Süni csoport
Relaxációs gyakorlatunk az Égig érő fa vagyok.
Ezután megpróbáltunk Fa pózba állni. Mindenki elmondhatta, hogy számára könnyű volt, vagy nehéz? Miért?
Beszélgettünk arról, hogy vannak dolgok, amiket már jól tudunk, mert sokszor csináltuk, begyakoroltuk- el is mondhatták mik ezek. Ezek a mindennapi sikereink.
Ovis tevékenységeket ábrázoló képeket tettem a szőnyegre. Akinek a labdát dobtam, választhatott egy képet, ami számára őször nehéz volt, de már tudja. Elmondhatta, miért nem nehéz, félelmetes már az a dolog. Újabb körben azt mondhatták el, mi az amit szeretnének megtanulni, vagy még nem tudják jól. Megbeszéltük a „kihívás” szó jelentését. Végül gubancolós játékot játszottunk.
Megküzdési stratégiák
Boldogságóra február A megküzdés gyakorlása ,
Önbizalom Program
Önmagunkkal való együttérzés
Havi elbeszélgetésünket azzal indítottuk, hogy elmeséltem tanítói gyakorlatomból tanulóimnak egy történetet.
Néhány éve, amikor még minden tanulónak ellenörzőbe írtuk a jegyeket, az egyik tanulóm „ aláhamisította” egy rossz jegy mellé az édesanyja aláírását. Ezzel akarta megúszni az egyesért járó büntetést. Az elkövetkezendő napokban több jegyet is be kellett volna írnia az ellenörzőbe, de a „vétket” újabb hibával tetézte. Azt állította napokon keresztül, hogy otthonhagyta az ellenörzőt. Néhány nap elteltével egyre szorongóbb, feszültebb lett, nem tudott koncentrálni, gyakran elsírta magát. Nem találta a helyét, a közérzete egyre rosszabb lett.Végül egyik napon az iskolában rosszul lett, és elvágódott. Kiderült, hogy a hazugság és rossz cselekedet annyira nyomta a lelkét, hogy már nem tudta feldolgozni, nem tudott vele mit kezdeni. A félelem a következményektől, a büntetéstől teljesen felőrölte és megbetegítette. Mindent elmondott nekem. Természetesen helyrehoztuk a hibáit, és bár a felelősséget fel kellett vállalnia, szorongása rövidesen elmúlt, nagyot lélegzett, hogy a történtek nem folytatódtak és megszabadult a tehertől.
Tanulóimmal sokat beszélgettünk arról, mennyire meg tudnak betegíteni bennünket a hibáinkért érzett feszültségek. Példákat gyűjtöttünk arra, mikor szokták ők feszültnek érezni magukat, és mivel jár, milyen tünetei vannak a feszült állapotnak.
Ezek után tisztáztuk, mi is az a megküzdés. Elolvastuk szokás szerint a témához kapcsolódó idézeteket, és mindenki választott magának egy kedvenc idézetet. Azt is megbeszéltük, ki miért éppen azt választotta, amit.
Meghallgattuk, megtanultuk a Hónap dalát.
Lapra gyűjtögettünk példákat, kinek mi okozza a legnagyobb feszültséget az iskolában, vagy otthon. Arról is beszéltünk, hogyan lehetne megszüntetni a bennünk lévő fezsültségeket, hogy minél boldogabban élhessük meg a napjainkat.
Felolvastam nekik a Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? cí mű szöveget, és érdekes beszélgetést tartottunk róla. A legfontosabb kérdés az egész beszélgetés alatt az volt, hogyan szabadulhatunk meg a bennünk lévő stressztől, annak kellemetlen hatásaitól?
Ebben a hónapban a gyerekeknek a megküzdési stratégiák ötlete tetszett a legjobban. Nagyon élvezték, ahogy ötleteket gyűjtöttünk, fotókat készítettünk megküzdési stratégiákról. Sajnos, a végén annyira belelendültünk a stratégiák gyűjtésébe, hogy rengeteg fotót készítettünk. Sajnos, ennek csak kis töredékét tudjuk feltölteni az oldalunkra. Úgy érzem, ez annyira tetszett nekik, hogy ez a gyűjtemény a jövőben bővítve is lesz. Sokat nevettünk ennek a feladatnak a végzése közben.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A foglalkozást az előző órán megismert „ Szivárványlégzéssel” indítottam. A gyerekek emlékeztek rá, hogy ezzel meg tudjunk nyugtatni magunkat, amikor félünk, izgulunk, vagy megijedtünk valamitől.
