyan dolgokat, amikben a gyerekek jók, ügyesek, illetve amik érdeklik őket. Az egyes állításoknál azok a gyerekek, akik magukra ismertek felálltak és egymással helyet cseréltek.
Például ilyen esetekben történt helycsere: fiú/lány vagyok, szeretem a kék színt, szeretek kirándulni, a kedvenc fagyim a csokis, szeretek mesét hallgatni, kedves vagyok, jószívű vagyok, szeretek rajzolni, stb.
Ezután jött egymás önbizalmának növelése érdekében a „meleg zuhany”, amikor 1-1 gyermek beült a kör közepére, a többiek pedig elmondták a róla elgondolt pozitív tulajdonságokat. Persze az életkoruk miatt megjelent több alkalommal, hogy azt szeretem benne, hogy szép a haja, cipője, jó az illata, de egészen kreatív és örömöt okozó gondolatok is elhangzottak; pl.: „Egyszer segített nekem megkeresni az elveszett szandálomat.”, „ügyes, mert jó búvóhelyeket talál az udvaron. „Ha megkérem, akkor azt játszik velem, amit én szeretnék.” „Amikor sírtam, megölelt.” „Egyszer hiányzott anya és odaült mellém és adott zsepit.”
Készítettünk kézfogós formákat. Nem volt könnyű feladat, hiszen mindenki kört alakított volna és a formák kialakítása nehézségekkel járt. Néhány próbálkozás után mégis sikerült a körből háromszöget, majd szívecskét, virágot és házikót is létrehoznunk. Megbeszéltük, hogy mi is volt ebben a feladatban nehéz, és arra jutottunk, hogy addig nem sikerült, amíg mindenki egyesével akart kijjebb-beljebb, arrébb állni, de amikor rájöttek a gyerekek arra, hogy figyeljenek oda egymásra, akkor elkezdett működni a dolog.
Boldog Dóra segítségével megbeszéltük, hogy otthon is előfordulnak olyan dolgok, amikért valaki boldogabb vagy szomorúbb. Feltérképeztük, hogy mit tehetnek a gyerekek azért, hogy anya, apa vagy a testvérek kicsit jobban érezzék magukat. Pl. „Ha anya fáradt, akkor csendben játszom egy kicsit, hogy tudjon pihenni.” „Segítek anyának elrakni a zoknikat.” „Nem verekszem a testvéremmel és akkor anya nem lesz mérges és többet játszik velünk.”
Végül a tenyérlenyomatainkkal kidíszítettük a csoportszobánk ajtaját, amire a csoportunkra is jellemző tulajdonságokat is felírtuk.
A hónap utolsó napján megtanulták a gyerekek, hogyan kell elbúcsúzni, mert az egyik gyermek ezen a napon jött hozzánk utoljára. Nagy öleléssel és kedves szavakkal köszöntek el társuktól.

Társas kapcsolatok-Hajtogattam neked, mert…
Szívesen fogadtam az e havi feladatokat, annál is inkább, mert nagyon fontosnak tartom a társas kapcsolatok jelenlétét az életünkben. Alapvetően társas lénynek születünk , mindannyiunknak szüksége van a szeretetre, másokkal való kötődésre, és szociális életre. Sokat számít kapcsolataink minősége. Legyen, akivel meg tudjuk osztani örömünket, bánatunkat, szükség szerint segítséget kaphatunk. Ezért fontosak a barátok!
Az óvodai élet során igyekszem megteremteni annak lehetőségét, hogy a gyerekek tudják megtapasztalni az együtt lenni jó érzését, hogy szükségünk van egymásra, egymás segítségére. Fontos, hogy tanulják meg elfogadni és értékelni társaikat, legyenek hálásak. Annál is inkább, mert időközben érkezett hozzánk egy nem beszélő, autista kisfiú, Botond. Aki más. Fontos feladatomnak érzem a gyermekek lelkének érzékenyítését, hogy el tudják fogadni, szeretni a más tulajdonságokkal rendelkező kisfiút. Ő nagyon nehezen alkalmazkodik, hangadással és metakommunikációval fejezi ki magát. Nem vesz tudomást társairól. Egy külön világot képvisel.
A Boldogságórát Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalával indítottam. A jól eső közös mozgás és éneklés után beszélgetésre hívtam a gyerekeket. „Boldog Dóra” mesélt először a családjáról, amit szívesen fogadtak a gyerekek. Majd kérdéseket intézett feléjük, ami szóra és válaszadásra bátorította őket. /Azt tapasztaltam, hogy a fakanál báb segítségével feloldódtak gátlásaik./ Az öt középső csoportos gyermek bátorsága néhány kicsi gyermeket is inspirált. A kicsik visszafogottan, de bemutatták családjaikat és meséltek az otthoni élményeikről.
A folytatásban egymás kezét fogva különböző formákat alkottunk, csiga-bigát, napocskát, csillag alakzatot. A barátok általában egymás mellé álltak. Játék közben többször is szétszakadtunk, de sikerült vidáman végezni a feladatot.
Elkészültek a barátoknak szánt szép, egyéni képeslapok. /Alkotás közben elmesélték barátaik pozitív tulajdonságait./ Úgy láttam, örömmel töltötte el őket az ajándékozás lehetősége. Vágtak, hajtogattak, színeztek, ragasztottak.
A kedvesség világnapján kedves szóval, szeretettel fogadták szüleiket.
Az elvégzett feladatokon túl a Márton napi kézműves délutánunk is egy plusz lehetőség volt a társas kapcsolatok építésében és természetesen minden egyes nap.
Napi szinten felfigyelek a gyermekek fejlődésére. Az apró gesztusok-pl.zsebkendőt nyújt a sírdogáló társnak, vigasztal, megölel, segít az öltözködésben…-mind, mind megerősítenek a társas támogatás fontosságában.

A téma feldolgozását Bagdi Bella e hónapra szóló dalával kezdtük. A gyerekeknek nagyon tetszett, többször is meghallgattuk és körben állva, kézen fogva énekeltük, mutogattuk. Beszélgettünk arról, hogy a barátság milyen hatással van ránk, mit érzünk, ha barátaink vannak, ha szeretve vagyunk. Megbeszéltük, hogy milyen érzéseink vannak veszekedés közben – szomorúság, bánat, harag, düh, – illetve mit teszünk veszekedés közben – kiabálunk, sértegetünk. Majd azt is megbeszéltük, hogy milyen jó dolog a békülés, milyen érzéseink vannak ilyenkor pl. öröm, boldogság, vidámság, nevetés. Az érzelmek megfogalmazása nehezen ment a gyerekeknek, így képeket hívtunk segítségül. A képek nézegetése közben próbáltuk kitalálni mit érezhetnek a képen lévő gyerekek és azt is, hogy mi történhetett velük, amiért így éreznek. A nagy csoportos gyermekeket szólásokkal, közmondásokkal ismertettem meg e témában, majd elkezdtünk építeni egy állatkertet is a fa- és papírkockák felhasználásával. A hónap témája még jobban erősítette az egymásra figyelést és az egymáshoz való alkalmazkodást. Tartalmas, élményekben gazdag hónapot zártunk a „Katicásokkal”.