Bekapcsoltam a gyermekeknek az Ellazulni jaj de jó! című Bagdi Bella dalt, amely felkeltette az érdeklődésüket, és odajöttek hozzám a szőnyegre. A dalt el is játszottuk, ami nagyon tetszett nekik. Még egy kislány meg is jegyezte közben: „megsimogatom a lábamat, mert azt is nagyon szeretem”. A relaxációs játéknak a Hervad a virágom, éled a virágom játékot választottam. Ezt is élvezték a gyerekek. Utána leültünk a szőnyegre, beszélgettünk. Boldog Dóra is érkezett hozzájuk, köszönésképpen mindenkinek végigsimította a fejét, arcát, mosolyt csalva a gyermekek arcára. Mondtuk is, hogy most nagyon boldogok vagyunk, ezt mutatja arcunkon a mosoly. „Milyen az arcunk, ha szomorúak vagyunk? Mutassátok meg!”. Bemutattuk az érzelmeket, mindenki eljátszotta, milyen, mikor valaki boldog, szomorú, mérges, fáradt, ijedt, stb. „Amikor rossz kedvetek van, szomorúak vagytok, vagy éppen mérgesek, akkor mi az, ami megnyugtat benneteket, mitől lesz jobb kedvetek?” Képeken mutathatták meg (rajzolok, sírok, énekelek, beszélgetek, játszom a kedvenc játékommal, tévét nézek, stb.). A legtöbb gyermek megmutatta, néhányan voltak, akik meg is magyarázták. („Amikor dühös vagyok, akkor elmegyek rajzolni.”, „Ha szomorú vagyok, sírni szoktam.”) Ezután a reggel, a polcon talált levelet (pók nénitől) olvastam fel nekik, és beszéltük meg. (Eltűnt a kedvenc játékuk, az orvosos játék, reggel sokan keresték.). Pók néni üzent: „Túl hangosan játszottatok tegnap, nem tudtam aludni, ezért elvettem a kedvenc játékotokat. Ha szeretnétek visszakapni, teljesíteni kell a követeléseimet.” A gyerekek arcán meglepődés látszott, várták, hogy elmondjam, mit kell tenni ahhoz, hogy újra játszhassanak kedvenc játékukkal. Tovább olvastam a levelet. A játékok, amiket „Pók néni írt”, nagyon tetszett a gyerekeknek. Mondták, „Akkor csináljuk is meg!” „Gyorsan”. Az első feladat a színes labdák válogatása volt a tornateremben. Amikor teljesítettük, pihenésként megtízóraiztunk, majd a következő feladat, a „Hajótörés játék” volt, ahol „pók néni” szerette volna megnézni, milyen összetartó, egymásnak segítő csoporttal van dolga. Ezt is sikeresen és örömmel teljesítették a gyerekek. Az utolsó feladat kicsit több időt vett igénybe, mert „Pók néni”, – hogy jobb kedve legyen – színes virágokat kért. Így a gyerekek leültek festeni, ami nagyon kedvelt tevékenységük. Sok szép virágot festettek, volt aki többet is készített. A virágok száradása után együtt kimentünk a folyosóra, és kitettük a faliújságra, hogy ne csak „Pók néni gyönyörködhessen az alkotásokban, hanem az óvoda minden tagja, és a szülők is. Mikor visszamentünk a csoportba, „Pók néni” visszatette kedvenc játékukat a helyére, hiszen minden feladatot teljesítettek. A következő beszélgetésnél néhányan megfogalmazták gondolataikat, „nagyon rossz kedvem volt, mikor pók néni elvitte az orvosos játékot” , „én mérges lettem”. Elmondtam a gyerekeknek, hogy otthon is sokat beszélgessenek ezekről a nehéz napokról, hogyan lehet megbírkózni a negatív érzésekkel, érzelmekkel. Ezután felragasztották a gyerekek a 6. lépcsőfokra a jeleket, és nagy örömmel kezdtek el a kedvenc játékukkal játszani.
