Sajnos, ebben a hónapban legfőképpen a betegségekkel kellett megküzdenünk. Influenza, vírus, volt itt sok hiányzás. Ezért nehezebben készültünk el a feladattal, de megküzdöttünk vele. Van, aki jobban ért ehhez, van, akinek nehézséget okoz, de mindnyájan gyakoroljuk naponta a megküzdést.
Minden leküzdendő megpróbáltatás mint egy-egy hegy magasodik előttünk. Néhányat sikerült együtt „megmászniuk” a gyerekeknek. Ezeket rajzolták le közösen.
Az első beszélgetésünk alkalmával gondoltam felelevenítjük a tavaji \”megküzdési szivárványunk\” emlékképeit. Legnagyobb meglepetéssemre még az általam elmesélt történetre is emlékeztek. A megküzdés lépéseit pedig egymást segítve sorolták fel a legnagyobb örömmel. Így kicsit tovább is léptünk, és a saját életükből meséltek esetek, hogy mivel kellett megküzdeniük már a negyedik osztályban.
A második alkalommal azt próbáltuk ki, hogy a segítséggel mennyivel könnyebb megküzdeni a váratlan helyzetekkel. Nagyon tetszett nekik az elvégzett nagymozgásos gyakorlatok.
Majd a harmadik alkalommal elkészültek a hegyek, és összeállítottük a Megküzdés-hegység látképét. Ebben a tanévben ezeken az akadályokon verekedtük át magunkat:
– iskolánk 60. évfordulójára készültünk – műsorunk nagy sikert aratott;
– az osztálykiránduláson a Pálvölgyi-barlang meredek létráját is meghódítottuk;
– a mindennapos olvasást még most is gyakoroljuk;
– környezetünk rendbentartásában önállósodunk;
– és még gyakoroljuk, de sokaknak már természetes, hogy segítünk egymásnak.
A rajzokon van aki már felért a hegytetőre, de van aki még mászik a hegyoldalon.
Neki is nagyon örülünk. hogy már elindult!!
Boldogságóránkon a gyerekekkel megbeszéltük, kinek milyen problémái, félelmei vannak. Ezek után kiválasztottuk azokat, amelyek többeket is érintettek, ezek kerültek fel a mi elkészített plakátunkra, amelyet a gyerekek színeztek.
Kezdetben nem is tudtam, hogyan fogjunk hozzá a téma feldolgozásához elsőskéimmel. A mese azonban útjára indította munkánkat. Jobbnál, jobb gondolatok követték egymást, s aztán megalkottuk hegyeinket. Színes lépcsők vezetnek céljainkhoz. Örömmel tapasztalták, hogy bár nem volt tudatos, bizony sok feladattal megküzdöttek már rövidke életük alatt. S mennyi minden vár még ránk közösen is!
De már nem ijedünk meg, bár tudjuk, hogy ez nem is lesz majd mindig olyan könnyű!
A megküzdési stratégiák hónapjában a gimnazista csoportunkkal az órát beszélgetéssel kezdtük, majd egy szituációba kellett magukat elképzelni és kiscsoportokban megbeszélni, hogyan reagálnának az adott helyzetben. Nehezítésképpen 2 csoportnak sakál-nyelven kellett reagálni, 2 csoportnak zsiráf-nyelven (természetesen előtte megbeszéltük, hogy mi az a sakál és zsiráf nyelv). Ezután az egyik csoport el is játszotta a szituációt (zseniális volt). Majd az óra végén közösen megbeszéltük, kiértékeltük a feladatot.
A megküzdési stratégiák hónapjában a düh és harag érzésekről beszélgettünk a gyerekekkel: mikor szoktak dühöt vagy haragot érezni, ilyenkor milyen testi tüneteik vannak, hogyan próbálják meg kezelni ezeket az érzéseket ill. mit csinálnak ilyenkor a legszívesebben. A beszélgetés közben mindenki kapott egy papírt egy emberalakkal, melyen megjeleníthették mindazt amiről beszélgettünk.
Minden tanulónak volt már olyan helyzete, amikor a megoldás nem jött könnyen. Először nehezen nyíltak meg a gyerekek de miután meghallgatták néhány társukat, eszükbe jutottak olyan emlékek is melyek óvódás korukban történtek.
A gyerekek nagy lelkesedéssel küzdöttek meg az akadály pályával, hogy kiszabadítsák a hétfejű sárkány fogságából a kedvenc állataikat.