Ebben a hónapban a türelmetlenségünkkel küzdöttünk meg. Az óra eleji ráhangolódásban a pillangóöleléssel megtanultuk megnyugtatni magunkat. A türelmetlen nyulacska című mesével pedig arra is rájöttünk, hogy felesleges türelmetlenkednünk, a tavasz úgyis eljön, a dolgaink is mindig megoldódnak, még ha egy kicsit többet is kell rá várni, mint szeretnénk. Az óra végén rejtvényt oldottak meg a gyerekek, aki szeretet volna, az pedig a mesében szereplő állatokat rajzolta le.
Megküzdési stratégiák
Talán az óvodai élet alatt a legnehezebben elsajátítható képessége a problémamegoldó képesség!
Csoportunkban az érzelmi intelligencia erősítését és fejlesztését, játékos tevékenységekkel, gyógyítómesékkel, ötletek adásával próbáljuk alakítani formálni, gazdagítani!
A fejlesztést nehezíti, hogy eltérő probléma megoldó szinttel, érzelmi intelligenciával érkeznek a gyerekek! Ezért nagyon tudatosan, de differenciáltan kezdjük a kitűzött feladatok feldolgozását! Első lépések között a probléma helyzetek megnevezése a cél, majd megoldási lehetőségek, „megoldó kulcs” felismertetése a teendőnk! Az óvodában megfelelő alapokat adunk, amivel a gyermekek biztosabban mozoghatnak az óvoda utáni világunkban. A farsang a jelmezek, több szempontból is megfelelő eszköz volt számunkra!
Maci csoport
Türelmes nyulacskák
Nyuszi báb segítségével elolvastam a mesét a gyerekeknek. Hagyományőrző óvoda lévén, a február 02-hoz (gyertyaszentelő) kapcsolódó hagyományokkal és időjárás jóslásokkal minden évben ismerkednek a gyerekek. Sok medvés és fény-árnyék játékot játszunk ezen időszakban. A gyerekek bele tudták élni magukat a nyuszika helyzetébe, hiszen már ők is várják a tavaszt, hogy többet és tartalmasabbat játszhassanak a szabadba.
Az érzelmek megfogalmazása nehezen ment, ha valaki mondott valami „okosat” a többiek nehezen tudtak a gondolattól elszakadni.
A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. A foglalkozást a testet ellazító relaxációval kezdtük, ami elnyerte a gyerekek tetszését. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és szájtátva hallgatták meg az „Aranykulcs” című mesét, amihez kesztyűbábokat használtam. A mese végén maguktól mondták a csoportunk egyik kedvelt szlogenjét: „Jónak lenni jó!”, mert akkor Róza királylányt sem rabolta volna el a sárkány. Beszélgettünk a nehéz feladatokról, arról, hogy mit tegyünk akkor, amikor úgy érezzük, hogy nem fogjuk tudni megcsinálni. Bátran megfogalmazták, hogy nem biztos, hogy elsőre sikerül, de kitartóan újrapróbálva, lépésről lépésre és akár segítséget kérve, összefogva sikerülni fog. A februári hónapban sok nehéz feladata volt a csoportunknak, amit közös erővel, mindenki a saját tudásának maximumát beleadva, sikeresen teljesült.
A foglalkozás lezárásaként a „Hajótörés” játékot játszottuk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Segítőkészek voltak, szóltak társaiknak, hívták egymást a „tutajba”, és átölelve tartották egymást, hogy mindenki fent maradjon. Menekülésünk örömére előkészítettük a like jelet, amik elhelyezésével feljutottunk a hatodik lépcsőfokra.
A hónap témakörét két irányból közelítettük meg. Az egyik irány arról szólt, hogy mi az, amiért a gyerekek megküzdöttek az elmúlt időszakban. Névtelenül írták le gondolataikat, amely során nagyon sok féle érzés került felszínre. Megbeszéltük, hogy a papírra vetett élmények miért is lehettek fontosak másoknak. A másik irány az olyan dolgokról szólt, amelyekért meg akarnak a közeljövőben küzdeni. Érdekes volt olvasni, hogy a gyerekek miket élnek meg akadályként, amelyeket a küzdés szintjén kívánnak megoldani.
Beszélgettünk az egyes szituációkról, hogy milyen „kulcsot” kellene választani egy-egy nehézségen való átlendülésen.