Megküzdési stratégiák
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
A februári boldogságórán sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, milyen nehéz helyzetekkel találkozunk az életben. Meséltek személyes tapasztalatokat, és sorra vettük ilyenkor milyen érzelmek jelennek meg az arcunkon, hogyan érezzük magunkat. Nem könnyű megküzdeni a félelmekkel, nehézségekkel, amikkel akár nap mint nap szembesülünk. Eljátszottunk 1-1 nehezebb szituációt (pl. reggel szomorkásabban, sírósabban jön be egy gyermek, vagy kiborul az ebédnél a víz.) A gyerekek nagyon ügyesen megoldották ezeket a helyzeteket, jó reakciói voltak rá, egymást is ellátták tanácsokkal, segítő gondolatokkal. Még engem is belevontak és nekem is mondtak kedves szavakat, és segítettek. A hónap meséjét mindig megelőzi a hónap versének elmondása, szerencsére ezt már nagyon jól tudják a gyerekek, segítenem se kellett az elmondásában. A hónap dalának segítségével ellazultunk, végigvittük a gyakorlatot, és megbeszéltük a tapasztalatokat, kinek hogy tetszett. A megküzdést kicsit úgy hasonlítottam, fordítottam le a gyerekeknek, mintha szuperhősök lennének, akik bármire képesek és ne adják fel sosem. Ezért készítettünk szuperhős bábokat, amikkel aztán szabadjáték időben is remekül eljátszottak, utána pedig hazavitték azokat. Így biztosan otthon is elmesélték, miket csináltunk a boldogságórán. Eljátszottuk a különböző érzelmeinket is, először kicsit voltunk mérgesek, szomorúak, aztán jobban, aztán nagyon-nagyon. Ez a játék is nagyon tetszett nekik, szerintem nagyon bele tudták élni magukat. A nagyobbak a feladatok közül elkészítették a téli erdő állatainak rajzait is, ezeket megbeszétltük, megkérdeztem őket szerintük melyik állatnak nehezebb vagy könnyebb megbírkóznia a hideg időjárással. Másnap ezeket az állatokat a heti mozgásnál el is játszotta a csoport, erről készült videó is. A tornán is volt olyan aki könnyebben, valaki pedig nehezebben birkózott meg a feladattal, de nagyon megdicsértem őket és mondtam is nekik, hogy látjátok, nem adtátok fel, megküzdöttetek vele, büszke vagyok rátok! És tényleg az is vagyok, mert szuper óvodásokkal boldogságórázhatok minden hónapban. Várjuk a márciusit és vele együtt az igazi tavaszt! 🙂 Mert jobb velük a világ!
A hónap során elvégzett feladatok:
Február a megküzdési stratégiák hónapja. A megküzdés olyan általunk kifejtett tudatos erőfeszítés, aminek segítségével megpróbáljuk legyőzni az életünkben fellépő kihívásokat, veszélyeket és az ezekkel járó stresszes állapotokat. Benne rejlik a boldogabbá válás lehetősége, hiszen ha sikerül megoldanunk egy problémát, általa örömöt és boldogságot élhetünk át. Egyfajta megkönnyebbülés ez, amit az adott akadály feloldódása okoz. Ennek az elméleti háttérnek a megbeszélésével kezdtük a februári boldogságórákat, majd a megértés után végeztük el feladatainkat.
Elsőként a „Mesél a téli erdő” című képet készítettük el. Sokat beszélgettünk arról, hogy a vadon élő állatoknak milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a téli időjárás beköszöntével. A hideg, az élelemhiány az életmód átalakítását kívánja számukra, hiszen alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. Küzdelmük enyhítésére mi, emberek is nyújthatunk segítséget a vadetetőkbe kihelyezett élelemmel, szalmával. Ennek jelképeként mindenki készített egy téli, kopasz fát, így alakítottuk ki az erdőt. Sablonok segítségével állatok képeit színeztük, nyírtuk ki, majd elhelyeztük őket a téli fák között.
