Sokat beszélgettünk, “megküzdöttünk”, megértettünk, elfogadtunk, segítettünk! Bizony nem is gondoltuk, milyen nehéz lehet nap mint nap megküzdeni valamivel, ami hátráltat, visszahúz, gátol bennünket!
Megküzdési stratégiák
Mivel küzdünk meg nap mint nap? Tettük fel egymásnak a kérdést, beszélgettünk kinek mi okoz gondot és hogyan birkózik meg a problémáival.
Az e havi foglalkozásunk középpontjába a megküzdési stratégiák kerültek. Igyekeztünk pontos „testjeleket” adni, ill. olvasni mások jeleiből. Az utánozós játék után igazi beszélgetős, empatikus légkör alakult ki.
Jeles napok:
február 29.,Szökőév,
Feladat : szökőnap megszemélyesítése rajzban
“Nem számít, hogy jelenleg milyen képességgel rendelkezel, az erőfeszítés az, ami ezt a képességet beindítja és teljesítménnyé változtatja.” Carol Dweck
A hónap témája a megküzdés volt. A gyerekekkel sorba vettük, hogy ki, mikor, milyen nehézségekkel találta már szembe magát. Ezután sorra vettük, hogy ezekben a nehéz helyzetekben kire tudtak számítani. Kiemeltük azokat a helyzeteket, ahol ügyesen megfogalmazták, hogy sok esetben a nehéz helyzet amivel meg kell küzdeni, az saját magunk döntése. Ilyen pl.. nem készítenek házi feladatot, nem tanulják meg a verset, nem pakolnak össze a szobában, elhagyja a játékot, nem fogadnak szót. Az idézet is segítségével megbeszéltük: előfordul, hogy nem jól döntünk, nehéz helyzetbe kerülünk, de ha ebből tanulunk (ez az erőfeszítésünk), akkor ezáltal változunk, sikeresen megküzdünk az előttünk álló akadályokkal. Megbeszéltük, hogy a nehéz helyzetek elkerülésére ott vannak azok a stratégiák, ami alapján el tudjuk dönteni, hogy valami jó vagy rossz. Magunktól függetlenül is kerülhetünk problémával szembe. Az se baj, ha ezekkel egyedül nem tudunk megküzdeni, hiszen nem mindig elég az Én és Én, ilyenkor bátran kérjünk segítséget.
Szerettük volna valahogy megjeleníteni, hogy saját magunk mindig ott vagyunk, amikor dönteni kell, meg kell küzdeni valamivel. Az ötleteléssel arra jutottunk, hogy a saját árnyékunk lesz a másik én, aminek mindenki krétával rajzol arcot, ahogy elképzeli, amint megküzd valamivel. A gyerekek nagyon élvezték, hogy kint a szabadban végeztük el a feladatot. Nagyon ötletesen ábrázolták a másik én arcát. Megnézhették egymás rajzait is.
Melyik hős a példaképem? Erről beszélgettünk az órán, különös figyelemmel a szuperhősök és hétköznapi hősök közti különbségre.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet ezt a témakört feldolgozni, hogy „kézzelfogható” legyen az 5-6 éves gyermekek számára. Beszélgetőkörünk bevezető témája: „Attól vagyok/lehetek boldog …”. Gyermekek tárgyakhoz mérik a boldogságot (ha ezt vagy azt megkapom), érettebb lelkű gyermekek már meg tudják fogalmazni, hogy attól is lehetünk boldogok, ha szeretnek minket, ha sikerül valami, ami eddig nehézséget okozott (pl. öltözés, biciklizés…). Szituációs játékokkal érzékeltettem, hogy milyen az, ha nehéz helyzetbe kerülök (pl. nem tudok kiúszni a partra, lápos területen kell átmennem), vagy csapattagként versenyhelyzetbe kerülve együtt kell megoldani egy feladatot. Beszélgetőkör lezárásaként lerajzolták mi az, ami számukra nehéz (pl. fára mászni, főzni, biciklizni pótkerék nélkül …).
Zárógondolatot együtt mondtuk ki: „Sose adjuk fel, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” 😊
Egy osztályban, egy közösségben folyamatosan lehetnek problémák, megküzdési kört alkottunk a problémák kezelésére és megbeszélésére.
Boldogságóra – Megküzdési stratégiák.
Ez a téma egy kicsit távol áll a gyerekektől. Az ő kis nyelvezetükre lefordítva arról vann szó, hogy hogyan küzdenek meg azzal, ha szomorúság, bánat, düh vagy éppen harag éri őket.
Legtöbb kisgyerek arról mesélt a beszélgetésünk során, hogy őket anya ölelése vagy éppen puszija az, ami megvígasztalja.
Voltak, akik a plüss állatoknak mesélik el, hogy mi nyomja a kis szívüket.
Beszélgettünk egy kicsit az érzelmekről is.
😄🙂😂☹️🥺😡
Csoportunkban megpróbáljuk mindig a dolgok naposabb oldalát megkereséni és azt nézni. 🙂
A gyerekek számára az óvodában töltött idejük egyik napos oldala, hogy minden nap van lehetőségük arra, hogy a kreatívitásukat megmutassák valami formában, valamint a közös játékokra.
Imádnak kézműveskedni, barkácsolni.
2024.02.29. Velencei Meseliget Óvoda
A februári boldogságóránkat „Az én hangom” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” mondókával hangolódtunk a foglalkozásra. Beszélgettünk arról, hogy melyek azok a dolgok, amik nehézséget jelentenek számunkra (pl. elkérni egymástól a játékot) és melyek, amik már nem, tehát amikkel már megküzdöttünk (pl. vigyázunk a környezetünk tisztaságára, megvigasztaljuk egymást, vigyázunk a másik építményére). Ezekről a dolgokról egy mágnesfalra raktunk képeket, hogy mindannyian lássuk mik azok a dolgok, amiket továbbra is követnünk kell és mik azok, amiken még szükséges javítanunk. Hogy megmutassam közösen milyen nagy dolgokat tudunk létrehozni egy nagy várat építettünk közösen, amihez az összes nagyméretű építőkockát elhasználtuk. Mindeközben Bagdi Bella Szép nap című dala szólt, amitől még inkább meghitt lett a tevékenység. Ezután Apáti Kovács Béla Színtelen pillangó című meséjét báboztam el a gyerekeknek, ahol a pillangónak meg kellett küzdenie azért, hogy újból színes legyen. A tevékenységet papírpillangó festésével zártuk.