A hét folyamán a boldogságóra keretén belül a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk, melyet összekötöttem a növények és az állatok téli életével, hiszen az is egyfajta küzdelemként fogható fel. Megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy valamit el tudjunk érni, nagyon sokszor számos akadállyal kell megküzdenünk. Mindezeket versengéses játékokon és matematikai tapasztalatszerzés során a kedvenc játékok visszaszerzéséért való küzdelemmel igyekeztem érzékeltetni a gyerekekkel. Mindenki kiválasztott egy plüssállatot, amelyet csak akkor kaphattak vissza, ha legyőzik az eléjük gördülő akadályokat. Az általam megfogalmazott ügyességi és gondolkodtató feladatok sikeres megoldását követően minden gyerek örömmel és büszkén vehette ismét birtokba a kedvenc játékát. A hét folyamán tengerre szálltunk és először a hatalmas viharral, majd a kalózok támadásával kellett a gyerekeknek megküzdeniük. Mindkét akadályt ügyesen vették, így megmenekültek a vihartól és célbadobós játékkal az összes kalózhajó támadását sikeres visszaverték.
Megküzdési stratégiák
Egy szuper, játékos mozgásos napot töltöttek együtt a gyerekek, ahol az egymásra való odafigyelés kapott nagy figyelmet:)
Bevezetésként relaxációs mozgásokat végeztünk, ami igen kedvelt a gyerekek körében.(Összehangoló 1-2, Hervad a virágom…,Napimádás)
Megismerkedtünk Bezzeg Andrea: Aranykulcs meséjével, amit mesegyertya mellett kitartóan és nagy figyelemmel követtek. Felismerték azt, hogy negatív viselkedésmódokat, hogyan lehet pozitív hatásúvá tenni cselekedetek által és az így megélt boldogság érzése mekkora örömforrás saját magunk és a közösség számára is. Levelet kapott a csoport, miszerint a csoportban lakó Pók néni elköltözött tőlünk, mert nagyon hangosak voltak a gyerekek, illetve játékaikra sem ügyeltek, viszont, ha három akadályt legyőznek együtt, úgy, hogy a hangerőre is figyelnek, akkor jutalomként megkaphatják a megismert mese szereplőit, színezhetik és síkbábot készíthetnek a mese eljátszásához. Feladataik: -játékválogatás, hogy minden játék a helyére kerüljön
– az éjszaka sötétjében ugrándozó kisnyulak egymást kikerülve ,vigyázva járják be a mezőt
– a megtört jégmezőn lévő pingvineknek úgy kellett segíteniük egymást, hogy az elsüllyedt jégtáblákról társaikat rásegítsék a fogyó,de még meglévőkre.
Bevezetésként relaxációs mozgásokat végeztünk, ami igen kedvelt a gyerekek körében.(Összehangoló 1-2, Hervad a virágom…,Napimádás)
Megismerkedtünk Bezzeg Andrea: Aranykulcs meséjével, amit mesegyertya mellett kitartóan és nagy figyelemmel követtek. Felismerték azt, hogy negatív viselkedésmódokat, hogyan lehet pozitív hatásúvá tenni cselekedetek által és az így megélt boldogság érzése mekkora örömforrás saját magunk és a közösség számára is. Levelet kapott a csoport, miszerint a csoportban lakó Pók néni elköltözött tőlünk, mert nagyon hangosak voltak a gyerekek, illetve játékaikra sem ügyeltek, viszont, ha három akadályt legyőznek együtt, úgy, hogy a hangerőre is figyelnek, akkor jutalomként megkaphatják a megismert mese szereplőit, színezhetik és síkbábot készíthetnek a mese eljátszásához. Feladataik: -játékválogatás, hogy minden játék a helyére kerüljön
– az éjszaka sötétjében ugrándozó kisnyulak egymást kikerülve ,vigyázva járják be a mezőt
– a megtört jégmezőn lévő pingvineknek úgy kellett segíteniük egymást, hogy az elsüllyedt jégtáblákról társaikat rásegítsék a fogyó,de még meglévőkre.