„A türelmetlen nyulacska” című mesét is elolvastuk, értelmeztük Mester Györgyi írása alapján. Megbeszéltük, hogy a türelem gyakorlása milyen fontos az életünkben, hiszen a még be nem következett események miatti idegeskedés, aggódás, az idő sürgetése csak felesleges stresszt okoz önmagunknak, amivel árthatunk a lelki/testi egészségünknek. Fontos tehát a nyugalmunk megőrzése mindig, minden helyzetben, amit olyan cselekedetekkel tudunk megvalósítani, amikben jól érezzük magunkat. A mese kapcsán a gyerekek feladata az volt, hogy színes papírból kivágott felhőcskékbe rajzolják le, szerintük hogyan tudna megnyugodni a főszereplő nyuszika, milyen szórakoztató tevékenységekkel tudja átvészelni az időt, amíg megérkezik a tavasz. A rajzokat kis nyuszifigurák köré felhelyeztük a táblára, így emlékeztettük önmagunkat a türelem gyakorlására.
Ha feszültek, nyugtalanok vagyunk, nekünk is minél előbb le kell higgadnunk. Ehhez megtanultuk a „Pillangóölelés” technikáját, amit az óta is gyakorlunk és alkalmazunk/alkalmazhatunk egyénileg, otthon is, ha együttérzésre, megnyugtatásra van szükségünk önmagunktól.
Abban is egyet értettünk, hogy a feszültség oldására a nevetés és a humor is kiváló módszer. Február 2-án tartottuk meg hagyományos farsangi délutánunkat, amely nagyszerű teret biztosított a vidámság fenntartásához. Sokat játszottunk, nevettünk, énekeltünk és táncoltunk, így kapcsolódtunk ki közösen a szürke hétköznapok taposómalmából. Kicsit előre hoztuk a torkos csütörtököt, hiszen a gyerekek által hozott sütikkel, üdítőkkel ez bizonyult a legkiválóbb alkalomnak erre. Vidám, piknikszerű hangulatban töltöttük el a délutánt.
A farsang végén, február 14-én, hamvazó szerdán elégettük kiszebábunkat, vele együtt a „Rossz szokások ládikáját” is. A ládika elméleti szinten segít nekünk minden évben a rossz tulajdonságaink legyőzésében, hiszen a belsejében összegyűjtött, nem kívánatos dolgainkat tartalmazó cetlik elégnek a tűzben és jelképesen távoznak az életünkből. Persze ehhez a mi akaratunkra, tetteinkre, változásra való törekvéseinkre is szükség van, az égetés leginkább a megvalósításba vetett hitünket erősíti.
Februárban osztályunk a vízzel is megküzdött, hiszen 5 alkalommal a testnevelés órák keretében a sümegi tanuszodában úszni tanultunk. Sokak számára ez nagyobb, kevesebbek számára ez kisebb küzdelmet jelentett. Ebben a „harcban” szakoktatók segítettek, akik érdekes vízi feladatok megoldásával motiválták a gyerekeket az úszás tudományának elsajátítására. A legügyesebb tanulók a végén már a 2 méteres nagy medencében gyakorolhattak.
A segédanyagokban felsorolt világnapok közül a „tobzoska világnapja” nagyon felkeltette a gyerekek érdeklődését. Közösen megnéztük a kis állatról készült kisfilmet, beszélgettünk a kinézetéről, elemeztük az életmódját. Pikkelyei segítségével szinte megtámadhatatlan, kikezdhetetlen. Azt tanultuk tőle, hogy az életben nekünk is ki kell alakítanunk olyan védelmet (növesztenünk kell olyan pikkelyeket), amivel ellenállhatunk a bennünket érő támadásoknak. Ehhez először is növelnünk kell önbizalmunkat, hinnünk kell önmagunkban, ami által magabiztosabbak lehetünk. Ha ez megvalósul, erősebbek, határozottabbak leszünk, így könnyebben vesszük az akadályokat, ami a sikeresebb felnőtté válás titka.
„A társadalmi igazságosság világnapja” kapcsán a bennünket érő igazságtalanságokról beszélgettünk. Ezek a helyzetek mindenki számára kellemetlenek, bántóak, sértőek, mindenképpen megoldásért kiáltanak. Egyet értettünk abban, hogy ezek a megoldások békések, szeretetteljesek legyenek, mert haraggal, dühvel, agresszióval nem érhetünk célba. Ennek megoldására azt a technikát javasoltam, hogy konfliktushelyzetben számoljunk magunkban 10-ig, lélegezzünk mélyeket, mert ez nyugtatólag hathat az idegrendszerünkre. Így képesek leszünk higgadtan, nyugodtabban mérlegelni az adott szituációt, ez pedig harmonikusabb végkifejletet eredményezhet.
