A gyerekekkel nehéz élethelyzetekről beszélgettünk és azok megoldásairól. Egy iskolai késésre többféle helyzetgyakorlatot eljátszottunk. Az óra végén kiderült, ki milyen megküzdést választana arra a helyzetre, ha valaki eltalálná őt egy labdával.
Megküzdési stratégiák
Solymári Óvoda-Bölcsőde, Napsugár Óvoda
Az elmúlt hetekben nehéz érzésekről beszélgettünk a gyerekekkel. Olyan emlékeket osztottunk meg egymással, amikor valamiért nem éreztük jól magunkat. Gyakoroltuk, hogy hogyan lehet ezeket a rossz érzéseket legyőzni és hogy ez miért is fontos.
Felelevenítettünk több témát is az elmúlt alkalmakból amik nélkülözhetetlenek a megküzdéshez: a család és a barátok azok, akik leginkább támogatni tudják az embert; az elhatározás, a cél nélkül, hogy „Jól akarok lenni!”, nem tudunk túljutni a nehézségeken; a jó cselekedeteket is összekapcsoltuk ezzel a hónappal, mert a másik vigasztalása, segítése, felvidítása mind nagyon fontos részét képezik a rossz érzések legyőzésének; a pozitív gondolkodás nélkül, hogy „Képes vagyok rá!”, nincs siker.
Cápák között hajóztunk és csak egymásra számíthattunk. A gyerekek nagyon figyeltek egymásra, kihúzták társaikat a „vízből”, összekapaszkodtak, hogy a maradék hajókba mind beférjenek, és senkinek ne essen baja. Fel is adták a cápák a küzdelmet. Győztünk!
Megnéztük a Head up! animációt, nevettünk a mókás kiskecskén, beszélgettünk arról, hogy a gyerekek és a felnőttek is tanulnak egymástól és ez milyen fontos, milyen jó, hogy figyelünk és számíthatunk egymásra, ha akadályba ütközünk.
Különféle hóvirágokat alkottunk a testünkből, reményt gyűjtöttünk a virág szimbolikájából és vigaszt.
A harmadik alkalommal egy vicces arcizom lazítás után egy közös pajzsot festettünk, amely megvéd minket minden rossz érzéstől.
És persze minden alkalommal lazultunk, simogattuk nem csak magunkat, hanem egymást is, mert Ellazulni, jaj, de jó!
A Rimóci Szent István Általános Iskola 2. és 3. osztályos tanulóival ebben a hónapban olyan feladatot választottuk, amely mindennapi megszokott tevékenységieken keresztül ismert környezetben megtapasztalják, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy látássérült embernek a mindennapokban.
Bekötött szemmel különböző feladatokat kaptak a gyerekek, amivel önállóan kellett megküzdeniük.
Bízom benne, hogy az ilyen jellegű foglalkozások során a gyermekek jobban megértik önmagukat, empatikusabbá válnak és képesek lesznek önállóan is jó döntéseket hozni.
A Rimóci Szent István Általános Iskola 2. és 3. osztályos tanulóival ebben a hónapban olyan feladatot választottuk, amely mindennapi megszokott tevékenységieken keresztül ismert környezetben megtapasztalják, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy látássérült embernek a mindennapokban.
Bekötött szemmel különböző feladatokat kaptak a gyerekek, amivel önállóan kellett megküzdeniük.
Bízom benne, hogy az ilyen jellegű foglalkozások során a gyermekek jobban megértik önmagukat, empatikusabbá válnak és képesek lesznek önállóan is jó döntéseket hozni.
A gyerekek a saját hőseiket rajzolták meg, a képekből tablót készítettünk közösen.
Február hónapban a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. A farsangon az osztályok közötti versengésben gyakoroltuk is a megküzdést: beöltöztünk, műsort készítettünk, vetélkedtünk a többiekkel. Sikerült a 2. helyezést megszerezni. Nagyon boldogok voltunk.
Az online Boldogság Klubon kaptuk az ötletet, a téma feldolgozására, amit ezúton is köszönünk.
Egész alsóban megcsináltuk a témanapot. Együtt kezdtük egy mozgásos dallal, majd minden osztály külön folytatta a feldolgozást.
Mi megismertük a medvék sok-sok fajtáját, jellemzőit átbeszéltük hogy miért alakulhatott ki, és rávetítettük a saját életünkre is- nálunk hogyan van.
Mackós meséket, és azok tanulságát gyűjtöttük össze.
Februári óránkat „A szamár történetével” indítottam. A gyerekek számára elgondolkodtató volt a szöveg. Utána némajátékkal és énekelve is eljátszották. Ezt követően a megküzdésről és stresszkezelési módszerekről beszélgettünk. Elvégeztünk egy villámrelaxációs gyakorlatot is. Ezután csoportokban összegyűjtöttek egy lapra olyan módszereket, dolgokat, amelyek segítenek nekik a stressz leküzdésében és levezetésében. Majd párokban boldogságbeszédet mondtak egymásnak, ahol a pozitív gondolataikat, dolgaikat mondták el egymásnak. Végül közösen készítettek egy plakátot azzal a címmel: „Nincs leküzdhetetlen akadály”. Munkáikat óra végén kitettük a faliújságra. Az órát közös tánccal zártuk, hiszen a tánc is segítségünkre lehet a stressz levezetésében.
A téma bevezetéseként Bagdi Bella dalát az ,,Ellazulni jaj de jó” dalt hallgattuk meg. Sokat verseltünk, énekeltünk közösen és körjátékokat játszottunk. Boldog Dóra mesehallgatásra hívta a gyerekeket, meghallgatták az ,,Aranykulcs” című mesét. A nagycsoportban, ahol több helyünk adódott az akadálypálya kialakítására végig haladhattak az akadályokon és megmenthették kedvenc mackójukat.
Az össze-vissza mozgásos játék során zenére kellett mozogni a székek körül és leülni egy székre amikor elhalkult a zene, mindig egy székkel kevesebb állt rendelkezésre, így kellett megküzdeni az utolsó székért. A gyerekek örültek egymás sikereinek és sikerélményt nyújtott számukra ez a játék.
Egy Bodza nevű vakvezető kutyus látogatott el hozzánk látássérült gazdájával, akinek kitartását, ügyességét, küzdelmeit együtt figyelhettük meg. Kipróbálhattak a gyerekek bekötött szemmel olyan feladatokat, amit a kutyus nap, mint nap gyakorol, megküzdhettek azzal a ténnyel, amikor nem látnak, mert be van kötve a szemük, hogyan oldanak meg helyzeteket önállóan, segítség nélkül.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
Bizony nem mindennap felhőtlen egy iskola élete. Igyekszünk jók lenni, egymást elfogadni, jó társként viselkedni. Hogyan küzdünk meg a haraggal, a félelemmel, a feszültséggel és a szomorúsággal? Sok szituációs játékkal szemléltettük a helyzeteteket.