A megvalósítás során az aktuális boldogságóránkat az “Rongybabává válok, csak pihenni vágyok.” relaxációs gyakorlattal indítottuk. Ezt követően egyből a mesére tértem rá, de előtte elmondtam nekik, hogy hallgassák végig és utána megbeszéljük, hogy mit jelent a megküzdés. A mesehallgatásra a jól ismert mondókával hívtam a gyermekeket. Most is az élőszavas mesebemutatást választottam, tudatosan használtam a kommunikációs és metakommunikációs elemeket. A kicsiktől azt kérdeztem, hogy mi volt a kiskakas célja, mit akart visszaszerezni? Hogyan akarta visszaszerezni? Hogyan küzdött érte? A gyermeki válaszok sokfélék voltak. A csoport 4 évesei gyorsabban gondolkodnak, ezért őket szoktam elsőként felszólítani, de a kisebbeknél is elindult a gondolkodás és a bátor válaszadás.
Ezt követő mozgásos játékokat egy mesei keretbe foglaltam, ami a motivációt és a foglalkozás sikerességét előre garantálta. Boldog Dórát elrabolta a sárkány, mert hallotta, hogy milyen szépen tud mesét mondani és ő is mesét akart hallgatni. Ezért írt egy levelet, hogy csak akkor kaphatjuk vissza Dórát, ha 3 próbával, akadállyal megküzdünk. Ezek voltak a mozgásos játékok, ahol padon kellett végig menni, babzsákokon végig lépkedni és végül két alagúton áthaladni. Mivel a mozgás az óvodás korosztály alapvető tevékenysége, ezért a gyermekek nagyon aktívan vettek részt a próbatételeken. Ezek a feladatok továbbá az egyensúlyérzéküket is fejlesztették, mert sok gyermeknek instabil az egyensúlya. A 3 próbatétel után megtapsoltuk magunkat, hogy mindenki végig csinálta a próbákat, megküzdöttünk a feladatokkal. Ekkor kinyílt a szekrényajtó és ott mosolygott a sárkány és Dóra. A sárkány elmondta, hogy azóta legalább 100 mesét meghallgatott, ezért visszaengedi hozzánk a mesemondó lányt. A felszabadult megkönnyebbülés, a mosoly, az öröm volt látható a gyermekek arcán.
A tevékenységünket szokásunkhoz híven élményszínezéssel és Bagdi Bella egyik dalának meghallgatásával zártuk
Megküzdési stratégiák
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport
Szorult helyzetben… Ez nálunk gyakran megesik. A tanulási helyzetek majd mindegyike így kezdődik, ha ismeretlen területre tévedünk.
Lóri példái mind ismerősek voltak a gyerekeknek.
A Boldogságórán mi rajzoltunk arról, mi az a szorult helyzet, és mi segíthet. Ki hogyan tud túljutni, megküzdeni.
– Aki pont akkor esett el, amikor reggel a támogató szolgálatos kocsihoz futott a járdán, csak akkor nyugodott meg, amikor a kutyusa odament hozzá. Elmúlt a fájdalom.
– A kislány, akit balszerencse ér, vagy nem sikerül valami, alig várja, hogy hazaérjen. Elfut a szülei, a felnőttek elől a barátokhoz és kint a réten nyugszik meg. Utána akar csak beszélni arról mi történt.
Többen is a barátoknál találnak vigaszt. A feszültség, a megküzdés szokásai közötti lényeges különbség az elvonulás és az azonnali vigasztalás várásának két véglete. A megoldás végül a külső közeledő segítség, a szorongás okának elmondása. Egyedül nem jó, együtt megküzdeni, igeeen! Ma ezt tanultuk. Egymás kivárásában, támogatásában jók vagyunk!
Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
Ellazulni jaj de jó dallal kezdtük minden boldogságóránkat. Legyugodtak tőle a gyerekek.
Jószerencse, balszerencse mese meghallgatása után mi is mondtunk helyzeteket arra, hogy mikor jó, mikor bal a szerencse.