Február – A megküzdés hónapja
Meg tudunk küzdeni a mindennapi kihívásokkal, veszélyekkel? Le tudjuk-e győzni a túlzott aggódást, félelmet? Tudjuk-e, hogyan viselkedjünk szorult helyzetben? Melyek azok a stratégiák, amik megkönnyítik a konfliktusokkal, kudarcokkal való szembenézést? Februárban, a „Megküzdés” hónapjában ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
A mesék, most is, mint mindig a segítségünkre siettek. Megnéztük a Pip című rövidfilmet. A kiskutya kitartása, akaratereje, bátorsága jó példával szolgált. Eljátszottuk a Kecskekatonaság című népmesét. Megláthattuk, hogy szegény fiúnak a sorsa hogyan fordul jobbra akaratának, kitartásának, a magába vetett hitének köszönhetően. Elolvastuk, tovább szőttük a „Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?” című mesét is. Ebben a hónapban kezdtem olvasni osztályommal Csukás István: A téli tücsök meséi-t. Igazi „Boldogságórás szemmel” követjük a kis történeteket. A kedves kis szereplőink példát adnak nekünk: elfogadás, hála kifejezése, optimizmus, barátság, kihívásokkal, konfliktusokkal való megküzdés terén.
A streszoldó mozgásos játékok is a megküzdési stratégiákhoz tartozhatnak. Megvalósítottuk az „Állati állapotok” című játékot. Az iskolaudvaron erős farkaskénthaladtunk, riadt, félős nyusziként ugráltunk vagy óvatos rókaként lopództunk. Megtanultuk a „Királylány, sárkány, királyfi” csapatjátékot. Vidám perceket adott számunkra, szabadidőben, testnevelésórán is többször eljátszottuk.
Megismertük a „Szorult helyzetben” című feladatot, és eljátszottuk az ajánlott szituációk közül néhányat, kerestük a megoldásokat, hogyan oldhatnánk a helyzetből adódó feszültséget. A hónap során tudatosan figyeltünk azokra a „szorult pillanatokra”, amikor valaki váratlanul, nehéz helyzetbe került. Például, ha valaki otthon felejtette az úszófelszerelését, kiöntötte az innivalóját a padra, elkésett, összeveszett a társával. Tanácsokkal segítettünk megkönnyíteni a helyzet kezelését. Bátorító kifejezéseket tanultunk: Képes vagyok rá! – Meg tudom oldani! – Előbb vagy utóbb sikerül! – Minden rendbe jön!
A hónapban jelképesen megépítettük a „megküzdés várát”. Mindenkinek úgy kellett megterveznie a vár „tégláját”, hogy színében, mintázatában tükrözze azt az erőfeszítést és érzelmet, amellyel győzedelmeskedhetünk a problémák felett. Ez a vár díszítette havi faliújságunkat.
„Nomen est omen” tartja a mondás. Utánanéztünk, hogy osztályunkban kinek mit jelent a keresztneve. Megbeszéltük, ösztönözhet-e bennünket a nevünkben rejlő erő. A mi kis csapatunk nevei: csillag, hadisten, akarat, bölcsesség, tökéletesség, bölény, oroszlán… hogyan védelmezhetnek, erősíthetnek bennünket. Mindenki lerajzolhatta a nevének megfelelő, vagy az általa elképzelt bátorító lényt. „Egységben az erő” kifejezéseként egymás mellé rendeztük a rajzokat. A gyerekek mesélhettek a rajzaikról, és az életre hívott lényeikről.
Ez a hónap sok feladatot, de sok vidámságot is tartogatott számunkra. Megtanultuk, hogy a jókedv, a vidámság is sok problémán átsegíthet bennünket. A farsangon nagyon jól éreztük magunkat.
Ha mégis maradt bánatunk, azt is megtanultuk, hogy az is jó megküzdési módszer lehet, ha a problémánkat leírjuk. Mindenki kis papírra írhatta, „ami a szívét nyomja”. A kis cetlit alaposan összegyűrtük és a „Bánat-zsákba” dobtuk.
Egy kihívás is várt ránk a hónapban. Az osztályunk egy kis műsorral lépett fel a Suliváró programon, erre kellett alaposan felkészülnünk. Kitartásra, együttműködésre volt szükség. Elértük célunkat, sikeresen szerepeltünk.
A hónap ajánlott nevezetes napjai közül február 29-ét ünnepeltük meg. Kiemeltük különlegességét, mivel csak 4 évente találkozhatunk vele.