Nagyon különleges nap a 4 évenként bekövetkező szökőnap, amit idén február 24-én át is élhettünk. Azzal tettük különlegessé, hogy megünnepeltük. A nap fénypontja a közös „SÜTIKOCCINTÁS” volt, aminek kapcsán körbe álltunk és sütivel, kekszekkel koccintottunk és kívántunk egymásnak mindenféle jót.
Januárban egyik célkitűzésünk az volt, hogy a március 15-i ünnepséghez műsort készítünk, amit az iskolai és községi programok részeként előadunk majd. Februárban a tettek mezejére léptünk és nap, mint nap szorgalmasan tanultuk/tanuljuk a verseket, gyakoroljuk a koreográfiákat, készülünk az előadásra. Folyamatosan küzdünk a helyes hangsúlyozással, a szép kiejtéssel, a pontos ritmus- és dallamkövetéssel. A megküzdési stratégiák alkalmazását tehát a bőrünkön érzékeljük, közvetlenül megtapasztaljuk. Reméljük, törekvéseinket siker koronázza majd!
Ha nagyon fáradtak vagyunk, Bagdi Bella mindig segít: Ellazulni, jaj, de jó! című dala megnyugvást, megpihenést biztosít, ha a szükség úgy kívánja.
Az egész iskola meghallgatta a zenés relaxációt. Ezután kitettük a szívünk kincsesládáját, ahova az érzéseiket leírhatták. Ezen kívül a paraolimpiára is készültünk, mi is küzdöttünk különböző feladatokkal. Igazi bajnokok voltunk ezen a napon.
https://kaposvarmost.hu/hirek/kaposvari-hirek/2024/02/25/az-olimpiai-es-paralimpiai-jatekokkal-ismerkedtek-a-rakoczis-diakok.html
Február a megküzdési stratégiák hónapja. Kiskamasz diákjaim pont abban az élethelyzetben vannak, amikor óriási változásokon mennek át fizikálisan és mentálisan is. Küzdenek mindennel, mindenkivel, sokszor önmagukkal is. Különösen fontosnak tartottam hát ennek a témának az alapos körüljárását.
Segítségemre volt a februári időjárás, amely nagyin sokszor a gyönyörű napos oldalát mutatta meg. Ezt használtam ki, s párhuzamot vontam vele a hangulatunk között. Összegyűjtöttük, hogy mennyi minden külső tényező lehet ránk jó hatással. Beszéltünk a gondterhes éjszakákról, s a nappalról, mely mindig optimistább képben mutatja az aktuális gondunkat.
Beszélgetéseink során kiderült, hogy nem létezik gondtalan ember. A probléma kezelésben viszont különbözünk. Van, aki problémának, van aki megoldandó helyzetnek fog fel egy-egy szituációt. A gyűjtögető játék ezt teljesen jól alátámasztotta. Összegyűjtöttük egy átlagos pénteki nap esetleges problémáit, húztunk a feljegyzett dolgok közül és megoldásokat kerestünk az adott helyzetekre. Volt, aki belesüllyedt egy-egy szituációba, és volt, aki könnyedén megoldotta az adott helyzetet. Itt tanultam én is a legtöbbet az osztályom tanulóiról, a konfliktuskezelésükről. Én is játszottam velük. Egy, az osztályunkhoz kötődő problémát írtam fel a kis cetlire. Kaptam tőlük megoldás ötleteket. Izgatottan várom, hogyan válik be.
Nem céltalanul vannak a termünkben a boldogságórákhoz is kapcsolódó idézetek, mondatok, ábrák, ezeket is megbeszéltük, értelmeztük. Fontos, hogy a düh, a harag, de a kétségbeesés sem válthat ki belőlünk soha agressziót. Meg kell ismernünk saját magunkat, fel kell ismerni az indulatainkat, az érzéseinket, s ezután következhet csak az adott problémára való megfelelő reagálás és megoldáskeresés.
