Megküzdési stratégiák? Mit is tehetünk ovis fejjel, ha szembe találkozunk egy-egy akadállyal? Erre a kérdésre kerestük többek között a választ ebben a hónapban.
Először hírt kaptunk a bajba jutott Türelmes Tódor nyuszitól, aki a Sikerek szigetén él, hogy egy hatalmas szélvihar összedöntötte a várát. Nyomban a megsegítésére indultunk, de a hozzávezető út csupa nehézséggel járt. A Sikerek szigete a Küzdelmek mocsara mellett lévő Próba tó közepén áll. Át kellett tehát kelnünk a mocsáron. Az első akadály a kidőlt farönkön való átbújás volt, majd a biztonságot jelentő köveken elsétáltunk a Kirakók fensíkjára. Itt szembesültünk vele, hogy a szél összekevert két különböző képet, amit a gyerekek együtt szétválogattak, majd összeillesztettek. Minden darabot a maga helyére. Innen utunk az ingoványba vezetett újabb köveken át, ahol döbbenten láttuk, hogy az apró manók autói elsüllyedtek a sárban és a gyerekek szétválogatták az autókat, beállítva azokat a megfelelő parkolókba. Tovább ballagva elértünk a tó partjára, ahol a repülő kendőknek kellett volna száradniuk, a szélvihar leszakította őket a szárítókötélről és a gyerekek gyorsan visszateregették őket a helyükre. Átkeltünk a kis tavon és megláttuk a nyuszi várának romjait. Közös munkával újjá építettük a várat, majd visszatértünk az óvoda csendes, békés szobájába.
Pihenésképpen a gyerekek meghallgatták Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című meséjét, majd megvitattuk, hogy a különböző történéseknél a nyuszi mit gondolhatott, mit is érezhetett. Pl. türelmetlen volt és unatkozott, míg várta a tavaszt, félt a medvétől, nem értette miért megy vissza a medve a barlangba, tanácstalan volt és kicsinek érezte ekkor magát. Végül kitaláltuk, hogy mivel is tölthették az üregben a nyuszi gyerekek a tél utolsó napjait-heteit, míg várták, hogy tényleg megérkezzen a tavasz. A nyuszik mesét hallgattak, társasjátékoztak, kártyáztak, rajzoltak és táncoltak.
Ha a tánc szóba került, akkor a gyerekek is vidám táncot jártak, majd a végén lepihentek és meditáltak egyet erre a nagy kalandra.
Másnap már nem a mocsár volt az úti célunk, hanem az erdő. Itt megvizsgáltuk, hogy az állatok miként is vészelték át a telet. Mi az ami jó volt nekik benne, kitől kaptak segítséget, mi támogatta őket a hosszú hónapok alatt. Végül azt is elmondták a gyerekek, hogy ők miként élték meg a telet.
Pl. Róka örül, mert kisrókája fog születni, az őzike hálás az erdésznek, mert mindig telerakta neki az erdei etetőt, a süni boldog, mert a nagy avarkupaca egész télen melegen tartotta, a mókus bölcsen megállapította, hogy mivel ősszel szorgalmas volt, ezért nem éhezett a télen. A gyerekek pedig örültek a hónak, hiszen szánkózhattak, hóembert építettek, de azért is hálásak voltak, hogy kaptak a meleg szobában a szüleiktől kakaót és forró teát a kinti játék után.
Ezt az erdei „kirándulást” meg is örökítettük, így már a folyosón elhaladva mindenki látja, hogy még a leghidegebb és legsötétebb napok is tartalmazhatnak egy kis melegséget.
A hónap során igyekeztünk olyan plusz tevékenységeket is bevonni a mindennapjainkba, amik segítenek nekünk a mindennapi nehézségek esetén. Sokat beszélgettünk, rajzoltunk, tornáztunk, többször meditáltunk, nyugtató zenét hallgattunk, megölelgettük az udvarunk fáit, táncoltunk, teát főztünk, jóga gyakorlatokkal egészítettük ki a mindennapos mozgásainkat, sétánk alkalmával kerestük az ébredező természet első jeleit és megölelgettük egymást, amikor alkalmunk adódott rá.
Ami egy ovisnak sok nehézséget okoz az az, hogy megossza a játékot, tanuljon meg együttműködni, segíteni a társának és tudja elfogadni is a kapott segítséget. Úgy érzem, hogy a játékos feladatok ezt is segítették, hiszen nem kis teljesítmény megépíteni egy várat egyszerre egy csoportnyi gyereknek, de nekik sikerült. Hiszen megtanulták már, hogy EGYÜTT MINDEN SIKERÜLHET!