A tanulókkal a mindennapi problémáink leküzdésére igyekeztünk fókuszálni. Először beszéltünk az iskolai problémáinkról, a nehézségekről az osztályban, majd a családban, közben pedig megállapítottuk, hogy mindenki hasonló problémákkal küzd. Arra ösztönöztem őket, hogy mindig először a kis problémák megoldásával kezdjenek, csak után lássanak neki a nagyobbaknak, amelyeket ismét kis részekre, összetevőkre kell bontani, úgy foglalkozni velük.
Az órát együttműködésen alapuló játékkal fejeztük be. Megállapíthatjuk, hogy szeptembertől javulás tapasztalható.
A gyerekek a saját hőseiket rajzolták le, akikre szeretnének hasonlítani. Van, aki a kedvenc mesehősét rajzolta le, de volt olyan is, aki valós személyt, például tűzoltót jelenített meg a közösen elkészített tablónkon.
Közös beszélgetés után a gyerekek megfogalmaztak különböző motivációs, inspiráló gondolatot, hogy ők miként tudnának megküzdeni a problámájukkal. Ezeket kinyomtattuk, és felragasztottuk a színes szívecskékre, amelyeket a tanteremünkbe elhelyeztük, hogy bármikor elolvashassuk.
A februári hónapunk a megküzdési stratégiákról szóltak.
Megismertük az Aranykulcs történetét, ahol a királykisasszony különféle próbatételeken vett részt annak érdekében, hogy haza juthasson.
Első próbatétele a labirintusból való kijutás, második próbatétele a sárkány megvendégelése a szeretetével és a harmadik próbatétele pedig az volt, hogy akadályokon keresztül haza jusson.
Történet után a gyermekek is kaptak egy levelet, ahol a sárkány nekik is szánt küldetéseket, amibe a gyermekek szívesen részt vettek.
Első feladatuk az volt, hogy csapatot alkossanak, majd közös erővel csapatmunkával választott építő elemekből (legó, fakocka, geomag, babilon) tornyot építsenek megadott időn belül. Ezután minden csapatban kiválasztottam egy csapat főt.
Volt olyan csapat, ahol közösen összefogva ügyesen elkészítették a tornyot a gyermekek, de volt olyan is ahol a csapatmunkának még egy kicsit fejlődnie kellett. Külön dicséretet kapott az a 4 fős lány csapat, ahol mágneses geomagból próbáltak tornyot készíteni és mire elkészült volna az építmény összecsuklott az egész. Nem hibáztatták egymást, hanem vállalták közösen, hogy ez most nem sikerült nekik. Mivel itt a csapatmunka volt a fő cél nem a produktum ezért elismertük az összefogásukat.
Második küldetésnél a gyermekeknek párba kellett állniuk. A párok egyik felének be volt kötve a szeme. A másik gyermek feladta pedig az volt, hogy vezesse társát és vigyázzon rá, hogy meg ne sérüljön. Tetszett a gyermekeknek ez a játék. Igyekeztek vigyázni egymásra kisebb nagyobb sikerrel.
Harmadik küldetésnél a gyermekek úsztak az óceánban. Amikor jött a cápa. A feladat az volt, hogy először 4, majd 3,2, csónakba (karikába) kellett állniuk úgy, hogy minél több gyermek elférjen egy helyen. Aki leesett a csónakról azt elkapták a cápák, de nem kellett aggódnia mert az orvos meggyógyította és következő körben újra játszhatott. Eleinte nehezebben ment a gyermekeknek az összefogás, hogy minél többen elférjenek egy hajón majd egyre ügyesebben összefogtak és fogták társaikat, így nem volt könnyű feladatuk a cápáknak.
Jutalomként minden gyermek kapott egy sárkányos labirintust, amit otthon vagy az oviban megoldhatott. Következő nap elképzeltük a saját boldogság szigetünket amin olyan dolgok találhatóak ami boldogságot, örömet, nyugalmat okoznak nekünk. Utána lehetőség volt arra, hogy mindenki lerajzolhassa és elmondhassa, hogy mi van az ő boldogság szigetén. Több fagyi sziget is készült továbbá volt családi sziget, barát, hercegnők, pillangók, motorok, színes kövek szigete és még sok más különleges sziget is. Ebben a hónapban is nagy hangsúlyt fektettünk a szülőkre való odafigyelésre és a családi szeretetre. A gyermekek szíveket fűztek a szüleiknek amit otthon átadva köszönetet mondtak a gondoskodásukért.