Összegyűjtöttük, illetve elemeztük a mások által összegyűjtött hangulatjavító technikákat is. Meg kell tanulnunk uralnunk és kontrollálnunk a testünket. Erre is kaptunk ötleteket, de jó néhányat már eddig is sikeresen alkalmaztak a gyerekek.
A záró foglalkozáson egy közös plakátot készítettünk, melyen felsoroltuk azokat a dolgokat, melyek a mi osztályunkban segíthetnek a stresszes szituációk kezelésében.
A csoportunkba járó ovisaink nagyon szeretik a különböző utánzáson alapuló gyakorlatokat. Szeretik a különböző ugrásos, mászásos gyakorlatokat, így pedig még élvezetsebb volt, hogy új állatok mozgásait próbáltuk meg kitalálni, utánozni.
Kitáncoltuk magunkból a mérges gondolatokat moldvai dallamok segítségével.
A hónapunk ismét élményekkel gazdagodva telt. Meghallgattuk a hónap dalát, amely alatt mosolyogva relaxáltunk, elengedtük a feszültségeinket. Minden hónapban átismételjük az elméleti részt, meggyőződőm arról, értik-e a tanulók a téma fogalmait, a feladatok által kiváltott érzéseket. Feldolgozzuk az ajánlott segédanyagot, többnyire szituációs játékokban. Örömmel veszem tudomásul, milyen ötletes szerepjátékokat találnak ki, mennyire ügyesen működnek együtt csapatban a diákjaim. Minden kis tanulónak megtaláljuk az adott szituációban kényelmesen betölthető szerepét. Foglalkozásaink vidáman telnek, figyelve minden apró kis részletre. Tudásunkat elméleti feladatokkal is ellenőrizzük, hol önállóan, hol csapatmunkában oldjuk meg. Összességében élményekkel teli, vidám, sokszituációs játékokban gazdag hónapot zárunk le.
A téma bevezetéseképpen felolvastam a gyerekeknek a Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? című történetet. Az ezt követő beszélgetés alkalmával hamar rátértek a lényegre. Minden nézőpont kérdése. Megpróbáltunk több, a hétköznapjaikból vett negatív töltetű mondatot átalakítani pozitívvá, megnézni az érem másik oldalát. Ehhez az internetről vett néhány sokatmondó fotóval segítettem nekik. A beszélgetés során, aki szerette volna, elmondhatta, hogy milyen nehézsége adódik, amivel meg kell küzdenie.
A foglalkozás második részében szabadon válaszható feladatot adtam. Lehetett feszültségoldó szivárványt, szorongás elleni rajzot, vagy a megküzdés szó kezdőbetűivel olyan tevékenységeket sorolni, amely segít a megoldásban.
Például:
M megölelni valakit, akit szeretek
E elhallgatni
G gondolkodni
K kirakózni
Ü üldögélni
Z zenét hallgatni
D dance
É énekelni
S sportolni
Ezt a sok tudást igyekszünk a mindennapokban hasznosítani. :)
A februári hónapban a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. A témát egy kedves kis történet feldolgozásával kezdtük körüljárni, amelyben két barát a főszereplő. Az egyik fiú az úszómedencében elhagyja a fürdőnadrágját és a kínos helyzetben igaz társa nem hagyja magára, segített neki szégyenkezés nélkül kijutni a medencéből. A Fiatalok többsége átérezte a szereplők helyzetét – és okulva a nehéz helyzetben is támogató barát történetén -, hasonló módon oldotta volna meg a problémát, ahogy a segítséget nyújtó fiú tette. Ebben a hónapban emlékeztünk meg parasportolóinkról, amelynek kapcsán rendhagyó testnevelés órát tartottunk diákjainknak. A tanórán mindenki kipróbálhatta milyen küzdelmekkel jár egy testi fogyatékos embernek helytállni a mindennapokban és a sportéletben egyaránt. Lelkesen segítettek egymásnak a „vakfutásban” és az akadálypályán bekötött szemmel végighaladni. Volt, aki bátrabbnak bizonyult, akadt, aki nagyobb támogatásra szorult. Összességében mindenki megtapasztalhatta milyen érzés nap mint nap megküzdeni a testi fogyatékosság okozta korlátokkal, valamint a segítő, támogató magatartás szerepét is gyakorolhatták a Fiatalok.