A „beszélő labda” körbeadásával elmondhatták, volt –e mostanában olyan helyzet, amitől féltek, azt gondolták nem fog sikerülni, vagy megijedtek, és végül hogyan oldódott meg a dolog.
A következő körben, akinek dobtam a labdát, mondott egy dolgot, amit nagyon jól tud, és mondott egyet, amit szeretne megtanulni, de MÉG nem tudja.
Elmondhatja, hogyan fogja megtanulni, a többiek is elmondhatták neki az ötleteiket. Megbeszéltük, hogy ha nem is sikerül elsőre, vagy egyáltalán, a hibákból is lehet tanulni.
Ezután a Boldogságóra Önbizalom Program Fejlesztő füzetének 48.oldalán található feladatlapot színezték ki a gyerekek, majd berajzolták azt a dolgot, ami MÉG nehéznek tűnik számukra.
A gubancolós játékkal zártuk a foglalkozást, többször is csináltunk gubancot, nem is mindig sikerült kibogozni, de a gyerekek jól érezték magukat közben!
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogyan és milyen módon lehetséges megküzdeni egy-egy feladattal, problémával az ő kis életükben, illetve melyek lehetnek azok a helyzetek, amikor erre szükség lehet. Boldogan és nagyon őszintén meséltek arról, hogy milyen dolgok segítenek nekik abban, hogy megküzdjenek nehézségeikkel.
Ebben a hónapban az állati állapotok feladatot választottuk. Megelevenítettük az állatokat mozgásunkban, mimikánkban majd egy jót beszélgettünk róla.
Óránkat a hónap dalával indítottuk.
A hónap eseményeiről készült fotókkal elevenítettük fel a rendezvényeket, az átélt élményeket.
1. Szavaló verseny
– Az osztályból 5 fő készült a versenyre. Egy tanuló – aki még nem szerepelt – jelezte, hogy szeretné megméretni magát: kiállni mások elé, készülni több héten keresztül kitartóan, magához mérten nagy kihívást állított maga elé, amit bátran megugrott. Down-szindrómás tanulónk tavaly kudarcba fulladt szereplését kellett kezelnie magában, melyet sikeresen teljesített. Az autista fiú hallani sem akart a versenyről, majd idővel azon kaptuk magunkat, hogy ő is megtanulta a hallott verset. Feszegettük határait, bátran, hangosan elmondta egy teljesen más közegbe, mint amit megszokott
– Az eredmény elfogadása: a tovább jutott társunk méltóan örült a saját sikerének. Többen úgy élték meg – előzőleg sokat beszélgettünk arról, hogy mindenki saját magával versenyez, hogy elfogadták a „vereséget”. Egy tanuló nem tudott ezzel azonosulni, nehezen fogadja el a mai napig is a döntést: „Jó voltam, tovább akartam jutni.” A megküzdési stratégia, az elfogadás ebben az esteben folyamatban van.
2. Parasportnap
– Élő társas alatt a csapatjátékból adódó szabályok elfogadása könnyen ment, hisz maga a játék során törekedtünk az apró sikerek megélésére, de a végén sikeresen gratuláltunk a győztes csapatnak.
– A kerekes székkel megtett akadálypálya a láb használata nélküli lét elfogadása, a sikeres pályateljesítés volt a cél. Megküzdeni azzal a tudattal, hogy a kéznek több feladata van, nagyon tanulságos volt az elfogadás, a megértés, a segítségadás területén.
– Értelmi akadályozottak futóversenyén való szereplés során a másikra való odafigyelés, a saját eredményességünk háttérbe szorítása a testi épségünk megőrzéséért volt a feladat, sikeresen megugrotta a csapat.
– Szobakerékpár verseny volt, ahol a végsőkig kitartó munkára volt szükség, hogy megugorjuk a lécet. Ez a program számomra adott feladatot, hisz a munka nem azt az eredményt adta, amit én vártam. Elfogadás, versenydrukk megfelelő kezelése nem egyszerű feladat.
3. Farsang
A mulatságos játékok során a vereség elviselése, elfogadása mindenkinek sikerült és nagyon jó hangulat uralkodott az osztályon.
4. Mindennapokból adódó problémák kezelése, lépései – kötetlen beszélgetés során történt meg. Kollégiumi hálótárssal kialakult probléma megfelelő kezelését igyekeztünk együtt megoldani. A plakát által hozott lépéseket vettük sorra, ami felszínre is hozott olyan dolgokat, amire amúgy nem is gondoltak (az illető családi háttere, gyógyszere, egyéb körülményei). Ezekkel a stratégia lépésekkel ritkult a panasz, együtt tudnak az illető lakótárssal élni.