Boldogan bújtak a gyerekek az állatok bőrébe, játszották el az állati helyzeteket. A medvebocsok tetszett a legjobban, hisz a medvehéten sokat beszéltünk erről az állatról.
Activityvel mutogattuk el a különböző állapotokat.
Februári témánkat – a magküzdési stratégiákat – Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó! dalára végzett relaxációval kezdtük, majd elmeséltem Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című meséjét. Átbeszéltük a történetet, majd összegyűjtöttük saját, időjárással kapcsolatos megfigyeléseinket. Beszélgettünk az erdei állatok életéről: milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a tél folyamán, melyik hogyan készül fel a téli hónapokra, hogyan tudunk segíteni rajtuk. A gyerekek nagyon élvezték az „Állati állapotok” játékot. A mozgásutánzást próbáltuk mondókákkal, versikékkel segíteni. Sok vidám, mókás pillanatot éltünk át közben. Néhány kisgyermek szívesen ült rajzasztalhoz, lerajzolva kedvencét, amint a tavaszra várva az avarba burkolózva szunyókál, vagy éppen az odújában lakmározza az ősszel gyűjtött eleséget. Az állatok mindennapjaival párhuzamot vonva beszélgettünk arról is, hogy nekünk, embereknek milyen nehézségekkel kell megküzdenünk. A gyerekek a betegségeket, az ennek következtében hosszabb ideig hiányzó barátaikat említették elsőként, illetve a társaktól elszenvedett sérelmeket, míg a kisebbek a szülőktől hiányát. Arról is sokat beszélgettünk, hogy hogyan tudunk egészségesek maradni, mit kell tennünk ennek érdekében, hangsúlyozva táplálkozás, mozgás fontosságát az egészségmegőrzésben.
Az udvaron folyamatosan figyeltük a virágoskertben végbemenő változásokat: a szokatlanul enyhe idő hatására korán nyíló hóvirágok, pipitérek, krókuszok előtűnését. A hóvirág és a tavaszvárás, mint téma, megjelent verseinkben, dalainkban, kézműves tevékenységeinkben is. A gyerekek különböző technikákkal (festés, ragasztás, varrás) készítették el a kis tavaszi hírnököt. Hóvirágos dekorációval díszítettük csoportszobánkat és az óvoda helyiségeit is melyek „Bíztató Hóvirágmezővé” változtak ezáltal.
A mozgásos feladatok közül a „Cápatámadás” játékot nem csak a csoportszobában, de az udvaron is önfeledten játszották a mindennapok során.
Remélem, hogy a feladatokon, játékokon keresztül mindenki elsajátíthatott néhány módszert, amelynek segítségével a jövőben, könnyebben túljutnak a nehéz helyzeteken.
Foglalkozásunkon a Pozitív élmények újraélése relaxációs gyakorlatot végeztük el. A tanulók a legkülönbözőbb testtartásokat vették fel – ahogy a mellékelt fotón is látszik – a relaxáció közben. Az elmélyülés mellett, ez is jókedvre derítette a csapatot. A gyakorlatot követően mindenki elmesélt egy élményt, mely a relaxáció hatására megelevenedett előtte. A legtöbben pozitív élményként a múlt heti szalagavatót emelték ki, de volt, akinek egy finom nutellás palacsinta, vagy egy családdal eltöltött, nyugodt nap jutott először eszébe. Voltak, akik a régen látott barátokkal való találkozást emelték ki. Egy dologban azonban mindannyian egyetértettünk: a pozitív élményeink felidézése segíthet minket az elénk kerülő akadályok leküzdésében. Mindez hatékony megküzdési stratégia lehet. Ismét egy nagyon jó hangulatú, vidám foglalkozásunk volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fotó, melyen ketten táncra is perdültek. Újra egy vidám élménnyel zárhattuk a napunkat.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Készségfejlesztő Iskola
Hegyipatak csoport
Megküzdöttünk a történet befejezésével.