Februárban a Megküzdési stratégiák hónapjában mi is átéltünk több problémát,nehéz helyzetet is. Ezek közül mi egy konkrét esetet választottunk ki, és erre kerestünk megoldási javaslatokat. Az osztályunkba jár egy autista fiú, akit nagyon zavar, hogy a testvére, aki szintén autista, sokszor nagyon hangosan nevet. Őt ez nagyon zavarja, ilyenkor próbálja befogni a fülét vagy elmenni a lakás másik részébe, de a kisebb testvére sokszor utána megy. Ő ilyenkor már sokszor annyira ideges, hogy elkezd dühöngeni. A gyerekekkel közösen próbáltunk neki ötleteket adni, hogy mit csináljon ebben a helyzetben. Szimbólumokkal érzékeltettük azt, milyen érzés lehet neki, amikor a kis testvére zavarja, ilyenkor gyülekeznek a sötét felhők, amiket közös erővel próbálunk eloszlatni. Összedugtuk a fejünket, hogy mi mit tennénk az ő helyében, sok jó ötlet született. Azt javasolták neki az osztálytársai, hogy beszélje meg az anyukájával, Andi nénivel, Peti bácsival vagy egy olyan osztálytársával, akiben megbízik, menjen el sétálni, hallgasson zenét fülhallgatóval, játsszon a kedvenc játékával, egyen csokit, rajzoljon vagy ha az nem megy, firkáljon körbe-körbe, nézzen tévét, lehetőleg valamilyen vígjátékot, találjon ki valamilyen új játékot, írjon naplót. Ezekből az ötletekből leginkább a séta és a naplóírás vált be. Az új játékot pedig közösen találtuk ki, ceruzákból építettünk egy nagy tornyot, aztán, amikor már jó magas volt leromboltuk. A toronyépítés igazi csapatmunka volt, de több volt egy egyszerű játéknál, magát a problémát is szemléltette. A kellemetlen érzésből egy jó játék született, közben erősödött a bizalom, a csapatszellem és az az érzés, hogy még a rossz dolgok sem tartanak örökké, a ború után mindig kisüt a nap.
A relaxáció után meghallgattuk az Ellazulni jaj, de jó c.dalt. Az amúgy is jókedvű osztály még mosolygósabb lett. Látszott, ahogy a dal végére valóban ellazulnak. Ezután figyelmesen végighallgatták a mesét, szinte látszott az arcukon az összes érzelem, ahogy beleképzelték magukat a sárkány, vagy Róza szerepébe.
A mese után beszélgettünk az aranykulcsról.
A sárkány színezése után eljátszottuk a hajótörés játékot. Nagyon szorították egymást, hogy ne essenek be a „vízbe” és együttmaradhassanak a „tutajon”. Küzdöttek egymásért, és magukért. A mindennapokban is szeretnek egymással játszani, segíteni egymásnak.
Az óra végén kiszínezték a megküzdés jelét, és felragasztottuk a következő lépcsőfokra.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
Relaxációs gyakorlatunk az Égig érő fa vagyok.
Ezután megpróbáltunk Fa pózba állni. Mindenki elmondhatta, hogy számára könnyű volt, vagy nehéz? Miért?
Beszélgettünk arról, hogy vannak dolgok, amiket már jól tudunk, mert sokszor csináltuk, begyakoroltuk- el is mondhatták mik ezek. Ezek a mindennapi sikereink.
Ovis tevékenységeket ábrázoló képeket tettem a szőnyegre. Akinek a labdát dobtam, választhatott egy képet, ami számára őször nehéz volt, de már tudja. Elmondhatta, miért nem nehéz, félelmetes már az a dolog. Újabb körben azt mondhatták el, mi az amit szeretnének megtanulni, vagy még nem tudják jól. Megbeszéltük a „kihívás” szó jelentését. Végül gubancolós játékot játszottunk.
Boldogságóra február A megküzdés gyakorlása ,
Önbizalom Program
Önmagunkkal való együttérzés
Havi elbeszélgetésünket azzal indítottuk, hogy elmeséltem tanítói gyakorlatomból tanulóimnak egy történetet.