Óránkat a Pozitivity társasjátékunkkal zártuk – nagyon élvezzük a játékot, délután ia többször előkerül a szabadidőben, szívesen nyílnak ki, beszélnek az élményeikről, érzéseikről.
Türelmes nyulacskák
Elmesèltem a gyerekeknek a mesèt, beszèltünk a szereplőkröl. Tovább szőttük a törtènetet, majd másnap barkácsoltunk is hozzá nyuszikat, amit a kèszítők be is mutattak társaiknak (Varázsló Vince, Sárgarèpa Sanyi, Bazsa Bella, Ugráló, Kèk Izom, Tapsifüles stb.) A varázsló nyuszi szavaira átváltoztak cicává, kutyává, kismadárrá, mozgás-ès hangutánzással tettük a játèkot mèg vidámabbá.
Nyuszi ül a fűben c. körjátèk szintèn tetszett nekik, mèg a kicsit fèlènkebbeket is sikerült becsalogatni.
A mi tanácsunk az volt a türelmetlen nyuszinak, keressen barátokat magának, játsszanak, mókázzanak, nevessenek sokat. Gyorsabban telik az idő ès jobban fogja èrezni magát, míg ki nem tavaszodik. 🥰🐰🐇🐰🐇🐰🐇🐰🐇🤗
A türelmetlen nyulacska cìmű mesével vezettem fel a hét témájàt.
Megbeszéltük ,mit jelent türelmetlennek lenni,milyen érzés,miben volt türelmetlen a Nyulacska,és hogyan tudnánk segíteni neki megoldani.
Közösen báboztunk,segítettünk a nyuszinak, nyuszi odút építettünk,árnyjátékosat játszottunk. Mindenki elmesélte kedvenc jàtékat,amivel gyorsabban telik az idő,amikor várakozni kell.
Februárban a megküzdési stratégiák témáján belül az ajánlott feladatokon túl az archívumból is választottam.
Bevezetésként rejtvényt készítettek a gyerekek a MEGKÜZDÉS szóra, mint megoldásra. Ez a feladat elég sok gondolkodást igényelt, kissé nehéznek találták.
A „Földelő tudatos jelenlét gyakorlatot” minden alkalommal többször is gyakoroltuk, és a gyerekek elmondása szerint már napi szintre emelték a használatát.
Kedvencük a „Honnan tudom?” Activity volt, hiszen egyébként is ez a legkedvesebb játékuk, bár megállapítottuk, hogy az állapotok bemutatása sokkal nehezebb feladat, mint tárgyakat vagy cselekvéseket elmutogatni. Sokat viccelődtek a labirintusjáték során, ahol egymást kellett utasításokkal célba juttatni.
Nagyon érdekes megtapasztalást adott számomra a „Történet a kép mögött” nevű játék, ugyanis azt figyeltem, meg, hogy a képen látott lány lelkiállapotába a saját -éppen aktuális- problémáikat vetítették, majd maguknak adtak tanácsot a megoldásra is. Így talán könnyebben tudnak megbirkózni a nehézségeikkel.
A február a kemény munka jegyében zajlott, de ezt is nagyon élvezték a gyerekek.
A gyerekekkel többször beszélgetés témája volt, hogy mi az,
ami boldoggá tudja tenni őket, mi az, amivel el tudják űzni a
rossz gondolatokat, érzéseket. Sokaknál jelent már meg a
tavasz közeledtével a fürdőzés, fagyizás lehetősége, de a
labdázás, éneklés, táncolás, lovaglás is felkerült a gyerekek
listájára. Kérdésre, hogy mivel tudnánk a legkönnyebben
felvidítani valakit a csoportban, az éneklés, ölelés, tánc, és
közös játék került elő ötletként a fejükből. A beszélgetést
követően egy közös körtánccal alapoztuk meg a jókedvet, és
éneklés közben minden rossz érzést, nehézséget elűztünk
magunkból. A gyerekek kedvence pedig a Gryllus Vilmos: Pörög
a, forog a szoknya dallal való szabad tánc volt. Táncolás
közben, ha megállt a zene a gyerekek megölelték egymást vagy
pacsit adtak egymásnak. Nagyon élvezték a kötetlen táncot és
boldogan füleltek, mikor áll meg a zene. Ezt követően a
gyerekeket megkértem, hogy rajzoljanak olyat, ami boldoggá teszi őket. Sok szép, vidám rajz
készült, amiket fel is használtunk a gyerekek által készített esőbot díszítésére.