Érdekes, hogy miután végighallgatta a csoport a történetet, csak egy fiú sajnálta és mondta is, hogy –szegény! De a többiek tudták, hogy ez balszerencse, de a gazda biztos azt mondja erre is, hogy lehet ez jószerencse is. De hogy lesz benne a jobbá válás lehetősége?
Hogyan gondolkodtak a gyerekeim? Szerintem mindenki a saját viselkedésével közelítette meg a dolgot. A problémaközpontú és érzelemközpontú megközelítés is benne van jellemző arra a tanulómra, aki mondta:
A falubéliek (a gyerekek szerint) mind azt mondják az esetre, hogy ez balszerencse.
A gazda viszont a történet befejezései szerint a jószerencsét bizonyítja be.
Történet 1.
– Nem lehet tudni, hogy ez jószerencse, vagy rossz szerencse, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő, minden rosszban van valami jó (és ez fordítva is igaz )
A fiú másnap az eltört lábával a házban maradt, míg a többi ember a mezőn dolgozott. Hideg lett, eleredt az eső, így míg a többi ember megfázott, megbetegedett, a törött lábú fiúnak a házban semmi baja nem lett. Ez lett az ő jószerencséje.
Történet 2.
– Mit mondott a gazda? A gazda szerint jószerencse is, mert meg lehet majd ülni a vadlovakat, csak nem úgy, ahogy a fia csinálta. Előtte tanítani kell. Ezután tanította őket. Kis idő múlva lovagolhatók lettek. Így lett ez jószerencse.
Történet 3.
– A gazda azt mondta: Ez egy balszerencsés lovaglás. Semmi baj, ez gyakran megesik…
A maguk és környezetükből vett példák is látszanak a történet befejezésében. Akiket többször ér balszerencse, még az sem fejezte be e történetet lemondással, siránkozással, inkább a megküzdés valamilyen formájával fejezte be a történetet.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
2024 február
Téli erdő
A felajánlott lehetőségek közül a következő témát választottuk.
Téli erdő – rajzos érzések
Rajzoljatok téli erdőt, állatokkal. Jelenítsétek meg, hogy a különböző állatok hogyan küzdenek meg a
hideggel és a téllel! Pl. bagoly, medve, nyuszi, sas, egér, róka, süni, mókus, vaddisznó.
Melyiknek nehezebb, és melyiknek könnyebb a tél? Melyik szeret jobban egyedül elbújni, és melyik állat
kedveli a társaságot? Melyik állat félősebb, melyik bátrabb?
Rajzoljátok rá magatokat is a téli képre! Hol vagy, mit csinálsz?
A beszélgetést a témával kapcsolatban a szőnyegre kényelmesen leülve kezdtük el. Először is arról
beszélgettünk, hogy az emberek miként alkalmazkodnak a télhez. A melegebb öltözködés, begyújtás, a
kandalló melletti melegedés is eszükbe jutott. Ezt a mindennapi életben is megtapasztalhatják.
Így kerültek szóba az állatokat, főleg az erdőben lakók. A gyerekek érdekes megállapításokat tettek azzal
kapcsolatban, hogy az állatok miként küzdenek meg a téllel.
Szerintük a medve, a sün, a mókus téli álmot alszanak. A róka, a nyuszi behúzódik a vackába. A vaddisznóról,
az őzikékről az emberek gondoskodnak. Ők azok az állatok, akik szeretik a társaságot, hiszen csapatokban
járnak. Akik téli álmot alszanak, azok jobban szeretnek egyedül elbújni, és nekik könnyebb átvészelni a telet.
A legfélősebbek a nyuszik és az őzikék lettek.
Az egyik kislány édesapja vadász. Ő kiemelte, hogy a vadászoknak is feladatuk az állatok etetése, a róluk
való gondoskodás.
A rajzolás felajánlásával inkább a lányok éltek. A fiúk a már elkezdett játékukat folytatták tovább.