Néhány éve, amikor még minden tanulónak ellenörzőbe írtuk a jegyeket, az egyik tanulóm „ aláhamisította” egy rossz jegy mellé az édesanyja aláírását. Ezzel akarta megúszni az egyesért járó büntetést. Az elkövetkezendő napokban több jegyet is be kellett volna írnia az ellenörzőbe, de a „vétket” újabb hibával tetézte. Azt állította napokon keresztül, hogy otthonhagyta az ellenörzőt. Néhány nap elteltével egyre szorongóbb, feszültebb lett, nem tudott koncentrálni, gyakran elsírta magát. Nem találta a helyét, a közérzete egyre rosszabb lett.Végül egyik napon az iskolában rosszul lett, és elvágódott. Kiderült, hogy a hazugság és rossz cselekedet annyira nyomta a lelkét, hogy már nem tudta feldolgozni, nem tudott vele mit kezdeni. A félelem a következményektől, a büntetéstől teljesen felőrölte és megbetegítette. Mindent elmondott nekem. Természetesen helyrehoztuk a hibáit, és bár a felelősséget fel kellett vállalnia, szorongása rövidesen elmúlt, nagyot lélegzett, hogy a történtek nem folytatódtak és megszabadult a tehertől.
Tanulóimmal sokat beszélgettünk arról, mennyire meg tudnak betegíteni bennünket a hibáinkért érzett feszültségek. Példákat gyűjtöttünk arra, mikor szokták ők feszültnek érezni magukat, és mivel jár, milyen tünetei vannak a feszült állapotnak.
Ezek után tisztáztuk, mi is az a megküzdés. Elolvastuk szokás szerint a témához kapcsolódó idézeteket, és mindenki választott magának egy kedvenc idézetet. Azt is megbeszéltük, ki miért éppen azt választotta, amit.
Meghallgattuk, megtanultuk a Hónap dalát.
Lapra gyűjtögettünk példákat, kinek mi okozza a legnagyobb feszültséget az iskolában, vagy otthon. Arról is beszéltünk, hogyan lehetne megszüntetni a bennünk lévő fezsültségeket, hogy minél boldogabban élhessük meg a napjainkat.
Felolvastam nekik a Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? cí mű szöveget, és érdekes beszélgetést tartottunk róla. A legfontosabb kérdés az egész beszélgetés alatt az volt, hogyan szabadulhatunk meg a bennünk lévő stressztől, annak kellemetlen hatásaitól?
Ebben a hónapban a gyerekeknek a megküzdési stratégiák ötlete tetszett a legjobban. Nagyon élvezték, ahogy ötleteket gyűjtöttünk, fotókat készítettünk megküzdési stratégiákról. Sajnos, a végén annyira belelendültünk a stratégiák gyűjtésébe, hogy rengeteg fotót készítettünk. Sajnos, ennek csak kis töredékét tudjuk feltölteni az oldalunkra. Úgy érzem, ez annyira tetszett nekik, hogy ez a gyűjtemény a jövőben bővítve is lesz. Sokat nevettünk ennek a feladatnak a végzése közben.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A foglalkozást az előző órán megismert „ Szivárványlégzéssel” indítottam. A gyerekek emlékeztek rá, hogy ezzel meg tudjunk nyugtatni magunkat, amikor félünk, izgulunk, vagy megijedtünk valamitől.
A „beszélő labda” körbeadásával elmondhatták, volt –e mostanában olyan helyzet, amitől féltek, azt gondolták nem fog sikerülni, vagy megijedtek, és végül hogyan oldódott meg a dolog.
A következő körben, akinek dobtam a labdát, mondott egy dolgot, amit nagyon jól tud, és mondott egyet, amit szeretne megtanulni, de MÉG nem tudja.
Elmondhatja, hogyan fogja megtanulni, a többiek is elmondhatták neki az ötleteiket. Megbeszéltük, hogy ha nem is sikerül elsőre, vagy egyáltalán, a hibákból is lehet tanulni.
Ezután a Boldogságóra Önbizalom Program Fejlesztő füzetének 48.oldalán található feladatlapot színezték ki a gyerekek, majd berajzolták azt a dolgot, ami MÉG nehéznek tűnik számukra.
A gubancolós játékkal zártuk a foglalkozást, többször is csináltunk gubancot, nem is mindig sikerült kibogozni, de a gyerekek jól érezték magukat közben!