Rajzoláshoz használhattak színesceruzát, grafitceruzát, zsírkrétát, filctollat.
A rajzok szépen visszatükrözték a már megbeszélteket. Vannak, akik a barlangba bújt medvét rajzolták le,
vagy éppen az avar alá bújó sünit ábrázolták. Többen választották rajzolásuk témájának a madarak etetését,
amit madáretető kihelyezésével oldottak meg. Egy-egy helyen volt látható a nagyobb állatok (őz,
vaddisznó) emberek által felállított etetőből történő táplálása.
Öröm volt látni, hogy mindenki lelkesen kezdett hozzá az alkotómunkához. Igyekeztek, hogy rajzuk tükrözze
a megbeszélteket, s mellette elképzelésüket is.
Lényeges gondolatok fogalmazódtak meg bennük:
Az állatokról való gondoskodást, nem lehet elég korán kezdeni. Ez a gyerekek feladata is.
A foglalkozást a szokásos zenés relaxációval kezdtük, napimádással, majd az igen humoros „Totyog a libával..”
Ezek után a munkafüzet segítségével meghatároztuk az arckifejezéseket, mit takarnak, mi a nevük. Megbeszéltük melyik arc „hogyan készül?” Azután szituációs játék keretében a gyerekek kipróbálhatták, hogyan lesz valaki vidám, hogyan undorodik, hogy lesz szomorú. A gyerekek elmondták melyik arcnál, hogyan érezték magukat. Melyik miért jó vagy rossz?
A következő játékunk a varázsszőnyegünk segítségével egy hajótörős játék volt. A hajó az elején hatalmas volt, majd kisebb, míg végül alig fért rá a csoport. Ahogy a játék folyt, úgy beszéltük meg, hogy melyik méretnél mennyire volt könnyű vagy nehéz elférni, hogyan tudunk úgy létezni, hogy mindenki elférjen a nagy vagy kicsi közös hajóban.
Lezárásképpen a munkafüzet 47-8 oldalát dolgoztuk fel. Mindig izgalmas tapasztalat a számomra ez a gyakorlat, mindig megcsináljuk ennél a témánál. A sok család és családtag ábrázolás mellett megjelent már kutyaól, „bunki” / bunker és a „Nem tudom” válasz is a kivel és hol vagy biztonságban kérdésre. Komoly ébresztő jellege van a számomra ezeknek a tapasztalatoknak. Még egy ilyen kicsi tiszta gyermek is lehet elveszett egy teljesnek tűnő családban vagy vélt jómódban. Segítség a gyermekek integrációs folyamatában.
Ugyanilyen komoly tapasztalat az érzések testben való berajzolása is. Igazán hálás vagyok ezekért a tapasztalatokért pedagógusként.
Ebben a hónapban a Megküzdési stratégiák volt a boldogságórák témája.A nagyobbak a Türelmetlen nyulacska c. mesét hallgatták majd beszélték meg.Felelevenítették, megfigyelték a tavaszi időjárás jellemzőit a mese kapcsán, majd azon ötleteltek hogy vajon mivel játszottak , foglalatoskodtak a nyulacskák amíg várták a tavaszt. A kisebbek beszélgető körön beszélgettek a meséről s arról hogy kinek mi okozott a legnagyobb problémát, kihívást a nap folyamán s hogyan oldották meg ezt a problémát.A kiscsoportosok az erdei állatok mozgását utánozták a különböző mozgásos játékok során, majd magaslest építettek és az állatok képeit nézegetve s még másnap is beszélgettek a szóba került állatokról.
Témára hangolódás- beszélgetőkör: hogyan tudunk megküzdeni valami cél elérése érdekében?
Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó… zenés relaxáció
Mesére hívó mondóka.
Mese: A türelmetlen nyulacska
Mesefeldolgozás segítő kérdésekkel.
Mozgás: Állati állapotok
Vizuális tevékenység: Medve apó mozaik ragasztással.